Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

Az országgyűlés képviselőházának 6 róla, de itt van a deszki Gerliczy-ikastély megvásárlása. Gerliczy Félix úrtól megvásárolta a népjóléti minisztérium deszki kastélyát igen jó árért, Gerliczy úr azután hóna alá vette a kapott pénzt, az országból elvitte, elvitte pedig Lichtenstein-hercegségbe és fel is vette Lichtenstein állampolgárságát, hogy az ügyben teljesen biztonságban érezze magát. Erre a vásárlásra szintén igen jelentékeny összeget fizetett rá a népjóléti minisztérium, természetesen közpénzből. Kérem a kormányt, hogy az 1929/1930. számú népjóléti ügyiratokat erre vonatkozóan tegye le a Ház asztalára. T. Képviselőház! Igen érdekes a Latinovitsféle visegrádi kastély megvásárlása, ami szintén nem szerepel az ügyek között. Latinovits Endre visegrádi kastélyát megvásárolta a népjóléti minisztérium költségvetésen kívül. (Scitovszky Béla: Nem Endre az!) Sehol a költségvetésben nyoma sincs annak, hogy megvásárolták és előkelő gesztussal odaadták az Újságírók Szanatórium. Egyesületének. (Pakots József: Timeo Danaos! Nem tudnak vele mit csinálni szegények. Nagy a teher.) Itt a sérelem az, hogy nemzeti ajándékokat osztogatnak a nemzet megkérdezése nélkül, (Szilágyi Lajos: Úgy van!) A másik kérdés az, hogy milyen alapból, milyen pénzből, ' a költségvetés megkerülésével honnan vették a pénzt erre a célra? Itt van a bicskei kastély, amelyről már esett szó a Képviselőházban. Az iratok szerint a vételár 500.000 pengő volt. Az eladó kapott 400.000 pengőt. Krausz Simon nyilatkozata szerint 50.000 pengőt átutalt egy grófi számlára. Tisztelettel kérdem és kérem, méltóztassék megállapítani, ki volt az a gróf, akinek számlájára 50.000 pengőt átutaltak?- (Kabók Lajos: Érdekes kérdés ez!) A fáma két főúri hölgyről beszól. Én neveket emlegetni nem akarok, nem pikantériákat hajszolok, hanem világosságot akarok erre az ügyre deríteni. Méltóztassék megállapítani, hogy ki az a két főúri hölgy, aki a bicskei kastély megvásárlásánál 50.000 pengőt keresettf T. Képviselőház! Az ikervári kastélyt is néhai Vass József vásárolta m&^ 1925-ben, a Batthyány-familiától. Ennek a körülményei is tisztázatlanok. Nem tudjuk, milyen pénzből, nem tudjuk, milyen célra, a faktum csak az. hogy ezt a kastélyt megvásárolták. Igen érdekes a Holzspaeh-féle ingatlanvásárlás A budakeszi úton volt egy Holzspaehvendéglő. amely később szanatórium lett. Ezt az ingatlant ajánlották a kormánynak megvételre. Nem vette meg a kormány, noha néhány százezer pengővel olcsóbb ajánlatot kapott, mint amennyiért, később megvásárolták. Itt, ebben az ügyben hivatkozhatom az ügyirat számára, 5652/1929. Kérem, méltóztassék ezt az aktát a Képviselőház asztalára letenni. Ebből kitűnik, hogy kik voltak a közbenjárók, kik, mikor, mennyi proviziót kaptak. Néhány adattal szolgálhatok, mélyen t Képviselőház. (Halljuk! Halljuk!) „Ez a Holzspaéh-féle kocsma átalakult és most olvashatjuk a homlokzatán: ".Horthy Miklósné Átmeneti Leányotthon.» Eipka Ferenc. Budapest székesfőváros főpolgármestere volt a protektor. Dr. Krivos Árpád ügyvéd kapott közreműködéséért ügyvédi honorárium címen nagy összegű proviziót. (Szilágyi Lajos: A főpolgármester sógora! — Zaj.) Ezekből az iratokból kitűnik... (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: A képviselő urak maradjanak csendben. Nem tudom figyelemmel kísérni a szónokot, . ülése 1932 április 18-án, hétfőn. 429 Propper Sándor: Ebből az ügyiratból kitűnik* hogy többszázezer pengővel többet fizettek ki, mint a/mennyi az eredeti ajánlatban volt. (Felkáltások balfelöl: Hallatlan!) A Vétel akkor nem jött létre, azonban, mint mondottam, Ripka közbelépésére nyélbeütötték a dolgot. Hivatalosan az Égisz, fürdő részvénytársaság volt a közvetítő. Ez a társaság Bárczy István volt miniszter és egységespárti képviselő veze-' tése alatt állott. Az ingatlant azután a népjóléti minisztérium egy előkelő gesztussal mint nemzeti ajándékot, — de természetesen a nemzet megkérdezése nélkül — a fővárosnak ajándékozta. (Gróf Esterházy Móric: Bérbe! — Zaj. — Szilágyi Lajos: Ez rendben volt!) Tessék megérteni, a haj ott van, hogy közpénzből nemzeti ajándékot a törvényhozás megkerülésével nem lehet adni. (Szilágyi Lajos: Ez természetes: ez helyes.) Igen érdemes a mátrai szanatórium' ügye. Ennek építésére előirányoztak négymillió pengőt. Ma nyolcmillió pengőnél tartanak, de a szanatórium még nincs készen. A fővállalkozó Csonka Ferenc volt; nem a legolcsóbb ajánlattevő, de Bezeg-Huszágh volt főkapitánynak veje. Friedrich képviselőtársunk megállapítása szerint ez a vállalkozás egy kis hozomány volt a vállalkozónak. (Zaj a jobboldalon.) Nagyon érdekes a Bethlen-udvar ügye, amely Petrovácz képvselő úr szerint olyan költséggel épült — itt a Képviselőházban jelentette ki —, hogy legalább két, de esetleg három olyan épületet lehetett volna azzal a költséggel építeni. Államtitkár ellen indított bűnügyi és fegyelmi eljárásra immár praecedens van. Ebben a Bethlen-udvar ügyben tessék Petrichevics Horváth Emil akkori államtitkár úr ellen az eljárást megindítani. (Kun Béla: Ilyenkor mégis úgy illenék, hogy egy miniszter itt legyen és feleljen! — Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Propper Sándor: Itt van azután a Lánchidutcai székház ügye. Ez sem került még ide. Tarján építési vállalkozó kezdte^ az építkezést. Tárnán hirtelen meghalt. Az építést a «Stylus építkezési részvénytársaság» vette át. be is fejezte 1,450.000 pengő^ költséggel az előirányzott 800.000 pengő költséggel szemben. Erről _ sem kaptunk elszámolást, erről sem tudott a Képvi selőház, csak azt láttuk, hogy^ a népjóléti minisztériumi egy szép napon a régi piarista épületből átköltözködött a Lánehid-utcába. (Andaházi-Kasnya Béla: Közben Zavadovszkv, a Számvevőszék elnöke folyton panaszkodott!) Általában az állami építések közül a Márvány-utcai, a Visegrádi-utcai, a Pannóniautcai, a Eáday-utcai, a Kinizsi-utcai állami építkezések ügyét a történtek után meg kelJ vizsgálni és a közvélemnéyt meg kell nyugtatni. Tisztelettel kéremi a kormányt, hogy az összes állami építkezésekre vonatkozó iratokat és elszámolásokat tegye le a Ház asztalára A Kinizsi-utcai háznál egy kicsit álljunk meg. Itt kapott néhai Vass József volt népjóléti és munkaügyi miniszter egy 14 helyiségből álló lakást, külön lépcsőházzal. (Szűcs István: Annak idején nem tette szóvá senki!) Mert nem tudta senki, t. Szűcs képviselőtársam, hiszen ezekről & dolgokról nem számoltak be. A minisztertanács Vass József halála után ezt a 14 helyiségből^ álló nagy lakást életfogytiglan Vass József édesanyjának és nővérének adta át, minisztertanácsi határozattal. Pedig az én szerény véleményem szerint, amit az iratokból volt alkalmam konstatálni, a család nyomorúsága nem volt olyan, hogy gyors miniszter-