Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-65
Az országgyűlés képviselőházának 6 miniszterelnök úr írásbeli válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem 1 ? (Igen!) A Ház a választ tudomásulvette. Következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza Farkas Tibor képviselő úr interpellációjára. Kérem a válasz "felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Válasz Farkas Tibor országgyűlési képviselő úrnak, az ország súlyos gazdasági és pénzügyi helyzetére vonatkozó kérdésekben a pénzügyminiszter úrhoz intézett, 1932. évi december hó 22-én szóbelileg előterjesztett interpellációjára. Az interpelláció első kérdése arra irányul, elegendőnek tartom-e vájjon a pénzforgalmi eszaközök mennyiségét. E kérdés kapcsán mindenekelőtt arra kívánok reámutatni, hogy a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924 : V. te., illetőleg az ennek a törvénynek kiegészítő részét alkotó alapszabályok a bankjegyek kibocsátási jogát kizárólag a Magyar Nemzeti Bankra ruházták és egyidejűleg megállapították, hogy a bankjegyforgalomnak milyen értékkel és milyen arányban kell fedezve lennie. A Magyar Nemzeti Bank tehát ezek által a rendelkezések által, valamint annál a feladatnál fogva,^ hogy a pénzérték állandóságának fenntartását hitelpolitikájában szolgálni köteles, a forgalomba bocsátható bankjegyek menynyisége tekintetében korlátok közé van szorítva. A jelenlegi gazdasági válság tulajdonképpeni oka elsősorban az egész világ gazdasági helyzetének a. leromlása, amit országunk egyrészt a mezőgazdasági termények világpiaci árának nagymérvű hanyatlása, másrészt a nagy tőkehiány miatt érez rendkívül súlyosan; az utóbbit azonban a fizetési eszközök mennyiségének a szaporításával nem lehet megszüntetni. Egyébként a pénzforgalmi eszközök ezidőszerinti mennyiségének a képviselő úr nézetével szemben egyáltalán nem tartom kevésnek. E tekintetben utalok arra, hogy míg a Magyar Nemzeti Bank tényleges és virtuális bankjegyforgalma, az állam gíróköveteléseit is beleszámítva, 1930 december 31-én, tehát a jelenleginél jóval kedvezőbb gazdasági viszonyok mellett kereken 553 millió P-t tett ki, addig 1931. évi december hó 31-én a tényleges és virtuális bankjegyforgalom kereken 549 millió P-re rúgott, tehát az előző évvel szemben mindössze 4 millió P-vel volt csak kevesebb. Ha pedig az állami gíróköveteléseket figyelmen kívül hagyjuk, — ami az összehasonlítás szempontjából a tulajdonképpeni helyes eljárás, tekintve, hogy ezek a tőkék nem a magángazdaságnak állanak a rendelkezésére — akkor azt látjuk, hogy az 1931. évi december hó 31-iki állapot pontosan megegyezett az 1930. évi december hó 31-iki állapottal, amennyiben mindkét időpontban az állami gírókövetelések beszámítása nélkül a tényleges és virtuális jegy forgalom kereken 519 millió P-t tett ki. Megjegyzem még, hogy míg^ a Magyar Nemzeti Bank által leszámítolt váltók, közraktári jegyek és értékpapírok tétele az 1930. évi december hó 31-én körülbelül 298 millió P volt, addig ugyanezen a címen az 1931. évi december hó 31-iki állapot szerint a Magyar Nemzeti Bank körülbelül 441 millió P-vel, multévi állapottal szemben körülbelül 143 millió P-vel magasabb összeggel volt igénybevéve. A képviselő úr interpellációjának második pontjában azt kérdezte, megfelelőnek tartom-e '. ülése 1932 április 13-án, szerdán. 323 a mai hitelviszonyokat a termelés zavartalan menetének biztosítására és amennyiben nem vagyok ezen a véleményen, hajlandó vagyok-e kísérletet tenni azok megjavítására. Ehhez kapcsolódik ezután az a harmadik kérdése, vájjon külföldi hitelezőinket nem befolyásolhatja-e kedvezőtlenül az a körülmény, hogy az országban magas a kamatláb. Válaszom e kérdésekre a következő: Teljesen igazat adok a képviselő úrnak abban, hogy termelésünk zavartalan menetének és versenyképességének biztosítása érdekében hitelviszonyainknak a megjavítására minden lehetőt el kell követni. Ezt a törekvést eddig is egyik legfontosabb feladatomnak tekintettem és a jövőben is ennek fogom tekinteni. Ezeket a kérdéseket azonban rendkívül óvatosan kell kezelni, mert hiteléletünknek nehézségei, —• amint arra már az előzőkben is reámutattam — főleg az ország tőkeszegénységére vezethető vissza és semmiesetre sem szabad olyan intézkedéseket tenni, amelyek a tőkeképződést, különösen pedig a betétképződést károsan befolyásolhatnák. Ezt értem az interpelláció harmadik pontjában felvetett kérdés vonatkozásaira is. Egyébként azalatt az idő alatt, amely a képviselő úr interpellációjának előterjesztése óta eltelt, az általa kívánt irányban máris igen jelentős lépések történtek. Nagyobb külföldi hitelezőinkkel való hosszas előkészítő tárgyalások után ugyanis kiadatott a transzfermoratóriumról szoïo rendelet, amely biztosítja, hogy az ország devizakészletei túlnyomó részben a termelés fenntartásához szükséges nyersanyagok beszerzésére fordíttassanak. E mellett megtörtént a bankkamatlábnak az interpelláció elhangzásakor érvényben volt 8%-ról 7%-ra való mérséklését is, amivel kapcsolatban^ az Országos Hitelügyi Tanács is 1%-kal mérsékelte a pénzintézete'k kihelyezéseire vonatkozó legmagasabb kamattételeket. Az interpelláció negyedik és ötödik pontjára válaszolva, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a köztartozások után fizetendő késedelmi kamatoknak évi 12%-ban megállapított mérvét adópolitikai szempontokból és az államháztartás vitelének érdekei szempontjából fenn kell tartani, mert ennek a mérvnek a leszállítása a legkomolyabban veszélyeztetné az adók befolyását. A teljesség kedvéért azonban megjegyzem, hogy a köztartozások késedelmes fizetése esetében alkalmazott 12%-os kamatkulcs egyáltalán nem tekinthető általánosnak, mert azok az adózók, akiknél az évi előírás a,z évi 200 P-t meg nem haladja, köztartozásaikat az adóév végéig, elemi csapások esetében a következő év augusztus hó 15-ig évi 6%-os késedelmi kamat felszámítása mellett fizethetik. Ami azt a kérdést illeti, hogy az ország gazdasági ereje a jelenlegi köztartozásokat elbírja-e, elismerem, hogy a jelenlegi terhek magasak s azoknak csökkentésére kelL törekedni, de akkor, amikor az ország jövőjéről van szó, átmenetileg fokozott terhekről sem szabad visszariadni és mindenkitől elvárhatjuk, hogy áldozatokat hozzon. Az interpelláció hatodik pontjára válaszolva, egyetértek a képviselő úr azon véleményével, hogy a hátralékos köztartozások behajtásánál a hitelviszonyok nehézségei és az értékesítési lehetőségek hiánya igen erősen érezhetők. A hitleviszonyok máris tapasztalható fokozatos javulásával párhuzamosan remélhetőleg ezen a téren is javulni fog a helyzet. Az interpelláció hetedik pontjában felvetett kérdés arra irányul, miként gondolom
