Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-65
304 Az országgyűlés képviselőházának elnökök és jegyzők nem kaptak fizetést a Felsőházban. (Gr. Hunyady Ferenc: Nagyon helyes!) Méltóztassék figyelembe venni, hogy 20 ülésnapnál alig tart több ülést a Felsőház és ugyanazt a fizetést húzzák > az alelnökök és jegyzők, mint amilyen fizetést húznak azok az alelnökök, — itt a Képviselőházban — akik keservesen megdolgoznak azért a fizetésért, amely nekik joggal és méltán kijár. Ha a Felsőház mélyen t. elnöke, az ország nagy bírája, nem érti meg a kor parancsszavát és nem hajlandó érvényt szerezni annak aiz erkölcsi parancsnak, amely a többszörösen húzott fizetések eltörlésének, (Ügy van! balfelől-) vagy pedig a felesleges állások megszüntetésének parancsszavát a nemzeti .becsület valóságos kategorikusi imperatívuszává avatja, akkor nekem kérnem kell a kormányt arra, ihogy a most benyújtandó költségvetés keretében szerezzen érvényt a nemzeti becsülete parancsszavának. (Helyeslés balfelől. — Propper Sándor: A kormánypárt miért nem (helyesel?) Ha a koinmány rátér erre az útra, ••' akkor bátorkodom ezen az úton őt megerősíteni, amidőn rámutatok arra, milyen nimbuszt jelentett az a nobilis gesztus a kormány részéről, hogy az állami autók használatát^ leállította, azoknak az állami autóknak használatát, amelyek az éjiféli bároktól a külföldi üdülőhelyekliig cikáztak ebben az országiban. Amilyen nimbuszt jelentett ez a kormánynak, meg vagyok arról győződve, hogy az egész nemzet hozsannával fogja üdvözölni, ha tovább megy az önfeláldozás terén. En egy szerény gondolattal szolgálok, ímeg akaróim erősíteni a kormányt , és rámutatok valamire. Az 1928/29. évi költségvetésben egy új tétel jelent meg a miniszteri .fizetéseknél, nevezetesen 12.000 pengő pótlék. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Micsodái) 12.000 pengő pótlék. (Sauerborn Károly: Csekélység! Jól megy a dolgunk!) A politikai államtitkároknál pedig 6000 pengő pótlék lett beállítva Megjegyzem, hogy ezenkívül úgy a minisztereknek, mint az államtitkároknak a 9000. iszámú rendelet alapján a 10%-os fizetésemelést mindnyájan megszavaztuk. (Sauerborn Károly: Szegények vagyunk, de jól élünk!) En akkor ennek indokolását nem láttam, és amikor kérdést intéztem ez iránt illetékes^ helyen, (Sauerborn Károly: Pártkérdéssé tették!) azt mondották nekem, hogy — hála Istennek — az ország szekere jó úton jár (Dinnyés Lajos: Nagyon!) ési hogy reprezentatív költségekre nagy szükségük van a minisztereknek. En arra kérem a mélyen t. kormány tagjait, (Dinnyés Lajos: Hol vannak!) ihogy szívleljék meg ők is az idők szózatát. (Helyeslés és felkiáltások balfelől: Hol a kormány? — Felkiáltások balfelől: Hol a kormány? — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Arra kérem a mélyen t. kormány taglalt, ihogy szívleljék meg az idők szózatát, lépjenek az önfeláldozási útjára (Dinich Ödön: Áldozzanak!) és mondjanak le erről a 12.000 pengő pótlékról, (Helyeslés a baloldalon) mert ha le nem mondanak, akkor olyan képet nyerünk, mintha itt egy részvénytársaság deficittel dolgoznék és az igazgatósági tagok mégis tantiémeket húznának. (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés és taps a baloldalon. — Kun Béla: Es közben megnyomorítják a kistisztviselőket! — Sauerborn Károly: Tessék tapsolni, egységespárti urak! Tessék tapsolni! — Malasits Géza: Némaságra vannak kárhoztatva! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Hegedűs Kálmán: Es ha a kormány rá 65. ülése 1932 április 13-án, szerdán. i , is szánjai magát errera lépésre, még akkor sem ért el semmi körülmények között sem ahhoz az etaphoz, amelyről azt mondotta a t. miniszterelnök úr, hogy csak akkor fogunk a tisztviselői fizetésekhez hozzányúlni, ha minden lehetőség ki van merítve az államháztartás rendbehozatalára. (Kun Béla: Már hozzányúltak lelketlenül!) En a Képviselőház régi tekintélyét akarom helyreállítani (Helyeslés balfelől. — Kun Béla: Egész munka!) és a törvényhozók régi fényét, régi nimbuszát akar oui visszaszerezni. Azt akarom, hogyha mi azt az óriási felelősséget viseljük a kormánynak ténykedéseiért, akkor meglegyen a módunk arra, hogy a költségvetési vita keretében mi vizsgáljuk meg és mi döntsük el, hogy van-e még lehetőség, egyéb lehetőség (Helyeslés balfelől.) arra, hogy az ország államháztartási helyzetét rendbehozzuk, vagy pedig elérkezett az a pillanat, amikor ki kell ürítenünk azt az utolsó keserű poharat, hogy a szomorú sorsra jutott tisztviselők, Özvegyek és árvák még szomorúbb sorsra jussanak ebben a szerencsétlen országban. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Arra kérem a t. Képviselőházat, méltóztassanak 2. számú határozati javaslatomat is elfogadni, ezzel megerősíteni engem és ezzel érvényt szerezni az én becsületes törekvésemnek a képviselői tekintély helyreállítására és a törvényhozói szuverenitásnak megvédelmezésére. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. — A Szónokot a baloldalon ülő képviselők közül számosan üdvözlik. — Propper Sándor: A kormánypárt miért nem gratulált Szokásos ilyenkor!) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Ulain Ferenc! (Zaj.) Elnök: Ulain Ferenc képviselő úr itt van? (Ulain Ferenc: Igen!) Tessék! (Propper Sándor: A kormánypárt elfelejtett gratulálni! — Csizmadia András üdvözli Hegedűs Kálmánt. — Taps és felkiáltások a baloldalon: Éljen Csizmadia! — Kun Béla: Majd nekimennek a képviselő úrnak, mert most igazat mondott! — Zaj.) Csendet kérek! Ulain Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől. — Felkiáltások a baloldalon: Hol a kormány?) Üdvözlöm a mélyen t. kormányt abból az alkalomból..-. (Felkiáltások balfelől: Hol van? Hol?) Képletesen. Üdvözlöm a t. kormányt abból az alkalomból, hogy ezt a nagyon helyes törvényjavaslatot beterjesztette. Még inkább üdvözlöm Hegedűs igen t. képviselőtársamat (Éljenzés és taps a baloldalon.) azért a bátor hangért, (Dinnyés Lajos: Dacára a pártfegyelemnek!) amelyet itt a Házban hallatott. Hogy ennek ellenére nem fogom ezt a törvényjavaslatot megszavazni... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez nem törvényjavaslat, hanem a gazdasági bizottság jelentése. r Ulain Ferenc: . . . hogy nem fogom tudomásulvenni ezt a jelentést, annak oka a következő: Igen t. Ház! Azt hiszem, senki előtt sein titok,^ hogy ebben az országban ma súlyos gazdasági viszonyok közt él mindenki, a dúsgazdag nagybirtokostól egészen az egyszerű^ nyomorult kis falusi emberig, bizonyos mértékben a magasrangú minisztertől és államtitkártól is az igen egyszerű kistisztviselőig. Le kell azonban szögeznem azt, hogy ami ma van, az még csak átmeneti állapot. Azon gazdálkodási rend t mellett,^ amelyet az utóbbi tíz esztendőben láttunk és amelyet, sajnos^ még a jelenlegi kormány geszti ója is fennállónak mutat,
