Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. kiáltanak, s ahol mind a ketten a tönk szélén állanak. Méltóztassék megérteni azt, hogy a kisiparos- r és kiskereskedő-réteg mindenkor megbízható, öntudatos, gerinces réteg volt a polgári társadalom szempontjából, s nem a tunya burzsoáziának, hanem az önérzetes citoyen-nek a mintaképét jelentette. Ez a réteg megérdemli, hogy róla mindenkor tisztelettel és becsülettel beszéljenek. Ez a réteg megérdemli, hogy ha nincs is képviselve itt benn a képviselőházban, ha a képviselőháznak csak egy kisiparos tagja van s egyetlenegy kiskereskedő tagja sincs, ez a réteg akkor is megérdemli, hogy legalább olyan elbánásban részesüljön, mint bármilyen más rétege ennek az országnak, mert adófilléreivel talán aránytalanul többet áldoz, mint mások, akik sokkal nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, (igaz! Ügy van!) Méltóztassanak nemcsak a városokban, hanem a falvakban is megnézni a kisiparos- és kiskereskedő-réteget, amely az intelligencia szempontjából is megállja helyét és felveszi a versenyt bármilyen más réteggel szemben. (Ügy van! Ügy van!) De méltóztassanak megnézni az elszakított területen lévő ottmaradt magyar kisiparosságot' és kiskereskedőket is. Nem ők-e azok, akik ébrentartják örökké a magyar szellemet odaát, s nem ők-e a mi végváraink? Nem érdemlik-e meg tehát az ő ittmaradt testvéreik' azt a segítséget, amelyet \ okvetlenül nyújtanunk kell nekünk ennek a társadalmi rétegnek? (Elénk helyeslés.) Ezzel szemben, sajnos, azt kell mondanom, hogy nem láttam még soha konkrét segítő intézkedéseket. Elsorvadást, eltespedést, munkanélküliséget tapasztalunk valamennyien és azt látjuk, hogyha itt vagyunk a képviselőházban, ha itt vagyunk bent az ülésteremben, egymásután pártkülönbsóg nélkül kapjuk a cédulákat, amelyekkel kihívnak bennünket a fo-. ^adóterembe, ahol kisiparosok és kiskereskedők sírják el nekünk napról-napra sirámaikat, elsírják kilakoltatásaikat és végrehajtásaikat, elsírják adópanaszaikat és

1 mindazt a keserűségét, amely ismeretes valamennyiünk előtt. De ismeretes, sajnos, az is, hogy tehetetlenek vagyunk, rajtuk segíteni nem tudunk, holott arra kellene törekednie elsősorban a képviselőházinak, hogy segítőkezet nyújtson annak a rétegnek^ amelynek nagyrészben köszönheti fennmaradását, mert ez az a polgári réteg, a falusi gazdatársadalom mellett, amely elsősorban tartja fenn azt a rendszert, amely nem azonos a tízesztendős rendszerrel, hanem a polgári Önérzet, a polgári öntudat rendszere. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ' T. Képviselőház! Két szakaszra nézve szeretnék még a miniszter úrhoz kérelmet intézni

s miután arra a házszabályok folytán nincs módom, hogy módosító indítványt tegyek, tekintettel arra hogy csak az általános vita meg; kezdése előtt lett volna módomban módosító indítványt benyújtani. A 8. •§ azt mondja (olvassa): «Ipartestület, felekezeti vagy politikai ©gyesületet, politikai pártot nem alakíthat, nem támogathat, t azok tevékenységében részt nem vehet, kizáróan saját céljaira szolgáló helyiségeiben politikai beszédek, tartását vagy bárminő politikai célú tevékenység kifejtését nem engedheti meg, tagjait polgári és politikai jogaik gyakorlásában, szükségleteik beszerzésében, termékeik és munkájuk értékesítésében nem korlátozhatja,» Ennél a szakasznál azt a kérelmet terjesztem elő a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, hogy miután ez esetleg félremagyarázásra adülése 1932 április l^-én, csütörtökön. 387 hat akalmat, mert ebbe a szóba «politikai», minden belefér és ha . . . (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Már ki van javítva «pártpolitikai»-ra.) Ez volt a kérelmem. (Téglássy Béla: így van a javaslatban! — Mojzes János: Szóval nem lehetünk ellenzékiek! — Ulain Ferenc: Kormánypártinak szabad lenni? — Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Hogyne! Az is egy párt, ha nem is tetszik pártnak tartani! — Zaj.) Szeretném, ha ilyen könnyen volna megoldható a másik kérelmem is, amely a 45-dik §-ra vonatkozik. (Mojzes János: «Pártpolitikai», ez még ravaszabb! Ez azt jelenti, hogy ellenzéki nem lehet!) A 45-ik § azt mondja, hogy (olvassa): «Áz Ipartestületek Országos Központjának választmánya 16 tagból, még pedig egy elnökből, 2 alelnökből és 13 választmányi tagból áll. Az elnököt, a két alelnököt és 6 választmányi tagot az ipartestületek országos központjának közgyűlése választ.» T. Ház! és t. miniszter úr! Ennél a szakasznál az volna a tiszteletteljes kérelmem, tekintettel arra, hogy hét választmányi tagot a kereskedelmi és iparkamarák küldenek ki, ezek mellé véve az elnököt és még a két alelnököt, így a mindenkori majoritás már előre biztosítottnak látszik, hogy a 15 választmányi tag száma 19-re emeltessék fel és 8 választmányi tag helyett 12 tag legyen. (Temesváry Imre: Fel van emelve már 18-ra!) Mivel mindkét kérésemet már méltóztatott teljesíteni (Ulain Ferenc: Győzött az ellenzék! — SÖpkéz Sándor: És még panaszkodnak erre a kormányra! Hiszen a gondolatukat is kitalálja. — Temesváry Imre: Lehetett volna előzékenyebb? — Mojzes János: Ilyen előzékeny kormány! — Zaj.) Vázsonyi János: T. Ház! Hálásan köszönöm, hogy a miniszter úr és az előadó úr is azonnal honorálta mindkét kérdésemet. (Téglássy Béla: Előre! — Ulain Ferenc: Már a gondolatainkat is kitalálják! — Friedrich István: Ez az igazi koncentráció! — Ulain Ferenc: Nincs is kifogásunk ellene!) Csak még egy kérdést szeretnék az iparosság- kérelmei között, azokkal kapcsolatban szóvátenni. (Halljuk!) A képviselőház most tárgyalta és fogadta el a múlt héten az uzsoratörvényjavaslatot. Az iparosság érdekében állana, ha az uzsorát nemcsak a magánuzsorára, hanem a hivatalos intézményekre is kiterjesztenék. Legyen szabad kérdeznem, hogy vájjon az Országos Társadalombiztosító Intézet, vagy a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének 24%-os^évi késedelmi kamatánál a szolgáltatás arányában áll-e az ellenszolgáltatással?! (Friedrich István: a MABI-nál 24% ! — Zaj!) Elnök: Csendet kérek! Vázsonyi János: T. Ház! Az uzsoratörvényjavaslatban van egy intézkedés, amely azt mondja, hogy ha az uzsorát rábizonyítják valakire, akkor foglalkozásától is eltiltható, (Mojzes János: Akkor a Társadalombiztosítót el kell tiltani a foglalkozásától! — Kun Béla: Ezt szeretném már látni!) Vájjon a közüzemeknél arányban áll-e a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás és vájjon ha a közüzemeknél és egyes állami intézményeknél megtennék az uzsora feljelentést, nem lenne-e annak az a végeredménye, hogy mindazoknak vezetői és igazgatói foglalkozásuktól eltiltandók lennének, ha az uzsoratörvényjavaslatot ténylegesen végre akarnók hajtani?^ Ez esetben az iparosság számára megoldódnának a közüzemek kérdései, a késedelmi kamatok kérdése és a legtöbb terhet le lehetne venni a nyakukról. Ha megszavazták