Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés képviselőházának Hegedűs Kálmán: T. Képviselőház! Méltóztassék beszédidőmet egy negyedórával meghosszabbítani. (Egy hang bal felől: Miért csak negyed órával?) Mert nem lehet többel. Elnök: Méltóztatik megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Hegedűs Kálmán: Van szerencsém kétrendheli határozati javaslatot előterjeszteni. Az egyik így szól (olvastfa): «Utasítja a Képviselőház a kormányt, hogy három napon belül terjesszen elő egy törvényjavaslatot a felsőházi alelnökök és a felsőházi, valamint képviselőházi háznagyok és jegyzők javadalmazásának megszüntetésére.» (Helyeslés és taps a baloldalon. — Malasits Géza: Végre valami okosat indítványoznak! — Mozgás és zaj.) A második határozati javaslatom a következőképpen hangzik (olvassa): «Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a képviselői fizetéseket a gazdasági bizottság által javasolt fizetéscsökkentések tekintetbevételével állítsa bele a beterjesztendő költségvetésbe, ellenben a tisztviselői fizetéscsökkentések^ legutóbb tervbevett részletének a költségvetési felhatalmazási törvényjavaslatba való beállításától tartózkodjék, hacsak a költségvetési r vita során meg nem győződik róla, hogy az államháztartás egyensúlyának^ biztosítására más eszköz nem áll rendelkezésére.» (Helyeslés a baloldalon. — Hegymegi Kiss Pál: Es bejelenti kilépését?) T. Képviselőház! Lelki örömnek és hazafias megnyugvásnak igaz érzésével köszöntöm a gazdasági bizottságnak azt a javaslatát, amelylyel 'a képviselők fizetésének 6%-kai való csökkentését indítványozza. (Pakots József: A kettős lakbérről miért nem mondanak le a tisztviselő-képviselőkí — Zaj balfelől. — Halljuk! Halljuk!) Evvel elérkeztünk arra a standardra, hogy a képviselői fizetések végrehajtott redukciójával most már egy színvonalon állunk a hasonló fizetésű kategóriába tartozó tisztviselőkkel, sőt valami kevéssel ezt a színvonalat még túl is haladtuk. Ezzel eleget tettünk annak az erkölcsi parancsnak, Ihogy mi, törvényhozók, elől járunk azoknak a nehéz terheknek a viselésében, amelyeket a zord idők parancsszava reánk róFájdalom, zavarja ezt az én örömömet az, hogy a gazdasági bizottság, amelynek igen tiszteletreméltó tagjai vannak, midőn elismerem a t. előadó úrnak azt a nézetét, hogy nagy igyekezettel és 'elővigyázatossággal — amint ő mondotta — azon volt a bizottság, hogy a takarékosságnak minél nagyobb fokát érvényesítse, imondoim, amidőn ezt elismerem, nagy sajnálattal konstatálom, hogy most már ismételten egy olyan jelentést terjesztett elő at. előadó úr, amely jielentésben a képviselőházi háznagyi és jegyzői állásoknak a javadalmazását proponálj mindössze 5%-os csökkentésit indítványoz. Ami a háznagyi állást illeti, felkérek minden képviselőtársamat, méltóztassék a házszabályok idevágó néhány rövid szakaszát elolvasni, és ha valaki arra a meggyőződésre jut ezek elolvasása után, hogy a háznagyi állással bármilyen olyan komoly funkció van összekötve, amely díjazást igényel, akkor szavazzon az én első számú határozati javaslatom, ellen. Ami a jegyzői állásokat illeti, itt egy leleplezéssel szolgálok. (Halljuk! Halljuk!) Ez az, hogy a jegyzők még a képviselőházi jegyzőkönyveket se maguk írják, tehát ez egy lucus a non lucendo, amelyhez fogható még nem volt a parlamentek történetében, hanem erre a . ülése 1932 április 13-án, szerdán. 303 célra egy külön kirendelt kinevezett háztisztviselő, külön díjazásért teljesíti azt^ a funkciót, amely pedig a jegyzők kötelessége volna T. Ház! A régi időben annyit jelentett a nobile officium, hogy sok munka és semmi fizetés. Fordult .azonban a kocka, és most, úgy látszik, az a divat, hogy semmittevésért bizonyos) állásokat magas djazásokban részesítünk. Történik pedig ez akkor, amidőn a tisztviselőtársadalom, amely párját ritkító odaadással, türelemmel, és pedig olyan türelemmel r és olyan szenvedéssel, mint egyetlenegy országban kerek e világon sem, járja az iő kaivária.útját a háború kitörésétől kezdve mind a mai napig, ez a tisztvisielőtársadalom a mai napig leste, hogy mikor kerül reá megint a sor, a fizetéscsökkentés szomorú esetéire. Es történik ez azután, hogy egy multévi pártközi konferencia egyhangúlag elhatározta Bethlen István gróf részvételével, hogy a jegyzői állásokat nem tartja fizetésre méltóknak, (Egy hang a jobboldalon: Ügy van!) és amidőn a Ház ugyancsak egyhangú határozatban kimondta ugyancsak Bethlen István gróf hozzájárulásával — aki^ Farkas Tibor erre irányuló indítványát magáévá tett — Rassay Károly indokolása alapján, hogy ezekért az állásokért nem jár díjazás, mielőtt azonban ennek a határozatnak a végrehajtása megtörténik, szükség van egy törvényjavaslatra. Bethlen István gróf akkor a vita végén a következőket mondotta (olvassa): «Abban, hogy jó példával járjunk elő, teljesen egyetértünk, ez helyes^ ez azonban a^ törvényes keretek figyelembevételével történjék. El lehet intézni ezt a kérdést törvényes alapon is anélkül, hogy törvényt sértenénk, úgy, hogy törvényjavaslat terjesztetik be akár a kormány részéről, akár a Ház inieiativája folytán és a Ház azt letárgyalja, akkor ez a kérdés el lesz intézve.» Ennek hatása alatt törvényjavaslatot jegyeztem be az indítványkönyvbe, amelynek tárgyalására a mai napig hiába vártam. (Malasits Géza: Akkor együtt vagyunk!) Éppen azért arra kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék elfogadásával kitüntetni 1. számú határozati javaslatomat, hogy vessünk már véget egyszer annak a bizarr huzavonának, amely itt megindult, és hogy ne kacagjon fel gúnyos kacajjal az egész ország, hogy magunk se vesszük komolyan magunkat és bizonyítsuk be, hogy megértjük az idők szózatát. (Helyeslés.) Nem mondom, hogy ezek az állások mammutjövédelmet jelentenek, nem mondom, hogy ezek az álláshalmozások rubrikájába tartoznak, de igenis, ezek felesleges állások, határozottan mondom ezt, és az ország mai szomorú helyzetében nem szabad egy pillanatig sem tűrni, hogy ilyen állások fennmaradjanak (Helyeslés balfelől.), különösen amikior a miniszterelnök úr azt mondotta, hogy minden lehetőséget ki akar meríteni, mielőtt a fizetéscsökkentés útjára reátér. Ilyen felesleges állások, merném mondani, hallatlanul könnyelmű pénzpocsékolást jelentő felesleges állások a felsőházi alelnöki, háznagyi és jegyzői állások. (Szakács Andor: Az egész Felsőházat meg kell szüntetni! — Dinich Ödön közbeszól. — Zaj.) Elnök: Dinich és Szakács képviselő urakat figyelmeztetem, tartózkodjanak olyan sértő megjegyzésektől, amelyek a törvényhozás egyik tényezőjét sértik. (Propper Sándor: Felesleges!) Hegedűs Kálmán: Méltóztassék tekintetbe venni, hogy ma Csonka-Magyarország világát éljük, és a régi Nagy-Magyarországon az alU*