Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-67

410 Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1932 április 15-én, pénteken. fagyott hitelek előbb-utóbb ismét fel fognak olvadni és akkor be fog következni a likvidáció szüksége; de amíg ezeket a hiteleket nem lehet likvidekké tenni, addig egyáltalában nem lehet megítélni, hogy valósággal milyen a hitelező helyzete. Akkor azonban szükségessé fog válni hitelszervezetünk átszervezése is. Már megemlékeztem arról, hogy hitelszervezetünket a háború előtt a legtökéletesebbek egyikének tartottam és most e hitelszervezetben bizonyos zavarok állottak be. Ezeket a zavarokat szintén el kell tüntetni és hitelszervezetünket megtisztogatva, rendbehozva, vissza kell_ állítani olyan formában, amilyenben volt a válságok előtt. Sokat beszélnek e tekintetben a fuzionáltatás szükségességéről. Magyarországon majdnem 500 pénzintézet van kerek számban; ez természetesen túlsók ennek a kis országnak. Ezt a kérdést sem lehet ugyanabból a szempontból megítélni, ^mintha egy nagy ipari ország helyzetét ítélnők meg. Magyarországon vannak kis takarékpénztárak, kis bankok a vidéken, amelyek tisztán gazdasági szempontból nem látszanak indokoltan létezőknek, s a valóságban mégis van bizonyos indokoltságuk; tudniillik a helyi viszonyok jobb ismerete és a helyi viszonyok között az a képességük, hogy jobban kiszolgálhatják a hitelkeresőket, mint egy nagy központi intézet, amely attól a vidéktől távol esik. Ez a lokális szempont azonban teljes mértékben nem^ lehet irányadó, úgyhogy szükségessé fog válni bizonyo'S Összevonás, de kérdés, hogy a mostani időpont ennek elvégzésére alkalmas-e? A hitelszervezet racionalizálása a Pénzintézeti Központ feladata, amely ezt a feladatot teljesíti is teljes csendben és nagy meggondoltsággal. Ezidőszerint mintegy 30 vagy még több intézet van likvidálás alatt, amelyekről jóformán nem is hall senki. Apróbb intézetek ezek, amelyekre szükség nincs és amelyeknek likvidálása úgy vezetendő, hogy bármilyen megrázkódtatás is elkerültessék; a legnagyobb kímélettel; ha -szükséges, hitelalátámasztással, csendben kell kimúlniok. A fuzionáltatás kérdése nehezebb kérdés a likvidáltatásnál r is. Ha egy ragályos beteget akarunk meggyógyítani, az nem gyógyul meg azáltal, ha egy másik, akár egészséges, akár beteg embernek ágyába fektetjük, mert hiszen ezzel az egészségeset megfertőzhetjük, a betegen pedig nem segítünk. Ma a pénzintézetek helyzete határozottan megerősítheti az emberekben a reményt, hogy ez az átszervezés simán fog menni, mert ha összehasonlítást teszünk más országokkal, azt látjuk, hogy a mi tőkeszegény országunkban a mai napig sokkal kevesebb pénzintézet ment tönkre, mint sokkal hatalmasabb, gazdagabb országokban. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Zaj a baloldalon.) Ez főleg annak köszönhető, hogy a Pénzintézeti Központ megalakításával a törvényhozás olyan szervet létesített, amilyen nincs más országokban, amely felügyeleti jogánál fogva megelőz sok nehézséget, még inkább összeomlásokat s amely időleges nehézségeken átsegíti a pénzintézeteket, újból egészségessé teheti őket. Ennek a szervezetnek köszönhető, hogy nálunk a pénzintézetek jobban megálltak helyüket, mint sok más országban. A végleges rendezés azonban attól fog függni, hogy a pénzintézetek kinnlevőségei akkor tényleg mit fognak érni, amit ma teljes biztonsággal senki nem tud megmondani. Bízom abban, hogy ennél a rendezésnél, amely természetesen csak akkor történhetik meg célszerűen, amikor a viszonyok már javultak, az adósok helyzete is jelentékenyen meg fog javulni, így például, ha egypár jó termést ad az Úristen, vagy ha a mezőgazdasági termények ára mégis osak emelkedni fog. Méltóztassék elhinni, egy kis fordulat is igen nagyjelentőségű lehet e tekintetben. (Andaházi-Kasnya Béla: Sirius dolog ez!) Amellett minden országban vannak rezervák. Magyarországon igen nagy tartalékok vannak. Ezt láttuk 1924-ben, amikor szintén majdnem kétségbeesettnek látszó helyzetben sikerült megtörni a circulus vitiosust egy külföldi kölcsönnel — mert hiszen akkor arra -volt szükség, hogy devizákat kapjunk — s amikor sikerült az 'állami költségvetést egyensúlyba hozni, akkor egypár hónap alatt mindenünnen jóformán előbugyogtak tartalékaink. Ez természetesen így van minden országban. Amikor majd a viszonyok javulni kezdenek, aminek kiinduló pontját az egyensúlyozott költségvetésben látom, akkor ki fog derülni, hogy sok olyan tartozás, amelyre ma keresztet vethetnénk mostani felfogásunk szerint, ismét jóvá fog válni. Nem félek tehát ettől a likvidálástól, ettől a rendezéstől, sőt akkor fog kelleni egészségesebbé tenni pénzügyi szervezetünket is. A hitelszervezet megtisztogatása és rendezése után kell sorra kerülnie valutánk alátámasztásának. (Halljuk! Halljuk!) Valutánk a Nemzeti Bank vezetése alatt teljesen megállta a helyét és meg is fogja állni. Belső pénzértékünk változatlanul szilárd. Hogy a külföld hogyan ítéli meg, ez nem a pénzben rejlő okoktól függ, hanem más okoktól; attól függ nevezetesen, hogy a külföldnek milyen bizalma van az ország gazdasági képessége, az ország helyzete iránt. De az árszínvonalnak elég szabályos és szilárd alakulása mutatja, hogy pénzünk vásárlóereje nem változott és nem is szabad, hogy változzék. Ha azonban a fellendülés be fog következni, akkor szükségessé fog válni, hogy valutánk jobban alátámasztassék, és ez mindenesetre programnipontunkat kell hogy képezze. E programmpont megvalósításához szükséges lesz, hogy előbb Magyarország hitelét is helyreállítsuk a külfölddel szemben. Ez meg fog történni. Ma is a külföld, a külföldi pénzügyi körök nagyon jól tudják, mondják és elismerik, hogy Magyarország mindig híven teljesítette kötelességeit, akkor is, ha azok nyomasztók voltak. Látják régi példákból is, hogy azok, akik Magyarországra^ bízták tőkéjüket, végeredményben sohasem károsultak meg rajta és a jövőben sem fognak megkárosulni. Magyarország hitelét elhomályosíthatják a mai, tőlünk nem függő viszonyok, de Magyarország hitele benne él most is a tőkés körökben, és ha a viszonyok változnak, az helyre fog állani, főleg, ha a kormányzás, a törvényhozás tovább halad azon az úton, amelyen most halad, tudniillik, hogy mindenek felett megóvja a pénz értékállandóságát. (Friedrich István: Az államkincstár belső adósságaival mi lesz, miniszter úr?.) Azok is rendezésre fognak akkor kerülni. Hiszen világos, hogy az állam adósságai ma annyiféleneműek, hogy szükség lesz konszolidálásra annak idején, és szükség lesz egy nagy reformra az állami adósságok terén. Nézetem szerint lehetőleg — jós nem lehetek, mert a kérdés megoldása nemcsak tőlünk függ — egyesített államadósságra kell törekednünk, úgy, mint volt régen. (AndaháziKasnya Béla: Es erre Széchenyi mit mond?) Széchenyi azt mondotta, hogy a hitellel okosan élni okos dolog. (Friedrich István: Ez-