Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-66

376 Az országgyűlés képviselőházának 66, Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! (Hulljuk! Halljuk!) Megvallom, nem volt szándékomban, csak a vita végén felszólalni, Éber Antal igen t. képviselőtársam beszéde azonban arra késztet, hogy nyomban válaszoljak

r reá, mert ez a beszéd az emberi természet általánosító és a fokozásokat szerető hajlamnál fogva, habár t. barátomnak nem ez volt a célja, mégis azt a látszatot keltheti, hogy íme, itt van egy kormány, amelynek egyéb gyönyörűsége sincs, mint >a magánvállalkozásokat öldöklő közüzemeket pártolni és terjeszteni. Pedig 'az igazság éppen az ellenkező. Ezek a közüzemek évtizedek, vagy legalább évek sora óta fennáll an ak és éppen ez a kormány az, amely egy, az előző r kormány alatt hozott törvény alapján a hadjáratot megindította a közüzemek ellen. (Egy hang bal felől: Csekély eredménnyel!) Hogy az eredmény milyen lesz, arra vonatkozólag — bocsánatot kérek — senkinek, bármilyen kiváló képességei legyenek is, a tényállás ismerete nélkül ítéletet mondania nem szabad. A törvény, amelyről szólok, az 1931 : XXI. te, amely nekem jogot ad arra, hogy az összes üzemeket megvizsgáltassam, .a vizsgálat eredményéről egy éven belül jelentést tegyek és a megszüntetés tárgyában két éven belül határozzak. Biztosíthatom a t. Házat, hogy én nem várok addig, hiszen méltóztatnak látni, hogy eddig sem vártam, hogy ez a határidő leteljen, hanem

1 sokkal hamarabb, néhány héten belül meg méltóztatnak látni a vizsgálatok eredményét (Gáspárdy Elemér: Éljen!) és a vizsgálatok következményekép keresztülviszem mindazoknak az üzemeknek megszüntetését, amelyek állami szempontból nem jogosultak. Hiszen ilyen közüzemek is vannak kétségkíivül, ezt bizonyára Éber Antal t- barátom is beismeri. Amely közüzemek tehát állami szempontból nem jogosultak, nem indokoltak, főleg pedig nem is észszerűek, mert veszteséggel dolgoznak, azoknak megszüntetése iránt én az intézkedéseket megteszem, mint ahogyan már is több üzem megszűnt és, amint közbeszólás alakjában említettem, éppen tegnap írtaim^ alá az Országos Közélelmezési Részvénytársaság megszüntetésére vonatkozó rendeletet. (Altalános helyeslés.) Méltóztatnak az én • álláspontomat ismerni. Aki hozzám fordul, akár iparos, akár kereskedő, az tudja azt, hogy én nemcsak hivatali kötelességemnél fogva járok el, de emberséges szívvel is nézem az ő törekvéseiket és lesz bennem a szereteten kívül mindig annyi erély is, hogy azt, amit az ő érdekükben jónak látok, keresztül tudjam vinni, (Helyeslés.) amint ezt méltóztatnak látni éppen a székesfővárosnál a temetkezési közüzem kérdésénél is. Erre a kérdésre én most^ kitérni nem akarok, hiszen ez bírósági döntés alá kerül. Nekem csak az a meggyőződésem, hogy ebiben a kérdésiben én a főváros kereskedőinek és iparosainak érdiekeit képviselem. (Ügy van! Úgy van balfelől. — Petrovácz Gyula: Szemben a főváros érdekeivel! — Éber Antal: Szemben az üzemek érdekeivel! — Magyar Pál: A főváros érdeke csak az, ami a polgárság érdeke. — Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, nem akartam erre kitérni, de mert a közbeszólás késztet rá, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy: szemben egy fővárosi közüzem vélt érdekeivel. (Ügy van! Ügy van! a jobb és baloldalon.) Ez a helyzet pontos diagnózisa. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a belügyminiszter úr a hatósági, illetőleg közületi közüzemek kérdésében velem egyetértőülése 1932 április lU-én, csütörtökön. leg gondolkozik. Én pedig magamat mind ebben, mind más kérdésben nem egyes állami, vagy hatósági közüzemek, hanem exisztenciák, a kisemberek és kispolgárok miniszterének érzem és ebben az értelemben fogok mindig cselekedni. A határozati javaslatot elfogadom. (Általános helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felszólalása töröltetik. Utána következik? Frey Vilmos jegyző: Mojzes János! Elnök: Mojzes János képviselő jirat illeti a szó. Mojzes János: Mélyben t. Képviselőház! Éber Antal t. képviselőtársam érdekes, mélyreható és alapos fejtegetéseivel teljesen egyetértek azokban a részeiben, amelyekben rámutatott azokra az okokra, melyek ma lehetetlenné teszik, hogy itt a kisipar boldogulhasson. Az ő fejtegetéseivel, mint premisszákkal teljesen egyetértek, sajnálom azonban, hogy végső konklúziójával nem érthetek egyet. (Halljuk! Halljuk!) Nem érthetek egyet azzal, hogy ezt a javaslatot mégis elfogadja, tehát végeredményben mégis olyannak tekinti, mint amely legalább egy lépéssel előbbre viszi ennek a problémának, a kisipar kérdésének a megoldását. Amikor ezt a • törvényhozást nemrégiben ismét pihenőre küldték, azzal az indokolással napolta el a kormány a törvényhozás munkáját, a törvényhozás működését, hogy ezt a bizonyos nyugalmi időt azoknak a javaslatoknak és reformoknak előkészítésére akarja fordítani, amelyek hivatva lesznek 'az ország gazdasági rendjében beállt és mindinkább fokozódó zavarokat kiküszöbölni, ezeket a zavarokat, rendellenességeket megszüntetni és a gazdasági élet megbomlott egyensúlyát helyreállítani. Vártuk, nagy érdeklődéssel vártuk, azokat az intézkedéseket, amelyek ha nem is egészben, de legalább részben hivatva lennének megszüntetni azokat az aránytalanságokat, amelyek ma egyes termelési ágak jövedelmezősége és teherviselési kötelezettsége között fennállanak. Vártuk azoknak az aránytalanságoknak a megszüntetését, amelyek egyes társadalmi osztályok teherviselő képessége és teherviselési kötelezettsége között fennállanak. Vártuk azt, hogy a kormány végre előálljon olyan intézkedésekkel, amelyek valóban alkalmasak lesznek arra, (Zaj.) hogy a f mind nagyobb tömegben pusztuló exisztenciák és társadalmi osztályok, egész foglalkozási ágak megmentését lehetővé tegyék. Azt kell azonban látnunk, t. képviselőház, hogy a kormány ehelyett ismét lényegtelen dolgokkal, lényegtelen javaslatokkal foglalkoztatja a képviselőházat, olyan javaslatokkal, amelyek semmi vonatkozásban sincsenek a mának, vagy a holnapnak legégetőbb kérdéseivel és amely törvényjavaslatok nagyrószben nem is gazdasági vonatkozásúak és nagyrészben nem ennek a nyugalmi időnek a termékei, hanem éppúgy, mint ez a tárgyalás alatt álló javaslat is, már az előbbi kormány működésének produktumai. Azt látjuk, hogy az egy összeférhetlenségi javaslaton kívül egyetlenegy olyan törvényjavaslat sem került a Ház elé, amelyről azt mondhatjuk, hogy valóban ennek az egyhónapos nyugalmi időnek az eredménye. A most tárgyalt törvényjavaslatot tulajdonképen már az előző kormány kereskedelemügyi minisztere benyújtotta, habár némileg más formában is, a képviselőház elé a múlt év ta-