Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

430 Az országgyűlés képviselőházának tanácsi intézkedésre lett volna szükség, de semmiesetre sem volt szükség arra, hogy egy 14 helyiségből álló öröklakást adianak a csa­ládnak. T. Ház! Az iratok szerint és Kneppó jelen­tése szerint Vass József néhai miniszter után maradt egy 10.000 dolláros^ életbiztosítás, a Pesti Hazai Takarékpénztárnál 27.000 pengő folyószámla, a kalocsai takarékpénztárnál 8400 pengő betét és 20 szoba bútor, antik bútor, mű­tárgyak, festmények, szobrok, szőnyegek. Csak egyetlenegy adatot említek arra vonatkozóan, hogy milyen vagyontárgyak maradtak: Kállay szőnyegkereskedő egyetlenegy szőnyegszámlája 36.000 pengőre rúg. (Mozgás.) T. Képviselőház! Amikor most filléreken lovagolnak, amikor szegény emberektől kraj­cárokat vonnak el, ami a népmilliók rovására megy, akkor ilyen nemzeti ajándékot osztogatni több mint bűn, akkor egy ilyen kormányt sze­rény nézetem szerint, ha a közéletet meg akar­juk nyugtatni, vád alá kell helyezni, s akkor a Bethlen-kormány ténykedései nem maradhat­nak megtorlatlanul. (Helyeslés a bal- és a szélső­báloldalon.) Külön megszavazott a minisztertanács 60.000 pengőt, amiről már itt az előbb szóltam. Ebben 28.000 pengő a váltó-adósság Krausz Simonnál, és 18.000 pengő adósság & Kohner-banknál,^ 5000 pengővel pedig kifizették Vass József édes­anyjának balatonfüredi gyógyszerszámláját. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a mentelmi ügy tárgyalásánál (méltóztas­sék maradni. Propper Sándor: A mentelmi ügy tárgya­lásánál vagyok s rá akarok mutatni vissza­élésekre. Nincs is elég fizikai időm, hogy ezt befejezzem, úgy, hogy folytatásokban leszek kénytelen mondanivalóimat előadni s más al­kalommal leszek bátor folytatni. Egyszóval 5000 pengőt fizettek gyógyszerszámláért, ezen­kívül 28.000 és 18.000 pengőt tesz ki a Krausz Simon-féle és Kohner-bank-féle tartozás — mindkettő fajmagyar (Derültség.) Ezt csak azért említem, mert távol áll ugyan tőlem, hogy Vass miniszter emlékét megsértsem, vagy megbántsam, de ime, ő kívülről hirdette a nagy keresztény politikát és csupa zsidó ban­kárral volt körülvéve. (Kóródi Katona János: Ebben igaza van! — Jánossy Gábor: A keresz­tény politika az, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat! — Vázsonyi János: Tönkre­mentek ezek a zsidó bankárok!) T. Ház! Amint mondottam, 5000 pengőt fizettek ki Vass József édesanyjának balaton­füredi gyógykezeléséért. 7500 pengő volt a számla, de a minisztertanács megbizásából va­laki lealkudta pOOO-re s ezt kifizették. Ez szin­tén nemzeti ajándék, szintén a nemzet megkér­dezése és tájékoztatása nélkül adták. (Györki Imre: Két évig él belőle más szegény ember!) Itt van azután az albertfalvai építkezés, amely bírói eljárás tárgya. Erről lesz még szó, ezért szerényen én csak azt állapítom meg, hogy annak idején, amikor Peyer képyiselőtársunk ezekből a padokból panamát emlegetett s azt mondotta, hogy loptak, panamáztak, — bocsá­natot kérek, az ügyészi megkeresés egyelőre csak 18 vádpontra kéri ki, az akkori államtit­kárt — Peyer képviselőtársunkat annak ide­jén a mentelmi bizottsághoz utasították, szigo­rúan megbüntették, 500 pengő veszteséggel is járt ez a leleplezése, kérdeztem tehát: ki fogja Peyer képviselőtársamnak ezt az Összeget meg­téríteni? Elnök; A képviselő urat kérem, hogy ezzel 68. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. a kérdéssel ne méltóztassék foglalkozni, ebben a kérdésben a mentelmi bizottság és 'aHáz a törvény és a házszabályok szerint határozott, a képviselő úr tehát ezt a kérdést ennek a men­telmi ügynek keretében nem tárgyalhatja. Propper Sándor: Tudom, hogy a judikatú­rában, 'az igazságszolgáltatásban ismerik az ujrafelvétel kérdését és amikor valakit igaz­ságtalanul ilyen súlyos bántalom ért, akkor nem tartom lehetetlennek és kizártnak, hogy a kérdésnek ezt a részét reparálják. Szolgáltassa­nak tehát igazságot annak a Peyer Károly képviselőnek, laki először tette itt szóvá ezeket a népjóléti panamákat és akinek ezért nemcsak erkölcsi bántalomban... Elnök: A képviselő urat kérem, szívesked­jék rátérni a tárgyra. Ezt a kérdést a Ház el­bírálta a házszabályok alapján, a képviselő úr tehát most semmiféle formában ezt a kérdést szóvá nem teheti. Propper Sándor: Ezt csak mellékesen je­gyeztem meg. (Andaházi-Kasnya Béla: Tessék rámutatni, milyen pénzből vétetett az albert­falvai telek?) Minisztertanácsi határozattal fizettek ki Gelb Malvin előkelő virágiszalón­tulajdonosnőnek 1105 pengő 50 fillért. (Anda­házi-Kasnya Béla: Szintén fajmagyar!) Ezeket a virágcsokrokat és virágkosarakat közéleti nagyságok feleségei kapták különböző alkal­makkor, névnap, születésnap és egyéb jubileum alkalmából. (Fábián Béla: Van ott még egyéb virágszámla is! — Andaházi-Kasnya Béla: Van ott női ruhaszámla is! — Fábián Béla: Van olyan virágcsokor, amely egymaga 500 pegőbe került!) En tartom magamat ahhoz az eredeti álláspontomhoz, hogy én nem akarok pikanté­riákat felhozni, én a nevekkel adós maradok, noha azok rendelkezésre állanak. A fontos eb­ben a kérdésben az, hogy amikor a népjóléti minisztériumból láttam már tömegével kijönni elesett, szegény, síró embereket, vak. sánta és kezetlen rokkantakat, (Beck Lajos: Ebben igaza van!) akiknek nem tudták vagy nem akarták megadni azt, ami nekik jár, akiket rideg, hideg, kemény szívvel úgyszólván kiutasítottak a népjóléti minisztériumból, ugyanakkor virág­számlákat fizettettek ki minisztertanácsi hatá­rozattal olyan virágcsokrokért, amelyeket hi­vatalos helyről, egy minisztériumból menesz­tettek közéleti férfiak feleségeihez. Minden tisztelet és minden megbecsülés a hölgyeknek, itt azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy szabad-e ilyet tenni, szabad-e ilyet meg­torlatlanul hagyni? Itt csak kis összegről van szó, 1105 pengő 50 fillérről, de ha nem hágtak volna rá a panamafészekre, akkor ezek a gá­láns ajándékok bizonyára tovább illatoztak és tovább virágoztak volna. Ugyanakkor, amikor az ország dolgozó népének túlnyomó nagy ré­szét egyiptomi nyomorúság gyÖtri. Ezen az ügyön nem lehet átlábolni egy egyszerű men­telmi megkereséssel és egy ember előráncigálá­sával, aki lehet talán bűnbak, lehet talán oda­dobott áldozat, — mert valakit oda kell lökni — ezt nem tudom, nem is kutatom, mert engem ez nem érdekel; engem csak az érdekel, hogy az egész népjóléti komplexumot ide kell hozni a Képviselőház elé_ és azt, aki ezért elsősorban felelős, tehát az egész Bethlen-kormányt, igenis. felelősségre kell vonnni. T. Képviselőház! Ez csak egy része az egésznek. Nincsen fizikai időm, új fejezetbe nem kezdhetek bele. Keresni fogom az alkalmat, hogy legközelebb új fejezettel álljak a Képvi­selőház elé, de én szeretném ezt úgy elintézni, hogy nekem erre ne legyen alkalmam. Szeret-

Next

/
Thumbnails
Contents