Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. mint bizottsági tagnak, indítványára a székesfőváros közgyűlése kimondta annak idején a húsfogyasztási adó eltörlését. Es akkor mit kellett konstatálnia a székesfőváros törvényhatósági bizottságának? Azt,'hogy maga a főpolgármester járt el abban a^ tekintetben, hogy a húsfogyasztási adónak az általa irányított párt által megszavazott eltörlése a kormány által megesemmisíttessék. Ez a ferde helyzet és ez a rossz példa rombolólag hat. Ez tiszta destrukció. Erre felhívom tehát az igen t. kormány figyelmét. Másik rövid megjegyzésem, hiszen nem is lehet más, mert majdnem mindenben egyetértek Éber képviselőtársammal, az Egyetemi Nyomda kérdésére vonatkozik, amellyel foglalkozni méltóztatott. Ebben a tekintetben, hogy félreértés ne legyen akár belföldön, akár külföldön, le kell szegeznem nyomban a képviselő úr felszólalása ntán, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetemet Magyarországon mi, magyar állampolgárok, nem állami intézménynek, hanem alapítványi intézménynek tekintjük, (Ügy van! Úgy van! — Petrovácz Gyula: Katholikus!) a vagyont — tehát az Egyetemi Nyomdát — nem állami vagyonnak, hanem alapítványi vagyonnak tekintjük. (Meskó Zoltán: Katholikus egyetem!) Azt a nyomdát, mint üzemet, nem állami üzemnek tekintjük, hanem egy alapítvány tulajdonában lévő üzemnek. Ezt félreértések elkerülése végett éppen a magyar képviselőházban sok okból le kell szegezni, (Helyeslés.) nehogy a képviselő úr felszólalásában mások a maguk álláspontjára érveket keressenek, mert egész bizonyos, hogy a képviselő úr álláspontja is teljesen fedi azt a megállapítást, amelyet én bátor voltam kifejteni. Ezen üzem fenntartásának kérdése tehát csak indirekt tartozhatik a kormányra; egy kormány befolyás volna gyakorolható erre, mint alapítványi vagyont képező üzemre. Én a magam részéről mindenesetre azt az álláspontot szögezem le, hogy sok-sok panasz megszűnnék akkor, ha a kormány a maga alkotmányos befolyásával odahatna, hogy az Egyetemi Nyomda példának okáért könyvesboltját beszüntesse, mert különösen ennek a könyvesboltnak fennállása az, amely ingerli azokat a cégeket vagy vállalatokat, amelyeknek az Egyetemi Nyomda könyvárusítása indokolatlanul konknrrenciát csinál. T. Képviselőház! Én nagyon figyeltem ennek a törvényjavaslatnak bizottsági tárgyalását is és jól megjegyeztem és agitálni is fogok vele falun, hogy kik vettek részt ennek a törvényjavaslatnak bizottsági és plenáris megvitatásán is, mert bár azt mondhatja valaki, hogy sokkal fontosabb óhajai ós követelései vannak ezidőszerint a magyar kisiparosságnak, mint az itt létesülő szervezet, mégis, ha a kormány evvel a javaslattal jött, ezt megvitatni elsőrangú kötelességünk, jól tudván amellett, hogy a kisiparosok boldogulását természetesen csak az általános közgazdasági helyzet megjavulása biztosítaná; azt pedig megint be kell ismernünk, bárhogyan akarja valaki a kormányt ütni, hogy az általános közgazdasági helyzet megjavulása legnagyobb részben nem a magyar kormánytól függ, (Úgy van! jcbbfelől.) hanem rajtunk kívül álló tényezőktől és körülményektől. (Ügy van! jobb felől) De ha már. az általános helyzetet is érintem, igenis én is felhívom az igen t- miniszter úr figyelmét arra, hogy a törvényjavaslat határozványain kívül az iparosságot sok egyéb dolog is nagyon érdekli, amelyek az ő boldoguülése 1932 április lí-én, csütörtökön. 383 lásával összefüggésben állanak. Például a 33-as bizottság hozzájárulásával közóhajra a kormány a vármegyék és községek háztartását okos és üdvös rendelettel megszünteti. Ugyanebben a rendeletben azonban a kereseti adóra vonatkozóan határozvány volt, amely a kereseti adónak azt az eddigi kiváltságát, hogy a ker.esetiadó nem volt pótlékolható, megszüntette és elrendelte, hogy a jövőben a kereseti adó pótlékoltassék. A kereskedelemügyi miniszter úrnak, mint az iparügyek miniszterének vigyáznia kell most arra, hogy ez az új rendelkezés az iparosságra vonatkozóan új terhet jelent. Azon a vidéken például, ahol én képviselő vagyok, körülbelül a terhek 10%-át jelenti, mint bekövetkezett plusz. Minden egyes törvényjavaslat beterjesztése, vagy miniszteri rendelet kiajdjása előtt a miniszter úrnak figyelnie kell arra, hogy ime, egy rendelkezés, amely a kereseti adóköteles iparosságra nézve újabb tértiét jelent. A másik dolog a közalkalmazottak fizetésének újból való ímegbolygatása. Az én választókerületem lakossága, amint már egyszer kifejtettem, éppen a Gaal Gaston-párt agitációja folytán tisztviselőellenes hangulatban volt. Még azoknak is, akik rám szavaztak, a legnagyobb része bizonyos antipátiával volt a közalkalmazottak tábora iránt. És mit tett a közalkalmazottak fizetésének megbolygatása? Rögtön az első * hetivásáron és azutáai pedig fokozatosan minden boltban, minden egyes ipari műhelyben súlyos hátrányok voltak érezhetők éppen az iparos, éppen a kereskedővilág megélhetése tekintetében. Most negyedszer nyúlt a »miagyar kormány a közalkalmazottak járandóságaihoz. Figyeljen a t. kereskedeleimügyi miniszter úr, mert az a rendelkezése is elsősorban az iparosokon fog csattanni. Érdekes, hogy a miniszter úr közvetlen közelében levő egyik miniszteri tisztviselő beszélgetését hallgattam tegnap, aki azt mondotta, Ihogy aikart az idén egy öltözet ruhát varratni, de most nem fog, kellett volna pár új cipőt csináltatni, most nem fog és bat -év után most lett volna esedékes új télikabátot varratni, de ezek után nemi fog. Éppen a miniszter úr legközvetlenebb környezetében van ez a tisztviselő. Ez a példa bizonyítja, hogy a tisztviselők járanídlóságairuak megbolygatása, lecsökkentése súlyos hátrányokkal fog járni a kisiparosságra és a kereskedőkre nézve. Mert a tisztviselő nem gyűjti a vagyont, a tisztviselő nem épít sarokházat, a tisztviselő, ahol lakott, ahol szolgálatát teljesítette, ott költötte el összes járandóságát. Tehát már ebből a szempontból is figyelnie kell a miniszter úrnak enne ka fizetéscsökkentési rendeletnek várható kihatásaira. További kihatása ennek a rendeletnek hogy a lakáspénzt megnyirbálta. Az igen t. miniszter úrnak, mint kereskedelemügyi miniszternek az építőipart folyton figyelnie kell. A miniszter úrnak kell tudnia legjobban, nogy mennyire összefügg a lakáspénzkérdés például az építkezésekkel, hány magyar közalkalmazottnak van lekötve a lakáspénze építtetés folytán. Hiányosnak tartom a kiadott rendelkezést, mert kérdezik és már is érkeztek hozzám aggódó kérdések és panaszok, vájjon gondolt-e a kormány arra, hogy mi lesz azokkal a közalkalmazottakkal, akik szerződésileg lekötötték lakáspénzüket valamely építkezésre (Ügy van! a középen.) és most jön egy kormányrendelet, amely megnyirbálja a lakáspénzt, mégpedig nemcsak 5% -kai, hanem ott, ahol a házastárs is közalkalmazott, a iházastárs lakáspénzének felét veszik el. Ennek a rendeletnek sok hibája 54*