Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-67

Az országgyűlés képviselőházának 6 7. nagy körmondat volt, amelyet nem értettünk meg!) Most már befejezem felszólalásomat, de pár szót legyen szabad még mondanom. (Halljuk Halljuk!) Itt fellendülésről beszeltem. Nemcsak érzelmi okokból Sok oldalról ajánlották nekem, hogy tartsak olyan beszedet, amely optimisztikussá teszi a közvéleményt. (Friedrieh István: A la Wekerle, à la Bud! — Zaj.) Olyan súlyosnak érzem mindnyájunk felelősségét a mai időpontban, ebben az időpontban, amely talán történelmi időpont lehet, — ma nem tudhatjuk — olyan súlyosnak érzem felelősségünket, hogy azt tartom, nem szabad színezni. (Friedrich István: Nagyon helyes! — Andaházi-Kasnya Béla: Nagyon becsületes!) En úgy tekintem a nemzetet, mint nagykorú nemzetet. (Ügy van! a középen.) Nagykorú nemzet megkívánhatja, hogy tudja, hogy áll, miképpen áll. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. — Friedrich István: Ez a helyes álláspont, elég volt a Bethlen-féle smoncákból!) Igyekeztem mai előadásomban az igazságot, a teljes realitást megmondani. Ettől nem is fogok eltérni, nem fogom magamat befolyásoltatni sem a hangulatokkal, sem egyes osztályok vagy pártok vagy társadalmi rétegek érdekei, befolyásai által. Teljesen megértem, jogos és helyes, ha azok, akik osztályokat, foglalkozási ágakat képviselnek, ezek szempontjából ítélik meg a helyzetet és igyekeznek küzdeni saját képviseletük érdekében, azonban pénzügyminiszternek és kormánynak, mint egésznek, felette kell állania mindezeknek. Nem szabad tekintetbe venni semmi mást, mint a nemzet összességének érdekeit. De nem is nyolc és félmillió embernek, mert ez a nyolc és félmillió ember csak egy láncszem a nemzet életében, láncszem, amelynek nem szabad elszakadnia. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon^ és a középen.) Nekünk gondolnunk kell a lánc folytatására a végtelenségig, nekünk gondolnunk kell a jövőre és minden intézkedésünknél erre kell gondolnunk. Látjuk, tudjuk, hogy sokszor csekély intézkedések, csekély engedékenységek meghamisítják a dolgok menetét, úgyhogy utólag tűnik csak fel a hibának nagysága. Ezektől a hibáktól őrizkednünk kell, De bárki is üljön ezen a helyen, a pénzügyminiszter helyén, rendkívül óvatosnak kell lennie. Meg vagyok róla győződve, hogy a fellendülés be fog állani. Ezt nem szépítéskép mondom, íhanem teljes, tiszta meggyőződésből. Hogy addig szenvedni fogunk? Fogunk szenvedni, kiálljuk ezeket a szenvedéseket, ki kell állani ezeket a szenvedéseket. A magyar nemzet kiállt már más szenvedéseket is. (AndaháziKasnya Béla: A Bethlen-dúlást!) Ha bekövetkezik ez a javulás, ha' kezd bekövetkezni, ezek az adók, amelyeket mostanában állapítottunk meg, fogják kezdeni ontani a bevételeket, és akkor beáll az a — szerintem — veszély, hogy fölöslegek állhatnak elő. (Friedrich István: Erről még ráérünk beszélni!) Egészen más a helyzet most, mint volt a múlt évtizedben. A helyzet .most sokkal súlyosabb, sokkal komolyabb. 1924 után ugyan nekem más volt a nézetem, de teljesen indokoltnak láttam a másik felfogást is. Meg kellett indítani a gazdasági termelőmunkát, ehhez beruházásokat kellett csinálni, mert másképpen nem lehetett. Minthogy hitelt nem lehetett kapni addig» amíg a jóvátétel rendezve nem volt, ahihoz az eszközhöz kellett folyamodni, hogy a befolyó fölösleKËP VISELŐ HÁZI NAPLÓ V. ülése 1932 április 15-en, pénteken. 01 gekből létesítsünk beruházásokat. De a mostani helyzet más. Ma annyira túl van adóztatva az ország, (Ügy van! Ügy van! balfelöl-) erejében annyira ki van merítve, hogy az^ első teendőnek kell lennie a terhek leszállításának. (Elénk helyeslés.) Nagyon nehéz ez a javulás idejében, mert hallani fogjuk azokat a hangokat, hogy a munkanélkülieknek munkát kell adni. Igen, ez nagyon fontos nemzeti szempont, de a munkanélkülieknek ilyen körülmények között, a túladóztatásból munkát adni annyit jelent, hogy a munkanélküliség azután sokkal nagyobb mértékben állana be. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Hogy szükség lesz ebben a fellendülési periódusban is beruházásokra, az kétségtelen. (Friedrich István: Lillafüredet is a munkanélküliek kedvéért építették!) Beruházásokra szükség lesz, de ezeket a beruházásokat, amikor helyreállott már a hitelünk, hitelből kell alkotnunk. (Helyeslés.) Ezekkel a beruházásokkal nem lehet egy nemzedéket megterhelni. hanem el kell osztani óvatosan, a jövő nemzedékre is. (Helyeslés. — Tauf fer Gábor: Produktív célokra kell fordítani!) T. Ház! Készemről teljesen világosan láttam azt & feladatot, amelyet vállaltam, amikor a kormányzó úr Ö Főméltósága és a miniszterelnök úr felszólítottak, hogy vállaljam el a pénzügyi tárcát. Teljesen tisztában voltam azzal, hogy nagy feladatot vállalok, amelynek a felelősségét magam alig tudnám elviselni és ezért azt át kell hárítanom részben a közvéleményre is,, mert úgy éreztem, hogy a közvélemény nagy része akkor bizonyos bizalommal fordult felém. (Ügy^van! Ügy van!) Ebből merítettem azt az erőt, hogy elvállaljam ezt A tárcát. (Nagy Emil: Becsületes dolog volt!) Harmadszor állok a törvényhozás előtt pénzügyminiszteri minőségben. (AndaháziKasnya Béla: Nagy áldozat!) Először az Összeomlás utáni szomorú korszakban, amikor a káoszból kellett rendet csinálni. Akkor az én felfogásom az volt, hogy nem lehet rövid időn belül az államháztartásban tűrhető viszonyokat sem létesíteni és ez nem lesz. lehetséges addig, amíg a jóvátátel Damokles-kardja a fejünk felől el nem hárul és amíg hitelünk helyre nem áll annyira, hogy külföldi hitelt vehessünk igénybe, amely nélkül az infláció ciroulus vitiosusa sohasem volt és nem lesz soha megoldható. Sajnos, a közvélemény nem értett velem egyet és félre kellett állanom, azonban életemnek egyik legnagyobb öröme az, hogy ennek a gondolatomnak szolgálatában módomban volt a Bethlen-kormány rekonstrukciós munkájában részt venni mint követ és mint a jóvátételi bizottságnál Magyarország képviselője. Ekkor eljutottunk arra az időpontra, hogy tényleg lehetővé vált a pénzügyi helyzet megoldása, s akkor a közvélemény mögöttein állott mint egy ember — ezt mondhatom — amiért mindig hálás vagyok a magyar közvéleménynek. 1924-ben alig volt, nem is hiszem, hogy volt egy hang, amely azok ellen a tervek ellen emelkedett volna, amelyeket mint Bethlen István grófnak pénzügyminisztere, én terjesztettem elő. Bethlen gróf rekonstrukciós munkájában igyekeztem a helyemet becsülettel betölteni és azt hiszem, hogy nem ,siker nélkül. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a Ház minden oldalán.) Most harmadszor állok itt a törvényhozás előtt. Most is súlyos fordulópontnál, hiszen ezek a fordulópontok mind a három esetben olyanok voltak, amelyeknek kihatásai a jövőre nem voltak kiszámíthatók. Ma is ilyen fordulóipont 59.