Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-66

372 Az országgyűlés képviselőházának pengő. Ebből megy fizetésekre 28.000 pengő és egyéb költségek levonása után marad 29.000 pengő tiszta nyereség. Egészen csinos összeg, amikor 50000 pengő alaptőke mellett megmarad 29.000 pengő nyereség! (Zaj.) Ezt most hogyan használták fel? Igazgatósági jutalékokra elmegy 6000 pengő, felügyelőbizottsági jutalékokra 1500 pengő és .osztalékokra — amelyben a szegény Eötvös-alap bennfoglaltatik — 4000, azaz négyezer pengő. Ezzel elég van téve az Eötvös-alapnak. (Hunyady Ferenc gróf: Miért Kalász? — Magyar Pál: Azért, mert az igazgatóság arat! — Derültség.) ''.-,* És itt van a másik vállalát, amely hivatalos színezetű: az egyetemi nyomda.^ Ez az egyetemi nyomda és a Kalász uzurrpálják az iskolakönyvek nyomtatásának legalább 65—70 százalékát, a nyomdászok pedig éhezhetnek, mert ezekhez nem juthatnak hozzá. (Petri Pál: Szó sincs róla!) És ha Petri államtitkár úr már nyilatkozott abban a tekintetben, hogy a népiskolai tankönyveket olcsóbbá kellene tenni, méltóztassék intézkedni, hogy a népiskolai tankönyvek kiadása ne váljék ilyen kedvezményezett vállalatok különleges hitbizományává. (Ügy van! Ügy van! Taps a balodalon és a balközépen. — Petri Pál: Hat vállalat!) Itt semmiféle kiadói tevékenységre nincs szükség. Ha a kötelező népoktatás mellett az iskolákat arra kötelezik, hogy mely tankönyveket használjanak — ezek az iskolaigazgatók, akik a Kalászban ülnek, kötelezik őket —, akkor ennek korolláriuma az, hogy tessék igenis —- miniszter úr és t. kormány — gondoskodni arról, hogy itt minden kiadói költség mellőzésével, államtitkárok és helyettes államtitkárok és iskolaigazgatók bekapcsolása nélkül, tehát olcsóbban jussanak az iskolai hallgatók a könyvekhez, a jogosult, a legitim iparosság pedig ahhoz a munkához, amit ezek a vállalatok tőle elvesznek. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és balközépen.) Gáspárdy t. barátom érdeklődött, hogy adó tekintetében hogyan állnak az üzemek. (Gáspárdy Elemér: Tudom, hogy nem fizetnek!) Az államiak természetesen semmiféle adót és illetéket nem fizetnek, de a községi üzemeknél is nagyon érdekes felfedezésre jutottunk. Ez az, hogy a fővárosi községi élelmiszerüzem, amelynek évi forgalma kerek összegben 20 millió pengőt tesz ki, a múlt évben 4771 pengő állami adót fizetett. (Gáspárdy Elemér: Szóval nem fizetett semmit!) A kamarában elfekvő adólajstromokból csináltunk némely összehasonlítást és meggyőződtünk arról, hogy a budapesti húsiparosság 229.000 pengő adót fizetett. (Bródy Ernő: Van-e annyi forgalma?) A magán-húsiparos a következő alapon fizet: az ő bruttó forgalmának 5%-át prezumálja az adóhatóság, mint tiszta nyereséget, tehát ha a magániparosok között oszlanék meg ez a 20 millió pengős forgalom, — arról nem is beszélek, hogy ebben még fűszer, csemege és más is van, de feltéve, hogy ez mind idetartozott volna — akkor egymillió pengő volna a tiszta nyereség, ezután fizetendő volna 15% kereseti adó, — a jövedelmi adóról nem is beszélek — vagyis, ha ugyanez a forgalom magániparosok között oszlik meg, azok fizetnek 150.000 pengő kereseti adót, viszont ha ezt csak az élelmiszerüzem látja el, az fizet 4771 pengőt. (Simon András: Majdnem semmit! Szép az a társulás! — Bródy Ernő: Es csodálkoznak, hogy az iparosok tönkremennek és a kereskedők elpusztulnak! — gr. Somssich Antal: Ha ezt ők eltűrik, miért tűrjük el mi!? — A klotűrlámpa kigyullad.) '. ülése 1932 április 14.-én, csütörtökön. Kérném igen t. Ház, méltóztassék beszédidőmet egy órával meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Tessék folytatni. Éber Antal: A vágatások számából, amelyet -az élelmiszerüzem és a magánipar végez, az^ derül ki, hogy annak 1%-a után, amit a főváros vágatásaibol végez az üzem, fizet 303 pengő adót, a magánipar pedig az 1% után, amit végez, fizet 2577 pengő adót, vagyis a magánipar 8 és félszer annyi adót fizet, mint az élelmiszerüzem. (Zaj.) Es méltóztatnak csodálkozni, hogy amikor az élelmiszerüzem a kórházakat olyan áron szolgálja ki, amelyeket nem ismerünk, amikor monopóliumot élvez ezen az alapon, mert az erre vonatkozó jelentés sírbaszáll, meg nem állapítható és a Pénzintézeti Központ revízióját sem engedik meg — akkor az adónál kimutatható, hogy ez az üzem 8 és félszer kevesebbet fizet, mint a magánüzem! Amikor pedig a múlt évben a cseh vámháború kitörése folytán az államnak ez az intervenciós vásárlása volt, akkor azt moriopóliumszerűleg átengedték az élelmiszerüzemnek. Ez kapott a forgalom után, három és félmillió után, másfélszázalékot. Hogy mellékesen mennyit keresett azon, hogy csak a zsírt exportálta, a húst pedig feldolgozta, ami körül igen kedves viták fordultak elő az állami ellenőrző hatóság és az üzem között, azt nem tudom, de én nagyon kérem a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék egyszer az^ ipar védelme szempontjából ezeket a számadásokat szakértői felülvizsgálat tárgyává tenni. (Helyeslés.) Nekünk az nem fáj, hogy ezt az üzletet az élelmiszerüzem bonyolította le, nekünk az fáj, hogy az így keresett pénzzel folytatja azután a gyilkos versenyt a hentesekkel és mészárosokkal szemben. (Bródy Ernő: Azoknak adójából! Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Éber Antal: Ami még az üzemeket és a vállalatokat illeti, újból hivatkozom a Közélelmezési Készvénytársaságra, mert erre is vonatkozik az, amire hivatkoztam azelőtt, hogy Ernszt miniszter úr és a 6-os bizottság mit jelentett ki? Ennél még több forrásom is van arra, hogy ez megszüntetendő volna. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Es én tegnap aláírtam a megszüntetésről szóló iratot! — Éljenzés és taps. — Bródy Ernő: Melyikét? — Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Az Országos Közélelmezési Intézetét!) Nagy örömmel vesszük, tudomásul, de az iparosság megszűntnek csak akkor fogja tekinteni, ha a versenyt tovább vele szemben folytatni nem fogja, mert a megszüntetés elrendelése és a valóságos megszűnés között, méltóztatnak majd meglátni, mennyi idő és nehézség fog elmúlni, ha csak a kereskedelemügyi miniszter úr nem fogja ezt az ügyet magáévá tenni. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Az alkalmazottakat természetesen nem tehetem ki kenyér nélkül tél idején. Erre nem is vállalkozom!) Majd leszek bátor még erre a szempontra is utalni. (Kóródi Katona János: Mi lesz a munkásokkal?) Majd rátérek erre a kérdésre is. Itt van azután az Országos Ruházati Intézet, amely az egész szabóiparosság előtt vörös posztóul szolgál és aminek indokolásául a következőket hozzák fel. Ennek először is van egy külső üzeme, amely a nagybani konfekcionálást végzi. 400 villamos varrógépe van. Ez a konfekcionáló üzem — megint had-