Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-66
382 Az országgyűlés képviselőházának 66'. beléptetése, az általam már kifejtett okokból, ugyancsak nem biztat semmi eredménnyel. Mivel itt újabb ipartestületek felállításának előfeltételei nincsenek meg, és ezen előfeltételek megteremtéséről a javaslat nem intézkedik, ezt a törvényjavaslatot kielégítőnek nem tartom. Nem tartom kielégítőnek amiatt sem, mert a kézrnűiparosságnak egy olyan szervezetét, amelyben a kisiparosság, a kézművesipa-, rosság a maga érdekeinek képviseletét minden egyéb érdekektől elkülöníthesse és teljes autonómiát fejthessen ki, ez a javaslat nem valósítja meg, minthogy tehát ennek a kérdésnek egyedül helyes és egészséges megoldását — kissé erős kifejezést használva — ez a javaslat elgáncsolja, vagy legalább is hosszú időre el• odázza, ezért ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a baloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Frey Vilmos jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Igazat adok előttem szólott t. képviselőtársamnak abban a tekintetben, hogy a kisiparosok boldogulása és a földbirtok igazságosabb és arányosabb megoszlása között összefüggés van és egy céltudatosabb kormánypolitikának ezt az ösz- ; szefüggést szem előtt kellene tartania. Ha azonban igen t. képviselőtársam ebből azt a konzekvenciát vonja le, mint ahogy agitációjuk során állandóan azt halljuk tőlük, hogy új földreformot követelnek, ebben az esetben a képviselő úr álláspoutjávai merőben szembeszállók. Egy új földreform követelését végzetes ; hibának tartom. Tanultam az elmúlt észten- ' dők történetéből (Mojzes János: Nem úgy kell megcsinálni!) és a múlt esztendők történetéből csak azt a konzekvenciát vonhattam le, hogy nagy hiba volt, hogy az elmúlt esztendők földreformjához hozzákezdtünk anélkül, hogy az pénzügyileg elő lett volna készítve. Pénz nélkül földreformot előkészíteni nem lehet.. Erre elegendő előrelátással nem voltunk és ennek következménye, hogy a földreform nem sikerült. Tehát, ha a képyiselő úr és a ^vele egy táborban levő képviselőtársaink agitációjuk során a mai gazdasági helyzetben és az állam mai pénzügyi helyzetében új földreformot követelnek, akkor nem tesznek egyebet, mint ugyanazt követelik, amiről egyszer már bebizonyult, hogy nem sikerült, vagyis pénzügyi előkészítés nélkül követelnek egy második földreformot. (Mojzes János: Mindenre jut pénz, csak erre nem!) T. Képviselőház! En nem tagadom, nem előttem szólott képviselőtársam beszédének hatása alatt állok, amikor felállók, hanem Éber Antal képviselőtársam rendkívül érdekes fejtegetéseinek hatása alatt. Sajnálom, hogy az igen t. képviselő úr a közüzemek kérdésében elfoglalt abszolút korrekt és kifogástalan álláspontját — amelyet egyébként a miniszter úr is legnagyobb részben osztott felszólalásában — a székesfőváros^ törvényhatóságának életében kellő súllyal és eréllyel képviselni nem tudta, mert következetlenek lettek a pártok önmagukhoz, amikor a képviselő urat először meghívták az üzemi bizottság élére, utóbb pedig ebbeli működése közben egy teljesen okos és indokolt indítványát leszavaztak. Én azonban nem tettem volna azt, amit a képviselő úr tett, hogy ebből kifolyólag lemondott, átadta a helyét másnak, és visszavonult, mert ugyan- , csak a múlt tapasztalataiból szűröm le azt a ; meggyőződésemet, hogy minden passzivitás és ülése 1982 április lU-én, csütörtökön. visszavonulás csak az ügy ártalmára van. Ezért nem értek egyet az ellenzéknek azzal az álláspontjával sem, hogy a 33-as bizottság tanácskozásaiban nem vesz részt. A képviselő úr távozása az üzemi bizottság éléről egészes bizonyos, hogy az üzemi kérdésnek súlyos veszteségeket okozott és annak hátrányára van. Érdekes, hogy mennyire elveszítették a törvényhatósági élet vezetőemberei a fejüket ezen elhatározás folytán. Ezt mutatja :'• az az eset, hogy amikor a képviselő úr helyét betölteni kényszerültek, részint az egyes bizottsági tagok passzivitása, részint pedig másoknak hibás aktivitása folytán egy szociáldemokrata bizottsági tagot választottak meg • Budapest székesfőváros üzemi bizottságának élére, ami azt jelenti, hogy egy olyan pártnak tagját választották meg, amely párt a ; közüzemek kérdésében nagyon messze áll attól a felfogástól, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr néhány perccel ezelőtt kifejtett és amely álláspont legnagyobbrészben azonos Éber Antal képviselőtársam állásfoglalásával is. En hibásnak tartom és a polgári tunyaság megnyilvánulását látom abban, (Ügy van! Ügy van! a középen.) hogy a székesfővárosi községi párt a kisiparosok érdekeit feladta akkor^ amikor az üzemi bizottság - üléseire nem járt el szorgalmasan minden egyes tag, amikor megtörténhetett az a botrányszámbamenő eset, (Ügy van! Ügy van! a középen.) hogy egy teljesen kisebbségben lévő pártnak egyik tagja került az üzemi bizottsági elnöki székébe tisztán a polgári tunyaság következtében, amely nem érzi, hogy minő kötelezettségek hárulnak reá akkor, amikor a szociáldemokrácia és a polgári társadalmi rend egymással élet-halálharcot vív. Megragadta a figyelmem Éber t. képviselőtársam beszédének az a passzusa, amelyben megdicséri a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a székesfőváros temetkezési intézetével szemben egy rendkívül okos és minden tekintetben kifogástalan rendelkezést tett, de ezt a képviselő úr akként állítja be, hogy a székesfőváros főpolgármestere ebben a tekintetben a kormánnyal szemben áll, quasi ő indítja az ellenmozgalmat a kereskedelemügyi miniszter rendelkezésével szemben, quasi ő okozza, hogy ez a kérdés végérvényesen még elintézést nem nyerhet, hanem közigazgatási bírósági döntés elé kényszerül. Csodálom, hogy ez egyáltalában lehetséges. Akár képviselőnek, akár egy bizottsági tagnak meglehet a maga független, önálló véleménye. Nem hibáztatom azt, ha a kormánypártnak kebelén belül is némelykor teljesen önálló vélemény hangzik el, ellenben mégis csak a rendhez tartozik az, hogy egy főispánnak vagy egy főpolgármesternek a^ fölötte álló kormánnyal szemben különvéleménye nem lehet. (Friedrich István: Ez így van!) A társadalmi erők felbomlását, a fegyelmezetlenséget mutatja az, amikor egy főpolgármester, vagy egy főispán — nekem teljesen közömbös, hogy ki — szembeszáll felsőbb hatóságának rendelkezésével, ellenállást szervez az ő irányítása alatt lévő törvényhatóság életében, megkontrázza a kereskedelemügyi miniszter rendeletét és azt odahurcoltatja a közigazgatási bíróság döntése elé. En csodálkozom, hogy ilyen eset egyáltalában előfordul. Azt hiszem, ha én volnék az illető fplettes hatóság, ezt semmi körülmények között sem tűrném el. Ez eszembe juttatja, hogy a székesfőváros törvényhatósági életében ez már nem az első eset. Emlékszem, Éber Antal képviselő úrnak,
