Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

324 Az országgyűlés képviselőházának az autonómiák költségvetési egyensúlyát biztosítani. E kérdésre válaszom a következő: A gazdasági és pénzügyi világkrízist természetesen az önkormányzati testületek háztartása is súlyosan érzi s az önkormányzati testületek is erős küzdelmet folytatnak háztartásuk egyensúlyáért. A mai helyzetben az államkincstár nem hozhat az önkormányzati testületek háztartása érdekében a mainál nagyobb áldozatokat és nem is nyithatók oly új erőforrások, amelyek a nemzet gazdasági szervezete teherbírásának veszélyeztetése nélkül az önkormányzati testületeknek megbízható újabb támasztékot nyújtanának. Az önkormányzati pénzügyek terén intézményes reformokkal nevezetesen Q>) egyes nem feltétlen szükséges járások, kirendeltségek megszüntetésével s általában a közigazgatás racianolizálásával, továbbá b) a közszükségletet nem képező üzemek, intézmények megszüntetésével kívánunk megtakarításokat elérni. Állandóan foglalkozik a kormány a közterhek arányosításával is. Természetes, hogy különös gondot fordít a kormány arra, hogy az önkormányzatok háztartása körében a legszigorúbb takarékosság érvényesüljön, s hogy azokhoz az irányelvekhez, amelyeket a kormány az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében kijelölt, az önkormányzatok gazdálkodása is szorosan alkalmazkodjék. E munkát megkönnyíti, hogy a 33-as bizottság által kiküldött 6-os bizottság is résztvesz az önkormányzati testületek költségvetéseinek felülvizsgálatában. Végül az interpelláció nyolcadik pontjára válaszolva, utalok arra, hogy az intepelláció előterjesztésének időpontjában már beható tárgyalások anyagát képezte kérdés, hogy az értékpapírok a vagyonmérlegek megállapításánál, tőzsdei jegyzés hiányában, milyen módon értékeltessenek. Időközben ez a kérdés a 130/1932. M. E. számú kormányrendelettel szabályozást nyert. Budapest, 1932. évi április hó 10-én. Báró Korányi Frigyes s. k., m. kir. pénzügyminiszter.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a felolvasott írásbeli választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik ugyancsak a pénzügyminiszter úr másik válasza, szintén Farkas Tibor képviselő úr interpellációjára. Kérem a válasz felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa); «Tisztelt Képviselőház! Farkas Tibor képviselő úr a Képviselőháznak folyó évi február hó 18-án tartott ülésében interpellációt intézett az összkormányhíöz Teleszky János b. b. t., felsőházi tag külföldi tárgyalásainak eredményei tárgyában. Ezen interpellációra a kormány nevében a következőkben van szerencsém válaszolni: Abban az időpontban, amikor a kormány dr. Teleszky János nyugalmazott pénzügyminiszter, felsőházi tagot a Külföldi Hitelek Országos Bizottságának elnökévé kinevezte, az úgynevezett Stillhalte-tárgyalások a külföldi hitelezőkkel holtponton állottak. Ismeretes a t. Képviselőház előtt, hogy a rövidlejáratú hiteleknek a külföld részéről történt tömeges visszavonása a magyar hitelszervezetet épp úgy, mint a többi középeurópai hitelszervezeteket a múlt év nyarán kollektív védekezésre szorította. A magyar pénz65. ülése 19S2 április 13-án, szerdán. intézetek már 1931 július havában együttes tárgyalásokat indítottak az angol, francia, holland, amerikai és svájci bankhitelezőkkel, hogy az ezek által részükre nyújtott rövidlejáratú hitelek meghosszabbíttassanak. E tárgyalások eredményeképpen az angol, francia és holland hitelezőkkel Stillhaltemegállapodások jöttek létre, amelyek értelmében a külföldi hitelezők a magyar bankoknak nyújtott hiteleket három hónapra meghosszabbították azzal, hogy a három hónap letelte után a magyar bankoknak további háromhónapos prolongációra irányuló esetleges kérelmeit jóindulatú megfontolás tárgyává fogják tenni és különösen tekintettel lesznek arra, hogy az ország devizahelyzete a visszafizetést megengedi-e vagy sem. A Stillhalte-megállapodások lényege az volt, hogy a hitelezők a kölcsönöket tőkevisszafizetés nélkül prolongálják, a kamatok és jutalékok azonban e megállapodások szerint feltétlenül devizákban voltak fizetendők. Amidőn a bankok által az 1931. év nyarán megkötött Stillhalte-megállapodások lejártak, az ilyen megállapodások megkötésére irányuló tárgyalások az időközben életre hívott Külföldi Hitelezők Országos Bizottsága vette kezébe. A tárgyalások, különösen amerikai viszonylatban, már befejezés előtt állottak, amidőn az ország devizahelyzetében időközben beállott és a transzfermoratórium kifejezésre jutó rosszabbodás folytán bizonyossá vált, hogy a rövidlejáratú kölcsönök kamatait sem tudjuk devizában megfizetni. Ennek a helyzetnek ismeretessé válása a Stillhaltetárgyalásokat teljesen megakasztotta, sőt amerikai részről, mint azt az interpelláló képviselő úr is említette, bizonyos önkényes intézkedéseket vont maga után, amennyiben egyes intézetek a magyar adós bankok náluk lévő követeléseit zár alá vették. Ilyen körülmények között érkezett Teleszky Jánosihoz, mint a Külföldi Hitelek Országos Bizottságának elnökéhez, az angol pénzintézetek Stillhalte-bizotts ágának a meghívása, hogy rövidlejáratú hitelek prolongációjának a megbeszélésére utazzék ki Londonba. A Londonban megtartott konferenciára az amerikai, francia, holland, svájci és német hitelezők megbízottai is meghívást nyertek, a hivatalos tárgyalás azonban végül is csak az angolokra szorítkozott. Az angol hitelezők eleinte azt kívánták, hogy az Angliában

r lévő magyar követelések elsősorban a rövidlejáratú kölcsönök kamat- és jutalékfizetésének céljaira fordíttassanak s hogyha már részükre nem történik meg a kamatok devizában való átutalása, más hitelező se legyen kedvezőbb elbánásban részesíthető. Teleszky János érveinek és az angol hitelezők megértésének köszönhető, hogy e nehéz tárgyalások során az angol hitelezőkkel sikerült oly Stillhalte-megállapodást kötnünk, amely biztosítja a pénzintézetek, az ipar és kereskedelem angol pénzintézetekkel szemben fennálló tartozásainak 1932. augusztus l-ig való meghosszabbítását és ezzel egy félévi nyugalmat oly területen, amelyen az egymást követő esedékességek ily szerződés hiányában állandó izgalmú állapotot jelentettek volna. Biztosítja ezt a félévi nyugalmat anélkül, hogy tőlünk elvileg a kamatok és jutalékok devizában való megfizetését követelné, először ismerve el ezáltal, — miként arra Teleszky János a 33-as Országos Bizottságban részletesen reámutatott — hogy az országban rendelkezésre álló devizakészletek elsősorban i a gazdasági élet folytonosságának biztosítá-