Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-66
386 Az országgyűlés képviselőházának 66. ülése 1982 április íU-én, csütörtökön. Megállott tehát a kisipar számára minden hitellehetőség. Magánúton, bank útján sem tudott sehol hitelhez hozzájutni a kisiparos s ilyenformán nem tudta még azt a néhány munkát sem elvállalni vagy teljesíteni, amely megrendelés 'hozzá elérkezett, mert nem volt annyi anyagi ereje sem, hogy a nyersanyagot, amely a munkához szükséges lett volna, megvásárolhatta volna. Azt hiszem, hogy mindezeket, amiket mondok, Müller Antal t. képviselőtársam tudja legjobban igazolni, igazolhatja, hogy ez szó szerint így van, nemcsak Budapesten, hanem országos relációban mindenütt az egész kisiparos társadalomban. (Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! A kisiparosok számláira vonatkozólag is igen furcsa és igen különös rendelkezés látott napvilágot az utóbbi időben. A kisiparosok számláit magánosok is,; de sajnos, állami és törvényhatósági intézmények is késedelmesen fizetik ki, néha évekig elhúzzák. (Pakots József: Egyes minisztériumokban bonokat adnak. — Zaj balfelől) Most már ehhez, ennek tetőzésére. új rendelkezés lépett még életbe, az a rendelkezés, hogy azoknál a kisiparosoknál akik adóval hátralékban vannak, a számlából előbb levonják adójukat és csak a különbözetet kapják meg. Különbözet azonban rendesen az adó javára mutatkozik, tehát sok munkát kell elvégezni, — és addig a nyersanyagot és a munkájukat egyáltalán nem tudják hasznosítani. — amíg az adó kifizetése megtörténik. (Müller Antal: Módosították!) Csak kis mértékben. (Müller Antal: Ezer pen: gőn alul ki kell fizetni!) Erre akartam rátérni, hogy most már ilyen módosítás történt de a rendelkezések lényege mindezideig hatályban van. Ez azt je l enti, hogy ahelyett, hogy éppen a gyengébb rétesnek, amely támogatásra és segítségére szorul, hóna alá nyúlnának és annak segítőkezet adnának, azt még inkább lenyomják és itt érvényesül még mindig az a felfogás, hofry elsősorban az adót kell befizetnie.^ holott méltóztassanak elképzelni azt, hogy vájjon ki a jobb adófizető és ki a jobb adóalany, az-e. aki keresettel bír, vagy az-e akin a különböző adóztatást nagynehezen részben be tudják hf*?tani, de azután eg3 7 szersm.indenkorra megszűnik adóalany lenni, mert exisztenciájában tétetett tönkre. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az adó kérdésével összefüggésben áll a forgalmiadó kérdése is, ami az iparos- és kereskcdőtársadalomnak régi panasza, keserve és sirám a. A forgalmiad ón ál még 2% is sok volna (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és ezt belátva, sok ízben ÎPïérték.isi az, egyfázisú adó bevezetését; ezzel szemben még ma is 3% a forgalmiadó, amelyet az iparosnak és kereskedőnek fizetnie kell. (Mojzes János: Növekvő forgalmiadó, csökkenő forgalom!) Nagyon helyesen fejtette ki Mojzes János képviselőtársam, hojry egy egészséges földbirtokreform feltétlenül maga után vonja a kisipar virágzását is. Aki a városi lakosságot képviseli, annak mindenkor el kell ismernie, hogy Magyarország agrárállam lévén, a mezőgazdaság talpraállítása^ nemcsak egyoldalú agrárérdek, hanem egyúttal az ipar és kereskedelem érdeke is. mert csak a mezőgazdaságnak tslnraállása útján lehetséges az ipar és kereskedelem számára fogyasztó piacot teremteni. Ha a mezőgazdaság is a tönk szélén áll, ha a kereskedelem teljesen megszűnt valami, ha a kisipar megrendelés nélkül áll és munka nélkül tengődik, ez egyúttal maga után vonja mindazoknak a rçtegeknek és foglalkozási ágaknak teljes és tökéletes leromlását is, amelyek ezeknek az előbb felsorolt foglakozási ágaknak tulajdonképpen csak függvényei, a lateiner- és fixfizetésű társadalom teljes és tökéletes gazdasági leromlását. (Ügy van! Ügy van!) Nem lehetséges, hogy pusztán és mindenkoron egyeseknek védelmében pusztuljon el a tömegek nagy sorozata, szükséges tehát, hogy az úgynevezett devizaarisztokráciának megszüntetésével és végre a nemzeti ajándékok megszüntetésével a kisbirtokos-, kisiparos- és kiskereskedőosztály is egyszer már támogatásban részesüljön. (Ügy van! Ügy van!) Lehetetlen, hogy amikor egyesek előnyárakon kapnak devizát és valutát, (Kun Béla: Elszámolási kötelezettség nélkül!), ezt ne vegyék tekintetbe akkor, amikor a kisiparnak és kiskereskedelemnek számláikat benyújtják és ugyanúgy számlázzanak, mintha nem kapnának devizát a rendes árfolyamon, illetőleg a régi rendes, de ma már rendkívüli árfolyamon. Sok esetben nem veszik tekintetbe azt sem, hogy egyes piacokon egyes terményeknek vagy nyersanyagoknak az ára többszörös, 20—30, sőt 40%-kai is lecsökkent világparitási viszonylatban. (Mojzes János: A kisipar kapja a lerágott csontokat. A húst leeszik a kartellek!) Lehetetlenség, hogy a devizapolitika továbbra is úgy -folytatódjék, ahogy a devizazárlatok óta történt. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Erről az oldalról több ízben kértük, hogy méltóztassanak egyszer megmutatni, letenni a Ház asztalára azoknak névsorát, akik a bankzárlat óta nemzeti ajándékként devizát vagy valutát kaptak. (Gáspárdy Elemér: Helyes! Hozzájárulok!) Ezt el is várom mindig Gáspárdy Elemér t. képviselőtársamtól, akivel a közüzemek kérdésében úgyis régóta teljesen egy állásponton vagyok. (Zaj.) Vártuk és kértük a deviza- és valutaarisztokráciának teljes bemutatását. Éber Antal t. képviselőtársam annakidején rámutatott a kereskedelmi és ipari világnak erre a rákfenéjére, elmondotta a- hoszszúnyakú zsiráf meséiét, (Kun Béla: Azóta még többet lelegeltek! -- Mojzes János: Már nincB datolya!) elmondatta azok történetét, akik az oligarcháknál is sokkal nagyobb hatalommal rendelkeznek, elmondotta azok történetét, akik ebben az országban uralkodnak ugyanakkor, amikor érzéketlenek mindenkinek a baja, a sze ; nvedése iránt, holott most már csak egrv egész kis társaságról,^ csak néhány emberről, néhány családról, néhány intézményről van szó és ezeknek a kivételes hatalma érdekében igazán nem szükséges egy külön rendet fenntartani. Mert az lehetséges, hogy háború idejére egy kormánynak ; kivételes hatalmat szavaz meg egy képviselőházi többség, de az nem lehetséges, hogy egy gazdasági háborúnak, egy gazdasági háború elvesztésének idejére szavazzanak meg vagy teremtsenek meg kivételes hatalmat egyes kartellek, vagy érdekeltségek számára. :(Kun Béla: Hogy közben még több kisiparos menjen tönkre!) T. Képviselőház! Ez a javaslat azt a középpontot teremti meg a kisipar számára, amelynek egyértékűnek kellene lennie a kereskedelemben az Omkè., és a gazdák "számára az Omge. érdekképviseleti rendszerével. Ha ez a törvényjavaslat nem ezt jelenti, ha nem ez volna a lényege, abban az esetben ez a. javaslat üres keretet képez csupán és nem 1 jelent semmilyen előrehaladást a kisipar számára. El kell választanunk a kisipart és a kiskereskedelmet ebből a szempontból kamarai vonatkozásban, de nem kell elválasztanunk és egy megítélés alá kell vennünk ott, ahol érdekei azonosak, nem kell elválasztanunk és egy megítélés alá kell vennünk ott, ahol mind a ketten segítségért
