Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-66
Az országgyűlés képviselőházának 66. viselési érdek szempontjából — nem mellőzhető. Ezzel szemben megállapítom, hogy a Budapesten és környékén lévő szabóiparosok körülbelül 8000 varrógép felett rendelkeznek és hogy van egy olyan konfekcionáló nagyüzem, amely a régi monarchia hadseregét 1916-ban majdnem egészében el tudta látni. Amellett van itt egy mértékszabóság, a Lloyd-palota épületében, ahol polgári ruhákat is készítenek. (Bródy Ernő: Estélyi ruhákat is!) Az estélyi ruhák készítését már megszüntette a honvédelmi miniszter úr. (Bródy Ernő: Mert felszólaltunk itt ellene!) Azt kérdezem, hogy ha valóban azt akarjuk, hogy a kisiparosság úgy érezze, hogy az államhatalom csak annyit törődik vele, hogyha már a költségvetésből érdekében semmit áldozni nem tud, de legalább a jogosulatlan versenyt elhárítja útjából, akkor miért ne lehetne ezt az elvégre semmiféle nagyobb technikai képzettséget nem igénylő ipart visszajuttatni a magániparnak és hogyan lehet eltűrni azt, hogy ez a Ruházati Intézet, amely azért van, hogy a hadsereg részére dolgozhassék, most már nemcsak a hadsereg részére végez konfekcionálást, hanem megjelenik polgári nyilvános árlejtéseken és ott lekonkurrálja a kisiparosokat, . és ezzel még nehezebbé, leküzdhetetlenebbé teszi számukra az élet nehézségeit. (Magyar Pál: Hol van erre példa Európában 1 ! Sehol a világon! — Bródy Ernő: A háború alatt volt! — Magyar Pál: De annak most már, hála Istennek, vége! — Bródy Ernő: Nem tudnak leszokni róla!) Igen t. Képviselőház! Ha már most azt méltóztatnak kérdezni, hogyan lehetséges az, hogy az ilyen üzemek ilyen sokáig képesek életüket tengetni és hogyan lehetséges az, hogy ezek az üzemek olyan rettenetes ellenállást tudnak kifejteni, akkor leszek bátor szórólszóra idézni a főváros számszéki igazgatójának jelentését, — eredetije itt van — amelyet az élelmi szer üzemről előterjesztett. Bátor vagyok ezt szíves figyelmükbe ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) Ezt mondja a számszék igazgatója (olvassa): «Az illetmények vizsgálatánál megállapítottam, hogy a vezérigazgató 1550 pengő havi fizetést, 469 pengői üzemi pótlékot, negyedévenkint 930 pengő lakbért élvez, ezenkívül karácsonyi segély címén 2019 pengőt, mérlegjutalom címén 3500 pengőt kapott. A vezérigazgatóval kötött szerződés» — mondja a számszék^— «ezzel szemben csak havi fizetésről, lakbérről és jutalékról^ rendelkezik. Ezenfelül, az üzemben szerzett ér,tesülés szerint, az illetékes ügyosztály vezetőjének szóbeli utasítása alapján, a szerződés kifejezett rendelkezéseivel ellentétben, az üzem évek óta fizeti a vezérigazgató összes adóit, ami az 1930. évben 5066 pengőt tett ki.» (Mozgás.) «Az 1931. évben ezenfelül kifizette az üzem az 1930. évi XLVII. tcikk értelmében fizetendő különadót is, ami pedig 1 a törvény végrehajtására vonatkozó utasítás rendelkezései szerint még az esetben is az alkalmazottat terheli, ha azt szerződés alapján egyébként a munkaadó tartoznék viselni. A törvényhatósági tanács . • . számú határozatában az üzemet a vezető illetményei tekintetében a második csoportba osztotta és megállapította, hogy fizetése és egyéb jövedelme a lakbérrel együtt az évi 35.265 pengőt nem haladhatja meg. Kimondja a határozat azt is, hogy ez a szabályozás már az 1930. évre terjedő érvénnyel állapíttatott meg, rendelkezései tehát az 193Ö. üzletév után kifizetésre kerülő mérlegjutalmak (összegének megállapításánál figyelembe veendő- Ezzel szemben a vezér igazKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ V. ülése 1932 április lA-én, csütörtökön. 373 gató az 1930. évi adótérítésekkel együtt a maximált 35.265 pengő helyett, 38.533 pengőt kapott. Meg kell jegyeznem, hogy a takarékossági bizottság jelentésében az élelmiszemzem vezérigazgatójának összjövedelmét az 1930. évben 29.208 pengőben tünteti fel, holott az megállapításom szerint 38.533 pengőt tesz ki.» (Mozgás és zaj.) «Ugyanúgy az igazgató illetménye a jelentés saerinti 12.900 pengővel szemben 16.000 pengőt, a főintézői 11.500-al szemben 14.300 pengőt, stb., stb. tesz ki.» (Zaj.) ' Mélyen t- Képviselőház! Hogy miért folytatják azután ezek a vezérigazgatók ezt az ádáz harcot az. üzemek fenntartása érdekében, hogy miért van az, hogy nem szabad betekinteni semmibe, hogy a munkásoknak és a befektetett nemzeti tőkéknek szempontjai állíttatnak előtérbe, az ebből nyilvánvalóvá válik. (Gáspárdy Elemér: Itt van a kutya elásva.) Ezek az üzemek semmi egyebek a fővárosnál, mint a szociáldemokratapárt programmjának részleges megvalósítása, (Buchinger Manó: Ugyan kérem! A szociáldemokratapárt kigúnyolása!) ïamit a szocialisták úgy neveznek, hogy hideg szocializálás. (Buchinger Manó: Kapitalista csoportok irigykedéséről van szó, semmi másról.) A szociáldemokratapárt szempontjából ez egészen természetes. Mint a szocialistapártnak szövetségese jelenik meg azután a bürokrácia, amelynek természetes érdekei ezeknek az üzemeknek fenntartását és fejlesztését célozzák. Hiszen nincs olyan fővárosi üzem, aholvalaki a municipium magas tisztviselői karából valamilyen minőségben el ne helyezkedett volna. (Igaz! Ügy van! — Zaj.) Méltóztatnak tudni, hogy a főtisztviselők, az autonómia tagjai abba a helyzetbe juthatnak, hogy itt protekciót gyakorolhatnak az üzemekben. Mindez együtt ad olyan kedves szövevényt, amelynél fogva a kereskedelem és az ipar szenved, a kézműiparosság tönkremegy és elpusztul és ennek fejében virágzik mindez. (Buchinger Manó: Ugyanolyanok, mint a nagykapitalisták! Egyik 19, a másik egy hijján 20! — Zaj. — Gáspárdy Elemér: En nem vagyok nagykapitalista! — Zaj.) A legjellemzőbb ebben, ami a székesfővárosi Temetkezési Intézetnél most történt.(Halljuk! Halljuk!) Megközelítőleg tíz éven át élvezi már a Székesfővárosi Temetkezési Intézet az ő monopóliumát, amely tulajdonképpen a bolsevistaidőiből származik, amikor egyszerűen elkommunizálták a magántemetkezési vállalatokat. Akkor létesült ez a temetkezési intézet, amely niost már kitérjesztőleg magyarázza a monopóliumot, úgyhogy ez szerinte a koporsókereskedelemre is vonatkozik. (Zaj.) Valóságos gyilkos hajszát folytat a koporsókereskedőik ellen és valahányszor a kereskedelmügyi minisztérium az ipar szabadságának védelmére akar kelni, — már rendelet is volt kibocsátva és kézbesítve is volt — ezt mindig megakadályozta. Mondom, már a rendelet is kézbesítve í volt, de a székesfőváros főpolgármesterének, aki különleges protektora a temetkezési intézetnek, mindig sikerült kieszközölni azt, hogy a temetkezési intézet javára dőljön el a doloig. ! (Zaj.) T. Ház! Most fordul elő először az, hogy a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter úr (ÊIJ jenzés.) egészen természetesen a kereskedelem és az ipar szabadsága érdekében döntött és kibocsátott egy rendeletet, amelyben kimondja, hogy a szállítás a temetkezési intézet monopóliuma, ellenben koporsót és kegyszereket > bad ipar is adhat. Beletette a kereskedelem53
