Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-66

384 Az országgyűlés képviselőházának 6 közt nem éppen legsúlyosabb hibája ez^ de mégis rá kell mutatnom arra, Ibiogy ez valójá­ban szörnyű igazságtalanság. Méltóztassék el­képzelni egy jó ügyvédi irodával rendelkező ügyvédet, akinek a felesége tanítónő. Ennek lakáspénzét ez a rendelet nem csökkenti, mert a férje ügyvéd, de ha egy teljesen szegény, kopott ruházatú tanító a férje annak a tanító­nőnek, akkor, mivel miind a kettő közalkalma­zott, ettől a tanítónőtől a lakáspénzt fele ösz­szegében elveszik. (Rakovszky Tibor: Ezeket nevezik álláshalmozóknak!) Ez durva igazság­talanság lesz a maga végrehajtásában, és én még most sem vesztettem el a reményemet, amikor a kormány kiadta ezt a rendeletet, hogy akár a költségvetési vita folyamán bizonyára felhalmozódó panaszok után, akár pedig ön­szántából panaszkodás nélkül is a kormány ennek a fizetéscsökkentő rendelkezésnek káros kihatásait ellensúlyozni fogja. Ezek mindeD esetre olyan rendelkezések,, amelyek ai kisiparos megélhetését károsan befolyásolják. Most tehát, amikor az előttem szólott t. képviselő úr a föld­birtokpolitikával hozza kapcsolatba a kisipa­ros megélhetését, azonkívül, hogy ebben a te­kintetben vele általánosságban egyetértek, szóvá kellett tennem ezeket a hátrányos állapo­tokat is. Magára a törvényjavaslatra rátérve és azzal mindössze néhány percig foglalkozva, üdvösnek tartom ennek a törvényjavaslatnak azt a gerincét, amely a kötelező tagság, a köte­lező társulás intézményét törvénybe iktatja, mégpedig — és ezzel azt hiszem, nem követek el semmi vétket nemzetem jó hírneve ellen — speciális magyar nemzeti tulajdonságunk foly­tán a mindinkább úrrá levő nemtörődömség és tunyaság miatt tartom igenis helyesnek, hogy speciálisan Magyarország területén ma­gyar állampolgár iparosokkal szemben a köte­lező tagság, a kényszertársulás törvényileg mondatik ki De ha jön egy törvény, aínely ezt kimondja, ezzel súlyos erkölcsi kötelezettségek is thárulnak a törvény alkotóira, de a törvény végrehajtóira is. * Mert ilyen valamit törvénybe iktatni csak akkor szabad, ha az az érdekképviselet valóban érdekképviselet lesz, amelyet itt meg akarunk alkotni, ha az érdekeltek akarata, ebben a szervben, amelyet a miniszter úr javasolt, a valódi, hamisítatlan érdekképviseleti akarat szabadon megnyilatkozhatik. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy amikor ez az akarat meg­nyilatkozott, meg is hallgattatik, tehát a mi­niszter nemcsak azért létesíti az érdekképvise­leti szerveket, hogy azok kötelékén belül a pa­naszok levezettessenek, hogy így fejezzem ki magam, hanem az ott megnyilvánult akaratot akceptálja is annyiban, hogy mielőtt tenne, mielőtt cselekednék, ezt az akaratot feltétlenül meghallgatja. r Harmadik követelménye az ilyen kényszer­társulással szemben a mai nyomorúságos vi­szonyai közepette az iparosságnak minden­esetre az, hogy semmi újabb terhet ne jelentsen ez a kötelező tagság vagy kényszertársulási mtezmeny, pengőket sem, mert azt sem bírják. Semmiféle újabb terhet nem bír el az iparos­ság és keserves káromkodás kíséri a társa­dalombiztosítás intézményét is sok vonatkozás­ban azért, mert a társadalombiztosítás intéz­ménye -újabb., sokszor elviselhetetlen terheket ró az iparosságra. Az én választókerületemben az ipartestület peldas érdekképviseleti életet él. Valóságos kis parlament az ipartestület, ahol minden egyes megmozdulását figyelik a mindenkori kor­. ülése 1932 április 14.-én, csütörtökön. mánynak és a mindenkori törvényhozásnak, nyomban kialakul a vélemény, meghozzák a maguk határozatát é^ azt közlik mindazokkal, akikre ez tartozik. Egy ilyen ideálisan működő ipartestület ezt az új törvényt sem ellenzi, mint ahogyan mostani ipartestületünk sem el­lenzi, ellenben annak hiányosságára rámutat. Rámutat olyan vonatkozásban, hogy számított arra, hogy ez a törvényjavaslat az úgynevezett kontárkérdést is meg fogja oldani. Lehet, hogy önzőén, de tény, hogy ők azt szerették volna, ha a kontárügy elintézésénél a bíráskodás va­lamilyen formáját ők gyakorolhatnák az ipar­testület kebelében. Ezt csak tolmácsolom anél­kül, hogy azonosítanám magam ezzel a felfo­gással. Mindenesetre a kontárkérdésnek olyan radikális megoldását kívánják, ahol mindkét felet kegyetlenül büntetni kell, nemcsak magát a kontárt, hanem azt a megrendelőt is, aki an­nak ellenére, hogy tudja, hogy vannak törvé­nyes képesítéssel rendelkező iparosaink, akik fizetik a közterheket, ezeket mellőzik és önös érdekből elmennek a kontárhoz. Szerintük kell, hogy ezért a cselekedetéért ezt a felet is megtorlás érje. Az ipartestületek másik kívánsága az volna, hogy a jogsegélyt a kontártól vonják el, hogy ne perelhesse a kontár a maga szám­láját, a maga követelését attól a megrendelő­től, aki abba a hibába esett, hogy kontárhoz fordult, amikor megrendelést tett és lehessen a szerszámokat is elkobozni attól a kontártól, aki jogtalanul konkurrenciát csinál. A mi ipartestületünk ennek a törvényja­vaslatnak áttanulmányozásánál kifogás tár­gyává tette, hogy túlságosan centralizál. Meg­olvasta, hogy a törvényjavaslatban 31 helyen van olyan kitétel, hogy felébbezni lehet vala­mely kérdés eldöntését. Ezt a túlságos centra­lizálását a javaslatnak hibájául fogta fel az ipartestület és ebben a tekintetben, ha máshol nem, a végrehajtási utasítás során várják az igen t. miniszter úrtól, hogy ezt a túlságos centralizlálást valami okos rendelkezéssel el­lensúyozza. Túzottnak tartja a mi iparosaink tömege azt a bizonyos jegyzői vizsgát is, amelyet az ipartestületi jegyzőtől követel ez a törvényja­vaslat. Tekintettel arra, hogy ennek a kor­mánynak működése alatt szabályoztak már egy vizsgát, az úgynevezett közigazgatási szak­vizsgát, azóta a mi vidékünk lakossága attól fél, hogy a kormányt félhatalmazza valamely tör­vény, hogy rendeletileg szabályozhassa vala­mely vizsga anyagát. Halljuk, hogy a raciona­lizálási kormányibiztos úr közbelépése hozta ezt magával, hogy a belügyminiszter úr a közigaz­gatási szakvizsgára oly rémitő tananyagot'vett fel, amely messze felülhaladja az ügyvédi vizsga terjedelmét és minden más jogászi vizsga anyagát. Ebből kifolyólag félünk, hogy ez a kormány talán ebben a tekintetben f sem tartja be a határt, s az ilyen csekély előkép­zettséget igénylő állásnál is, mint az ipartestü­'leti jegyzői állás- a szakvizsgát talán olyan terjedelemben fogja megállapítani, ami az ügy hátrányára lehetne. Természetszerűen azt az álláspontot, amely megállapította a szakvizsga gondolatát, nem ellenzem, csak tartok r tőle, hogy a szakvizsga anyagának terjedelmét túl­ságosan nagyra fogja szabni a kormány. (Zaj a balközépen.) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassék foly­tatni beszédét. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Beszéde­met befejezve, a kereskedelemügyi miniszter úrhoz azt a kérelmet intézem, hogy az iparos-

Next

/
Thumbnails
Contents