Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés képviselőházának 65. sara, új nyersanyagok és a szükséges iparcikkek beszerzésére fordítandók s osak a szükségletek kielégítése után lehet szó adósságaink szolgálatának ellátásáról. Az angol megállapodás végleges szövege szerint osak azokban az esetekben kell a kamatokat és jutalékokat devizákban megfizetnünk, ha az adósnak a saját hitelezőjénél követelése is van, amidőn tehát a hitelezőnek amúgyis módjaiban lenne magát az adós követeléséből kielégíteni. Minden egyéb esetben megelégszik az angol bankhitelező azzal, hogy a kamatok pengőben fizettetnek be javára a Magyar Nemzeti Bankinál. Akkor, amidőn az angol hitelezők ily megértést tanúsítottak r a magyar viszonyokkal szemben, nem csodálható, ha egyben annak a kívánságuknak adtak kifejezést, hogy más hitelezők se részesíttessenek kedvezőbb elbánásban. Végső fogalmazásban e követelés arra irányul, hogy olyan devizagazdálkodást tartsunk fenn, amely a hitelező kijátszását megakadályozza, s hitelügyletekből kifolyólag a népszövetségi kölcsön és a devizaegyezmények keretén túlmenőié g csak a hitelezők bizottságával egyetértésben megállapított célokra engedélyezzünk devizafizetést. De ez a követelés is csak negatív alakban, vagyis úgy van formulázva, hogy nemteljesítése az egyezmény felmondását vonhatja maga után, aminthogy arra az esetre is csak az egyezmény felmondásának a joga biztosíttatik hitelezőinknek, ha érdekeiket^ sértő clearing-megállapodást kötnénk. Az árutartqzásokra nézve, amelyeket az angol bankhitelezők saját követeléseikkel azonos termésaetűeknek tartanak, azt az eredményt sikerült elérni, hogy azokra nemcsak^ a kamatok fizethetők, hanem a tőkére is teljesíthető visszafizetés abban az esetben, ha egyidejűleg ugyanolyan mértékű új hitelt nyújt az áruhitelező. Mindent összefoglalva: az angol egyezmény a teljes hitelvolumen fentartását biztosítja 1932 augusztus l-ig, a kamatok devizában való elvi meghitelezése és az egyenlő elbánás kikötése mellett. Közvetlenül ennek az egyezménynek a létrejötte Teleszky János londoni tárgyalásainak az eredménye. Közvetve ennek az egyezménynek a letárgyalása hárította el az akadályokat a 3 millió font összegű, folyó évi február 22-én lejárt kincstári váltók meghosszabbításának útjából, ami közhitelünk szempontjából szintén rendkívül fontos tény. A megkötött Stillhalte-egyezmény a kamatok kérdésében is egy lépést jelent előre: választott bíróságot statuál arra az esetre, ha adós és hitelező a kamatokban megegyezni nem tud és kimondja, hogy a kamatok megállapításánál az angol bankráta időközi változását figyelembe kell venni. Az angol Stillhalte-egyezményt megküldöttük a többi külföldi hitelezői képviseleteknek és Teleszky János, valamint az elnöklete alatt álló Külföldi Hitelek Országos Bizottsága most azon fáradozik, hogy hasonló megállapodást létesítsen elsősorban Amerikával, Svájccal és Franciaországgal. Kérem válaszom szíves tudomásul vételét. Budapest, 1932. évi április hó 12-én. Korányi s. k„ m. kir. pénzügyminiszter». Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a felolvasott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza Peyer Károly képviselő úr interpella- j ciójára. Kérem annak felolvasását. '< KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V, , ülése 1932 április 13-án, szerdán. 325 Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Válasz Peyer Károly országgyűlési képviselő úrnak 1932. február 24-én, az összkormányhoz intézett interpellációjára. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy Peyer Károly képviselő úr interpellációja már kiindulási pontjában is téves, mert a magyar kormány az 1931. évi december hó 31-én esedékessé vált jóvátételi annuitásból nem 600,000 svájci frank erejéig teljesített átutalást, hanem csak 290.000 arany K-nak megfelelő dollár összeg erejéig, az átutalást pedig nem az A) (Agrár)-alap részére eszközölte, hanem a Nemzetközi Fizetések Bankja részére, amely a hitelező hatalmak közötti megbízotti szerződés értelmében hivatva van a Magyarország által Parisban, 1930 április 28-án aláírt megállapodások értelmében teljesítendő jóvátételi és egyéb fizetéseket átvenni. Ebben a kérdésben a külügyminiszter úr az országgyűlés képviselőházának 1932. évi február hó 11-én tartott ülésén Esztergályos János országgyűlési képviselő úr^ interpellációjára a szükséges felvilágosításokat már megadta. Ezeknek a felvilágosításoknak a lényege a következő volt: Az 1930. évben tartott úgynevezett második hágai konferencia a német jóvátétel problémájával kapcsolatban rendezte az egyéb államoktól követelt reparációk kérdését, vagyis Ausztria, Magyarország és Bulgária békeszerződési terheit is. Ezzel a rendezéssel kapcsolatban megerősíttetett Magyarországnak a Jóvátételi Bizottság 1924. évi február 21-én kelt határozatával 1924-től 1943-ig bezárólag megállapított és az 1927. évben 5,000.000 aranykoronával kezdődő és az 1942. és 1943. években 14,000.000 aranykoronára emelkedő jóvátételi annuitások tekintetében fennálló kötelezettsége. A békeszerződésből folyó különleges kötelezettségek ^ címén Magyarország által 1944-től kezdődőleg fizetendő fizetések mérve pedig 22 esztendő tartamára, vagyis 1966-ig^évi 13,500.000 aranykorona évi annuitásban állapíttatott meg

; A Magyarország terhére ekként megállapított fizetéseket a magyar kormány a Nemzetközi Fizetések Bankjának tartozik megfizetni, amennyiben a Magyarország által teljesítendő fizetések átvétele, kezelése és szétosztása nevezett bankra ruháztatott. Az 1943. évig bezárólag Magyarország által teljesítendő fizetéseknek a jóvátételre jogosult államok közötti felosztását a hitelező hatalmak között 1930 január 20-án Hágában létrejött egyezmény rendezte, amelynél azonban Magyarország nem volt szerződő fél, amely egyezmény Magyarországgal hivatalosan soha sem közöltetett és amelynek értelmében a Magyarország által teljesített fizetések 76'73 százaléka Görögországot, 13%-a Romániát, 2 százaléka Jugoszláviát, 1 százaléka Csehszlovákiát, 7*27 százaléka Belgiumot, Nagybrittianiát, Franciaországot, Olaszországot, Portugáliát és Japánt illeti. Az Észak-Amerikai Egyesült Államok elnökének 1931 július 1-től 1932 június 30-ig terjedő egyéves moratórium engedélyezésére való és az adós, valamint hitelező államokhoz intézett felhívása folytán gondoskodni kellett a Hoover-moratóriumnak Magyarországra való alkalmazásáról is. A Hoover-moratórium ugyanis nem ^azt jelentette, hogy Magyarország most már mentesül az 1931. évi december 31-én esedékes 4,000.000 aranykorona félévi annuitásának, továbbá a 1932. évi június 47