Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. annak a szervnek irányításától és működésétől, amely az államhatalomnak és az államihataloiHi kezelőinek gyámkodása és befolyásolása alatt áll. A politikai függetlenség kérdéséről, helye; sebben arról, hogy politikai téren és a politikai jogok tekintetében milyen helyzetbe kerül a kézműiparosság egy oly szerv irányítása mellett, amelyet — mint látjuk a hozzájárulási költségek mérvéből — túlnyomórészben az állam tart fenn, az állam fizet, nem akarok bővebben megemlékezni. De könnyen elképzelhető, hogy politikai jogok tekintetében is ugyanez a szerv milyen irányban érvényesítené a kézműiparosokkal szemben a maga befolyását. A törvényjavaslat nem valósítja meg és nem viszi keresztül a kisiparosságnak azt a legfőbb kívánságát, thiogy a maga érdekeit, a maga érdekeinek képviseletét minden egyéb érdekektől és érdekképviseleti szervektől elkülönítse. Azt látjuk, hogy ez. a törvényjavaslat központilag, centrálisán akarja megoldani a kisipar fejlesztésének és irányításának kérdését, központi úton akarja képviseltetni a kisiparosság érdekeit, holott azt látjuk, hogy a kisiparosság érdekei az egyes vidékek szerint specializálódnak, ^azt látjuk, hogy a kisipar fejlődése, iránya és érdekei egyes vidékek szerint teljesen külömhözők és hogy ezeknek a kérdéseknek megoldása egészséges úton csakis decentralizált szervezettel történhetik, (Ügy van! a haloldalon.) amely decentralizált szervek azután valóban azoknak az egyes vidékeknek speciális érdekeit, speciális szükségleteit, azon a vidéken az ipar speciális fejlődési irányát és fokát fogják figyelembe venni. Viszont ezeket a kérdéseket egészséges úton, központi irányítás mellett megoldani teljességgel lehetetlen. Tehát sokkal gyakorlatibb és sokkal célravezetőbb megoldás lenne az, ha a kisipar fejlesztésének és irányításának kérdését ilyen decentralizált szervezettel igyekeznének megvalósítani. Teljesen megfelelő lenne ebből a szempontból, ha a ma működő kereskedelmi és iparbamarák mellett felállítanék a külön • kézműipari osztályt teljesen autonóm (hatáskörrel. És ha szükséges lenne az, hogy ezek fölött legyen egy központi irányító szerv, akkor a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara mellett ugyancsak teljesen autonóm hatáskörrel felállítanék ugyancsak azt a kézműipari osztályt, amely hivatva lenne a többi hét, vagy a szükséghez képest esetleg több vidéki kézműipari osztályt irányi tani. (Fábián Béla: Lehetőleg mindegyiknek élére egy nyugalmazott vagy végkiélégített osztálytanácsost kérünk! Huszonkétezer pengő fizetéssel! — Kun Béla: Alláshalmozást!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Fábián Béla: Szegény miniszteri tanácsosok részére állást!) Fábián képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Rakovszky Tibor: Inkább ügyvédeket kell megbízni! — Fábián Béla: Igen, csakhogy az ügyvédek nem kapnak nyugdíjat az államtól!) Fábián képviselő urat ismételten kérem, maradjon csendben. Mojzes János: Amint már említettem is, ennek, a most tárgyalás alatt álló^ törvényjavaslatnak másik fontosabb, de egyáltalán nem lényeges rendelkezése, már t. \. a kisiparosság anyagi bázisa, életfeltételeinek megteremtése szempontjából egyáltalán nem lényeges rendelkezése az, hogy a központi szerv felállítása mellett behozza a kényszertársulási ^elvet az ipartörvényben szabályozott fakultatív, vagy szabad társulási rendszerrel szemben. A törvényjavaslat Öt évre tervezi azt az ülése 1932 április lU-én, csütörtökön. 379 időt, amely alatt az ipartestületi szerveket, az ipartestületi hálózatot az, egész országban ki akarja építeni és az egész ország kézműiparosságát tömöríteni tudja vagy a már meglévő, vagy az ezután alkotandó ipartestületi szervekben. Hogy azonban előreláthatólag milyen eredménnyel, erre nézve elegendő, ha a törvényjavaslat indokolásának alábbi részeit idézem. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa.) «Az ország területén mindenütt, ahol az ipartestületek felállítására a hajlandós volt, az ipartestületeket már felállító iták. Az új ipartestületeket tehát olyan helyeken kell majd létesíteni, ahol eddig az ehhez szükséges közszellem és áldozatkészség nem volt meg, szóval az iparosság szegényebb köreiben.» Azt mondja továbbá ez az indokolás (olvassa): «Magyarország mostani területén 1929. évi december hó végén 357 ipartestület működött. Ezek közül 42 a főváros területén, 10 a törvényhatósági jogú városokban, 44 a 'megyei városokban és 261 községekben alakult.» (Halljuk! Halljuk!) Ugyancsak az indokolásból idézem a következőket (olvassa): «Az 1929. évhen még volt olyan rendezett tanácsú város is (Hajduhadház), amelyben nem volt ipartestület s a nagyközségek tölbb, mint háromnegyedrészében (836 nagyközségben) és a kézművesiparosság ipartestület nélkül. Ezek szerint kézművesiparosságunknak csak mintegy fele él ipartestületi kötelékben, másik fele nem részesül ennek az intézménynek előnyeiben.» (Fábián Béla: Most meg majd lesznek ipartestületek, de nem lesznek bennük iparosok! — Zaj balfelöl-) Ugyancsak az indokolás mondja még a következőket (olvassa): «... a törvényjavaslat öt évben állapítja meg azt az időt, amely alatt az ipartestületi hálózat kiépítését be kell fejezni... ez a kiépítés még nem biztosítja erőteljes testületi élet kifejlődését. Az ipartestületi élet csak ott lehet élénk, ahol erős ipar van. A gyér lakosságú, szétszórt községekben, amelyek az év egy részén alig járható utakkal vannak egybekötve, s amelyek a legszerényebb vidéki ipari központtól, sőt egymástól is távol esnek, a tanyai rendszerű községekben, amelyeknek lakossága igen nagy területeken elszórtan és egymástól elszigetelve él, a kedvezőtlen körülmények folytán nem fejlődhetett ki erőteljes ipar.» Végül azt mondja a törvényjavaslat indokolása (olvassa): «... az ilyen szétszórt helyek iparosai között nehezen lesz biztosítható az iparosságnak az a közreműködésé is. amely az ipartestületi ügyek intézéséhez szükséges. Amikor a törvényjavaslat mégis ezt az irányt választja, ezt abban a feltevésben és várakozásban teszi, hogy a fejlődés lehetőségei szétszórt, gyér lakosságú községeink előtt is meg fognak nyílni, utak kiépítésével a közlekedés könnyebbé válik s ezzel iparuk is fejlődésnek indul.» A törvényjavaslat tehát abban a feltevésben hozza be a kényszertársulás elvét és tervezi az ipartestületi hálózatnak országszerte való kiépítését, hogy utaink kiépítésével ez a közlekedés könnyebbé válik, és hogy a gyér lakosságú községek előtt is, amelyekben most nem voltak meg az ipartestületek alapításának előfeltételei, megnyílik a fejlődés lehetősége. Ha a törvényjavaslat valóban ebben a feltevésben hozza be a kényszertársulás elvét, és ha valóbam az ennek az előfeltétele, amire ez a törvényjavaslat utal, hogy utaink kiépítésével a közlekedés könnyebbé fog válni, és lehetséges lesz olyan községekben, olyan vidéken is kiépíteni az ipartestületek szervezetét, ahol a