Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-67

400 Az országgyűlés képviselőházának nines újabb tekintély, ő a legújabb!) Ezek örökéletű törvények. (Andaházi-Kasnya Béla: Ezek már antediluviális dolgok, már más az élet! — Zaj. —• Elnök csenget. — Nagy zaj. —KunBéla: Kiszipolyozták a kisembereket!) El voltam készülve arra a közbeszólásra, hogy más viszonyokat élünk. A gazdasági törvények^ azonban nem változnak. Azok, a görög időktől kezdve máig ugyanazok maradtak és ugyanazok maradnak, mert azok természettörvényen alapulnak. Mi változunk és nekünk néha kellemetlenek a gazdasági törvények, de ez még nem^ változtat a gazdasági törvényeken. (Zaj.) T. képviselő urak, az én hangom olyan .gyenge, hogy kevesebb megerőltetéssel is el tudják nyomni. Ezeken a törvényeken nem változtathatunk, hanem úgy kell vezetnünk az ügyeket, hogy lehetőleg ezeknek a törvényeknek szemelőtt tartásával igyekezzünk segíteni ott, ahol lehet. De ha egyszer valaki megszegte a szavát, akkor hiába ígéri másodszor, hogy már többé nem szegem meg a szavamat, senki sem fogja neki elhinni. (Ulain Ferenc: Bethlen Istvánnak tessék ezt mondani!) Ez a veszedelme annak, ha az adósokat arra akarjuk rábírni, hogy ne tegyenek eleget kötelezettségeiknek. Ellenkezőleg, ha lehet, az adósokat olyan helyzetbe kell hozni, hogy majd képesek legyenek eleget tenni kötelezettségeiknek, ami majd akkor következhetik be, amikor megint gazdasági fellendülés lesz. Nem áll azonban az sem, amit sokan mondanak, hogy Magyarországnak 90%-a adós és 10%-a hitelező. Ha ez így volna, akkor nagyon szomorú lenne, mert ez azt jelentené, hogy Magyarország 90%-ának már nincs semmi vagyona és minden vagyon ennek a 10%-nak a birtokában van. Ez teljesen megtévesztő és valótlan beállítás. Igaz, hogy sok az adós, ha azt vesszük, hoa-y például az ipari és kereskedelmi vállalatok is adósok, sőt a -bankok is adósok, de ezek egyszersmind hitelezők is. Csak adós, hála Istennek, Magyarországon a lakosságnak csak egy olyan töredéke, amelynek sorsával törődnünk, amelynek sorsát javítanunk kellődé ami nem indokolja azt, hogy az egész világ előtt úgy tüntessük fel Magyarországot, mint egy tönkrement koldust, amely jóformán alamizsnákból él. Nem! Magyarországnak még mindig megvan a gazdasági ereje, megvannak a rezervái, amelyek ki fognak fejlődni, amint a gazdasági élet nehézségeitől szabadulni fogunk. A hangulatok, a szenvedélyek odavezettek, hogy bizonyos hitelellenes, tőkeellenes, vagy ha úgy tetszik, bankellenes hangulat fejlődött ki. Nagyon vigyázni kell az ilyen hangulatokra. Az ilyen hangulatok sokszor lesodorhatják a társadalmat arról az útról, amelyen meg kell maradnia, ha fenn akar maradni. Az antikapitalista irányzat nálunk, sajnos, terjed és olyan kinövéseket hajt, amelyek nem méltók a magyar karakterhez. Naponta kapom az anonim leveleket, sőt az aláírt leveleket is, amelyekben magyar állampolgárok denunciálják egymást; denunciálnak például egy szegény trafikos özvegyasszonyt, akinek trafikja jövedelmez, mondjuk, 200 pengőt havonta, denunciálják őt azzal, hogy van még egy 80 pengős nyugdíja is; vagy denunciálnak egy állatorvost, aki egy jól fekvő községben többet keres, mint a másik állatorvos. Igaz, hogy a nyomorúsággal együtt jár a szenny s én ezt a denunciálási, pellengérreállítási hajlamot szennyes hajlamnak látom és úgy ítélem meg. (Elénk helyeslés.) Hova jutunk, iha azokat az embereket, akik becsületes munkájukkal kere67. ülése 1932 április 15-én, pénteken. sik meg kenyerüket, sőt akik horribile dictu felesleget is. keresnek, tőkét is félre tudnak tenni, mindennap denunciáliuk, hol anonim levelekben, hol a sajtóban kipécézzük, pellengérre állítjuk s azt mondjuk: hogyan lehet az, hogy Magyarországon valakinek ilyen nagy jövedelme van. (Ulain Ferenc: Alláshalmozó ország vagyunk! Az vagyunk! — Kun Béla: Az álláshalmozást és az összeférhetlenséget kell kiirtani! — Ulain Ferenc: Ez a rendszer van bevezetve! — Andaházi-Kasnya Béla: Es amellett nem is a tehetség, hanem csak a befolyás révén! Mert ha a tehetség^ érvényesül, rendben van! — Zaj.) Kérem, t. képviselőtársam, majd ha beszélni méltóztatik, én nyugodtan fogom meghallgatni! (Ulain Ferenc: Azt el tudom képzelni!) Tessék engem is beszélni hagyni. (Zaj. — Andaházi-Kasnya Béla: Nincs rá alkalom! Soh' sincs itt!) T. Ház! Magyarországon pusztulnak a nagy vagyonok; látjuk ezt mindennap. Sajnálatos dolog ez, mert ezekre szükség van nemzeti struktúránkban. Mondottam, hogy hétmilliárdnyi ingótőke pusztult el, amely majdnem egészen a középosztály kezében volt. (Ulain Ferenc: Ön is lebélyegezte a pénzt egyszer!) Kérem, méltóztassék egy kissé engedni, hogy gyenge hangommal mégis megértessem magamat. (Halljuk! Halljuk!) A középosztály vagyona pusztult, a tisztviselőosztály vagyona pusztult; az a csekély vagyon, amelyet régente a tisztviselők tisztviselő-szülei kis fizetésükből meg tudtak takarítani, a 30—40—50 ezer pengős vagyonok pusztultak. Ha pedig új vagyonok nem alakulnak, akkor mi lesz? Akkor elproletárizálódik az egész ország. En pedig nem akarok proletárt látni ebben az országban! (Elénk taps a jobboldalon és a középen. — Ulain Ferenc: Jó vicc! — Patacsi Dénes (a baloldal felé): Nekik az kell, mert abból akarnak élni! — Gr. Hunyady Ferenc: Álláshalmozót akar látni? — Zaj.) T. Ház! Amikor általános és jogos panasz, hogy ebben az országban nincs elég ingótőke, hogy tőkehiányban szenvedünk, akkor akadályozzuk a tőkeképzést? Miből lehet tőkét képezni, miből lehet új vagyonokat képezni? Csak olyan jövedelmekből, amelyek magasabbak annál, amire az illetőnek szüksége van a megélhetéshez, az ő kulturális színvonalán való megélhetéséhez. Ez a többlet az, amely a nemzetnek valóságos kincse, amelyet a nyugaton minden nemzetnél megbecsülnek. Másutt megbecsülik azt a polgárt, aki becsületes munkával vagyont tud szerezni. (Felkiáltások a jobboldalon: Itt is! — Mojzes János: De nem becsülik meg azt, aki mások túlzott kiuzsorázásával szerzi a vagyonát!) Akkor egyetértünk, t. képviselőtársain. (Kun Béla: Tessék a nagy fizetéseket lejjebb szorítani! — Andaházi-Kasnya Béla: Adja Isten, hogy így legyen! — Mojzes János: Becsületes munkából nincsenek egymilliós jövedelmek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Azt a munkát, amelynek eredményét valaki megszerzi, Jbármilyen nagy is az az eredmény, tisztelem és annak eredményét jogosnak tartom. Becsületes munka az is, ha valakinek — amit ma annyira támadnak — egy vállalatnál magas fizetése van. Mert hiszen azért van magas fizetése, mert kevés embernek van olyan talentuma, ami szükséges az iparban, a kereskedelemben, vagy egy pénzintézetnél a vezetéshez, az irányításhoz. (Kun Béla: Annyi esze senkinek sincs, hogy milliós jövedelmei legye-