Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

332 Az országgyűlés képviselőházának jutnak oda, csak a miniszter úr kitüntetettjei jutnak be oda. Azt kérdezném a mélyen t. miniszter úrtól, hogy nem akar-e lépést tartani azzal a jogfejlődésssel, amely ezen a területen mutatkozik? Higyje el nekem a t. Ház, hogy egy ilyen hibának az orvoslása többet jelent, mint százszoros hánytorgatása annak, hogy mit csinál a falun a kisbiró, mert egy elhibázott igazságügyi orvosi intézkedés és vélemény családokat pusztíthat el, igazságtalan ítéleteknek lehet a forrása. Hogyan képzelhető el, hogy ebben ne tartsunk lépést az idővel, ne nézzük meg, hogy a francia orvosok miképpen vigyáznak arra, hogy azokban a testületekben, amelyek igazságügyi kérdésekben orvosi véleményt adnak, a fakultatív elhelyezkedés és a sorrendnek időrendi változása megóvás sék, mindenkire sor kerülhessen és tudományos erővel működhessék. Nálunk azt olvassuk a hivatalos lapban, hogy ezt meg ezt, három évre újra megerősítették állásában, azt meg amazt kinevezték erre, vagy arra az állásra. Fájdalom, az egyetem orvosi karán a felvételeknél is tapasztaltuk, hogy tiszta jelesen érett fiatalembereket . ismeretlen címeken visszautasítottak. Ez nem ápolása annak a tudományosságnak, amely a pártatlanság jegyében született meg. En éppen ezért — nagyon sajnálom, hogy ezt a miniszter úr most nem hallja — de kérdezem tőle, vájjon akar-e segíteni ezeken az elmaradt állapotokon, akarja-e az ügyrendet másképpen értelmezni; mert az az ügyrend, amelyet az ő egyik hivatali elődje, a legkitűnőbb miniszterek egyike alkotott és tett közzé, amely az Igazságügyi Orvosi Tanács ügyrendjét állapítja meg, egy demokratikus erővel felruházott rendelet, amelyet úgy kellett volna értelmezni, mint ahogy a demokrata igazságügyminiszter annakidején kialakította. Nem úgy értelmezték, hanem azt tették, hogy elzárkózva, maguk között, mint valami bűvös erővel felruházott nagy aeropág hirdetik ex cathedra, a maguk orvosi igazságait. Mindaddig, amíg most végre a bíróság a maga függetlenségével, tudásával, úgy, amint Csemegi azt hirdette, kezdi azt mondani: a szakértő nekem csak segéderőm, akinek tudományát megbírálom és logikáját megvizsgálom és ha azt találom, hogy az nem egyezik a törvény tudás logikájával, azzal, amit én mint törvénytudó a jog alkalmazásában hirdetni akarok, akkor visszautasítom, ha akármilyen tudálékos köntösben jelentkezik. Ezért szeretném az Igazságügy^ Orvosi Tanács megújhodását látni. Egyáltalában szeretném, ha az orvosi életbe újabb szellem költöznék, (Tóth Pál: Nehéz lesz!), mert nap-nap után olvashatjuk, hogy az orvosi egyesületekben is a pártoskodás és a politikai világnézlet tör utat és ennek nyomai mutatkoznak az igazságügyi orvosi intézkedésekben is. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni beszédét. Gál Jenő: A mélyen t. Képviselőházhoz intézem ezt az interpellációt. A Házhoz, mert hiszen üres vörös fotelekhez nem vagyok hajlandó interpellációt intézni, (Zaj.— Mozgás a baloldalon.) és amikor ez a kormány nem tiszteli meg a Házat azzal, hogy a miniszterek az interpellációk kezdetétől végig ittlegyenek, magukra vessenek, ha sem ezen az oldalon, sem azok részéről, akiket mi ott kintről képviselünk, a népnek tengernyi száma irántuk nem viseltethetik azzal a tisztelettel, amelyet üres székek nem is 65. ülése 1932 április 13-án, szerdán. érdemelnek meg. (Ulain Ferenc: Legalább a fotográfiájukat küldenék ide!) Elnök: Az interpelláció kiadatik az igazságügyminiszter úrnak. Következik ugyancsak Gál Jenő képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz a rehabilitációs törvényjavaslat előterjesztése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Emlékezetében van-e mélyen t. miniszter úrnak a Ház színe előtt évekkel ezelőtt tett ígérete, amely szerint a rehabilitációs törvényjavaslatot rövid időn belül elő fogja terjeszteni? 2. Hajlandó-e a Házat tájékoztatni, mi akadályozta meg a törvényjavaslatnak szerkesztését immár három esztendeje? 3. Hajlandó-e most a sok szerencsétlen ember sorsát érintő törvényjavaslatot késedelem nélkül elkészíttetni és a Ház elé terjeszteni? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő: T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy a t. Ház igen számos tagjának emlékezetében él még, hogy amikor Zsitvay Tibor volt házelnök urat kinevezték igazságügyminisztecrré, mindjárt az első ülések egyikén bátor voltam kérdést intézni hozzá, vájjon hajlandó-e olyan törvényjavaslatot előterjeszteni, amely Nyugat-Európa minden államában megvan és amely a rehabilitáció kérdését tárgyazza, a társadalomba való visszatérését azoknak, akik egy kiszabott büntetés elszenvedése után tíz esztendőn keresztül kifogástalanul viselkedtek. Akkor felállott az igazságügyminiszter úr és megköíszönte ezt az interpellációt. Megköszönte, hogy alkalmat adtam neki arra, hogy ebben a kérdésben nyilatkozzék és megígérte, hogy a legrövidebb időn belül gondolkozni fog erről a nagyfontosságú kérdésről, amely egy állam műveltségi fokának kérdése és egy állam ama érzékének kérdése, hogy a szenvedések iránt bír-e fogékonysággal. A t. kormány egyéb kérdésekben nem valami fogékony a szenvedések iránt. Amit az előbbi interpellációkban hallottunk, hogy megverik az embereket, kínozzák az embereket ós utána jön egy miniszteri írásbeli válasz: megvizsgálta és hibát nem talált, — ez nem igen mutatja azt, hogy szívén feküdnének a szenvedések. Nem igen mutatják ezt azok a jelenségek sem, amelyeket nap-nap után tapasztalunk. Aki kimegy ma a vidékre, az látja az éhséget, aki kimegy ma a főváros egyes részeibe, az látja a putriban való lakást, látja a nélkülözést, látja a szenvedést és ugyanakkor itt fölényes módon, úri módon, amint azt mondani szokás, tárgyalják a kérdéseket. Ez nagyon elszomorító jelenség, ezért nincs, úgy látszik, érzéke a kormánynak arra, hogy a rehabilitáció kérdésével foglalkozzék. Az az ember, akit egyszer a törvény megbélyegzett, nem is nagy büntetéssel, hanem csak kisebbel, nem tud erkölcsi bizonyítványhoz jutni, nagyon kérem azokat a képviselő urakat, akik a miniszter úr közelségében élnek, mondják meg neki az ülés után, hogy úgy látszik talán azért nem akarta hallani ezeknek a szenvedéseknek visszhangját, mert a régi Rothschilddel tart, aki azt mondotta az csengőnek : dobjátok ki, mert megszakad a szívem, ha látom, (Derültség.) és mondják meg a t. egységespárton ülő képviselő urak, hogy a rehabilitáció kérdésében adott szava és Ígérete is köti a miniszter urat. Esztendők óta várom ezt és kérdem, hogy azok a boldogtalan emberek, akik nap-nap után levelekkel ostromolnak,