Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés képviselőházának 6 sok szennyesének mosása van szóban, vannak tele a padok, akkor mindenki itt van, kíváncsi rá (Egy hang bal felől: Igaza van!), akkor öles betűkkel jelennek meg az erről szóló referádák. Én most olyan kérdésről akarom az igaz­ságügyminiszter urat interpellálni, amely a jogfejlődés szempontjából és a judikatura, az igazságszolgáltatás szempontjából az élet egyik legjelentősebb állomása. Az igazságügyminisz­ter úr sok reformmal traktált bennünket, sok olyan novelláris törvényalkotását fogadta el a Ház, amelyek az igazságszolgáltatás nívóját növelni nem voltak alkalmasak. Én azt mon­dom, hogyha az ember itt kimegy és a szem­közt levő ház ormán, itt a Kúria épületén azt látja felírva, hogy Justitia regnorum funda­mentum és akkor bejön ide igazságügyi kérdé­sekről tanácskozni és azt látja, hogy alig va­gyunk itt tanácskozóképes számban, akkor nagyon elkomorul az olyan törvényhozó lelki­ismerete, aki számot is akar adni arról a mun­káról, amelyet itt elvégez. Az Igazságügyi Orvosi Tanácsról kívánok beszélni, egy testületről, amely akkor hivatott itt életre, amikor a Csemegi-kódex életbelépett és amely arra volt felállítva, hogy azokban a komplikált orvosi kérdésekben, amelyek az igazságszolgáltatás területén felmerülnek, le­gyen egy nagytekintélyű testület, ahol az or­vosi kar legjelesebbjei specializálva, kérdése­ket kapva, azokat az üléseken megvitatva és azokra válaszolva adjanak a bíráknak az illető szakkérdésben megnyugtató feleletet. Az igaz­ságügyminiszter úr kell, hogy az ő felügyeleti joga során észlelje,^ hogy a bíróság mostanság igen gyakran hoz ítéletet, amelyben a bíró ki­mondja, hogy nem fogadható el az igazság­ügyi Orvosi Tanács véleménye. T. Képviselőház! Ez roppant megdöbbentő jelenség. Az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak, mint szakértő testületnek olyan kérdésekben adott véleményét, amelyek perdöntőek, a bíró­ság visszautasítja. Mi lehet ennek az oka? Vagy a szervezetben rejlik valamelyes hiányos­ság, vagy pedig nem jó az igazságügyi rend, amely mellett ez a testület működik. Másutt külföldön ez az intézmény, amely megfelel a magasrendű Igazságügyi Orvosi Tanácsnak, nagyszerűen prosperál. így pél­dául a Reichsgericht világhírű döntéseiben. A testi sértések, a gyilkosságok, mostanság pl. az autóbaleseti ügyek, amelyek egész külön judikaturát teremtettek, egyéb mérgezési kér­dések és minden, ahol testi épség forog szóban, a gyári munkások egészségi állapotának kér­dései, a gyári munkásokat sújtó szerencsétlen­ségek megítélésének kérdései mindenütt nagy orvosi problémák, amelyek az orvosi szak­lapokban, az egyetemi katedrákon mind-mind vita tárgyai. Hiszen a tudományosság újabb irányzata mellett új és új megoldásokat talál­nak. Mióta oly nagyot haladt és mióta pl. ott tart a tudomány — körülbelül 15—20 esztendeje — hogy a vakbélgyulladást nem tévesztik össze a tifusszal, milyen más a megfigyelés, milyen mások a szempontok és azoknak kifejtése az oly en megbetegedéseknél, az orvosi műhibák­nál és mindenütt, ahol ezek a kérdések számot tesznek, ahol az w Igazságügyi Orvosi Tanács véleménye a döntő. Legyen szabad egy kérdést külön felemlí­tenem. Egész irodalma van most Németország­ban annak a problémának, hogy a magzatel­hajtás kérdése szociológiai és orvosi vonatko­zásaiban hogyan áll. Egész törvényhozási kí­sérletek történnek, hogy az eddigi judikatura és minden, ami ezt az ölés problémájába fog­5. ülése 1932 április 13-án, szerdán. 331 lalta, egy nagy szociológiai problémává avat­tassék, amibe az orvosok mind beleszólnak és amiről a nőorvosok egész kongresszusokat tar­tottak, hogy milyen társadalmi vonatkozása van annak, ha a nő, aki házasságon kívül te­herbe esik, magzatát elhajtja s hogy vele szemben milyen kötelességei vannak az állam­nak. Hol van erre vonatkozólag az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak kijelentése? Sehol! En azt mondom, t. Képviselőház, ezek fontosabb kér­dések, — ne vegyék rossznéven t. képviselő­társaim, — de ezek fontosabb kérdések, mint ,az egyes személyi vonatkozású és talán néhol személyi sérlemeket is magukban rejtő viták. Ennek a képviselőháznak talán elsősorban az volna a feladata, hogy az interpellációs jog keretén belül lássa meg a Képviselőház azokat a szörnyű bajokat, amelyek az igazságszolgál­tatás területén dúlnak. Nem érzik-e e bajokat t. képviselőtársaim, azok kevesen, akik itt együtt vagyunk, — amiért nagy köszönettel tartozom, hogy legalább vannak, (Tóth Pál: Mégis van, aki hallgatja!) akik érdeklődnek ilyen kérdések iránt, pártállásra való tekintet nélkül. Nem hallgathatom el, hogy a régmúlt időkben, sőt a nem is nagyon rég múlt időkben nagyon sokat láttam azok közül, akik a ha­talomban részesek voltak, érdeklődni ezek iránt a kérdések iránt. így ki kell emelnem közegészségügyi szempontból a most is jelen­levő volt belügyminiszter urat, aki mindig ér­zéket tanúsítóit ez iránt és aki, amikor hatal­mon volt, azokra a kérdésekre, amelyeket az interpellációk során hozzá intéztek, mindig; vá­laszolt és mindig foglalkozott ezekkel a kérdé­sekkel. T. Képviselőház! Ezek nem pártkérdié­sek. Az igazságszolgáltatás kérdése nem pánt­kérdés és ha a miniszter úr tudomást vesz ar­ról, hogy egyik legnagyobb igazságügyi intéz­ményünkről van szó, az Igazságügyi Orvosi Tanácsról, akkor mulasztást követ el, ha nem tanúsítja az iránt azt az érdeklődést, hogy leg­alább itt lenne a teremben és meghallgatná ezeket a panaszokat. Az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak van egy ügyrendje, mely megengedi azt, hogy a felek kérdésekkel forduljanak az Igazságügyi Or­vosii Tanácshoz, de arra már ninos jogszokás és egészen elhibázott gyakorlat fejlődött ki ab­ban a tekintetben, hogyha például főbenjáró ügyben valakinek az életéről van szó, és ellen­tétes orvosi vélemény fejlődik ki a tárgyalá­son és utána az Igazságügyi Orvosi Tanácsot keresik meg, ez, mint valami fort Chabrol, el­zárkózik, titokban tanácskozik, amelyhea le­het írásban véleményt beadni de sem a vádló­nak, sem a védőnek nincs módja arra, hogy hozzá kérdéseket intézzen, nincs közvetlenség, nincs meg a szóbeliség és halott írásbeliséggel intézik azokat az ügyeket, amelyek az Igaz­ságügyi Orvosi Tanácshoz tartoznak. Es kik a tagjai, kik a kinevezettek? Másutt ilyen intézménybe az orvosi kar jelesei dele­gáltatnak, nálunk a miniszteri kinevezés az, amely e ktüntetés számba menő elhelyezkedé­seket juttatja. Nem maga az Igazságügyi Or­vosi Tanács tényezőiből álló orvosi kar az, amely a legalaposabban mérlegelve, a legkü­lönb embereket válogatja ki oda. Kiket látunk évről-évre? Meg lehet érezni a politikának be­folyásoló tekintélyét és erejét, mert kiválasz­tottak és kitüntetettek jutnak oda. A fiatalabb orvosgenerációnak tudós férfiai például soha nem juthatnak be oda. Ki kell várni az öregeb­beket. Az orvosi kar kitüntetettjei soha nem

Next

/
Thumbnails
Contents