Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-67

Az országgyűlés képviselőházának 6 7. ülése 1932 április 15-én, pénteken. 415 végzünk mi itt, úttörő munkát végzünk és még sem kapunk semmi elismerést felülről. Az igen t. miniszter úr volt olyan kegyes 30—40 könyvet ajándékozni ennek az iparos körnek a könyvtára számára. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Amim van! Szegények vagyunk!) Hálás köszönettel veszem, azonban 2000 pengős olcsó kölcsönt nem tudnak szerezni, pedig mesterek, házzal, földdel bíró mesterek garantálják ezt a pénzt. (Meskó Zoltán: Van az Okh.-nak! Nem ad pénzt?) Apró-cseprő fakereskedőknek és téglagyárosoknak tartoznak, rágja őket az a 2000 pengő, amelytől szabadulni akarnának. Akkor ez az illető vezérigazgató úr azt mondotta: erre a célra nekünk pénzünk nincsen. Es amikor avval az invektivával éltem, hogy kérem, altruista intézet nem indulhat ki olyan kapitalisztikus felfogásból, (Meskó Zoltán: Ahá!) olyan tezauráló felfogásból, mint a többi intézetek, akkor vállat vonva azt mondotta: sajnálom, nem tehetek semmit. Ezt itt le kellett szegeznem, hadd érezzék és lássák azok a kisiparosok odakint, hogy az egész Ház, élén az igen t miniszter úrral ebben a kicsiny dologban segítségükre fog sietni, mert ez nem egyéni kérelem, hanem egy egész vidék .szeme csüng ezeken, s azt mondják, ha te is meg tudtad csinálni, mi is meg tudjuk csinálni, a mi iparosijaink is ott fognak állani a nemzeti táborban, mi leszünk a legerősebb gát a vörös bolsevizmussal szemben. Igen t. Ház! Figyelemmel arra, hogy ezt a javaslatot, mint keretet és mint első — megmondom őszintén — bátor lépést tekintem a további fejlődés útján, örömmel üdvözlöm és az általános vita alapjául elfogadom- (Helyeslés és taps a balközépen.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Ház! Van szerencsém a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszteri állás megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslatot benyújtani. Kérem, méltóztassék elrendelni annak kiTiyomatását, szétosztását s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közjogi és társadalompolitikai bizottsághoz való utalását. (Általános helyeslés.) Elnök: A miniszterelnök úr által beterjesztett törvényjavaslatot a Ház kinyomatja és szétosztatja s azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a miniszterelnök úr által megjelölt bizottságokhoz átteszi. A bejelentést a Ház tudomásulveszi. Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Ház! Az idő előrehaladott voltára tekintettel tisztelettel kérem, méltóztassék megadni az engedélyt, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház hozzájárult. Az idő előrehaladott voltára való tekintettel a vitát megszakítom s előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom a t. Háznak, hogy^ legközelebbi ülésünket folyó hó 18-án, hétfőn délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a Dréhr Imre képviselő ur mentelmi jogának felfüggesztésére, illetőleg mentelmi jogának megsértésére vonatkozó 194., 122., 134., 135. és 193. sz. mentelmi bizottsági jelentés, 2. a mai napirendünk 2., 3. és 4. pontjaként szereplő két külügyminiszteri törvényjavaslat és jelentés, végül 3. az 1931 : XXVI. te. kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat. Van-e valaki felírva? Herczegh Béla jegyző: Buchinger Manó! Buchinger Manó: T. Ház! A mai napon a t. Ház kétségtelenül hatása alatt áll annak a nagy beszédnek, amelyet itt a pénzügyminiszter úr mondott. (Szilágyi Lajos: Nem voltak itt, nem^ is tudja, hogy mit mondott!) Azt hiszem, annál lojálisabb már nem lehetek, .mintha annak ellenére, hogy nem voltam itt, mégis dicsérem. Egyszóval az a felfogásom, hogy^ az igen t. pénzügyminiszter úr nagy expozéjának hatása alatt áll a parlament s kétségtelenül hatása alatt áll annak a képnek, amelyet ő a t. Ház előtt megrajzolt. Telt padsorok, mint ritkán, telt miniszteri bársonyszékek, mint egészen ritkán, nagy alkalmakkor. Be lehet vallani és be kell vallania mindenkinek, aki a parlamentarizmusnak barátja, hogy ez a kép igenis^ külső megnyilvánulásában és megnyilatkozásában szép és imponáló. Szimbolisztikus is, szimbolisztikus annyiban, mert kifejezésre akarja juttatni azt, hogy a törvényhozók ünneplik parlamentarizmusuknak, szuverenitásuknak legszebb és legnagyobb kifejezését, ünneplik budgetjogukat, ünneplik azt a nagy hatalmat, amely a budgetjogban megnyilvánul. De én szeretném tudni, hogy a képviselő urak gondoltak-e ma arra, hogy a budget-jog tulajdonképpen eredménye és szüleménye számos forradalmaknak, polgári forradalmaknak, amely forradalmaknak legnagyobb vívmánya, legdöntőbb vívmánya igenis az volt, hogy a népképviselet beleszólhat abba, hogy az ország népe milyen terheket vállaljon, azokat milyen mértékben és mikor fizesse. Ugyanilyen vívmánya volt ezeknek a polgári forradalmaknak a budget-jogon kívül a sajtószabadság kivívása is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sajtószabadság nélkül ma tulajdonképpen budget-joga nincs egy nemzetnek, egy országnak. Sajtószabadság és budgetjog, sajtószabadság és parlamenti szuverenitás egymástól elválaszthatatlanok. (Farkas István: Hol vannak ma ezek?) Elválaszthatatlan kelléke és attribútuma a sajtó annak, hogy a parlament a kormányzatot felelősségre vonhassa, hogy a parlament rendelkezhessék azokról a terhekről, amelyeket a kormányzat a népre kiszabni kíván. A sajtó ellenőrző ereje, kritizáló, felelősségrevonó joga és szabadsága nélkül a budget-jog illuzórius; ezek nélkül budget-jog, költségvetési megszavazási vagy megtagadási jog nincs. Szeretném tudni, hogy a képviselő urak gondoltak-e a ma délelőtti szép külsőségekben bővelkedő ülés alatt arra is, hogy amikor ezt a költségvetési jogot gyakorolják, hogy amikor védik azt a szabadságukat és jogukat, hogy rendelkezzenek az adókról, ugyanakkor a magyar sajtónak egy igenis jelentékeny tényezője, a munkásosztály sajtója most már nemcsak napok, hanem hetek óta el van némítva. (Farkas István: Gyalázat! Erre nem gondoltak!) Amilyen szimbolikus volt ennek a mai ülésnek a külsősége, ugyanolyan jelképes az is, hogy a Népszava ugyanezekben az időkben el van némítva, mert ebben az esetben a dolognak igenis az a kifejezője, hogy nincs Népszava és a budget körül a népnek nincs szava. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Gondolni kellett ezenkívül arra is, hogy amikor a pénzügyminiszter úr pénzügyi ex pozéját itt a Háznak előadja, akkor már a világgazdasági összefüggések miatt is olyan