Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-55

22 Az országgyűlés képviselőházának 55, mégr fogok szólni és amelyek a multévi szerződésekben történtek meg. De azért ez a preferenciális vámrendszer egyáltalában nem olyan, amely valamilyen nagy nóvumot képezne a kereskedelempolitika terén. Még saját törvénykönyvünkben is találunk bizonyos szerződéseket, amelyekben mi a magunk részéről hajlandók voltunk idegen államoknak koncendálni, hogy ők bizonyos vámelőnyöket adjanak azoknak az országoknak, amelyek velük szorosabb etnográfiai, geográfiai vagy történeti viszonyban voltak. Itt van például az 1929 :XII. te.-be iktatott spanyol szerződés, amelynek első cikke 2. pontjában benne van az az intézkedés, hogy Magyarország nem igényelheti termékei számára azt a különleges elbánást, amelyben Spanyolország akár jelenleg, akár a jövőben a Portugáliából, Marokkónak spanyol övezetéből, valamint a spanyol-amerikai köztársaságok területéről származó termékeket részesíti. Ez az a bizonyos preferenciális klauzula, amelyről szó van, és amelyet mi Spanyolország részére minden nehézség nélkül elismertünk. Hasonló intézkedést tudnék citálni az 1930. évi XXXII. tc.-Be iktatott portugál szerződésből is. Mármost igen r sajnálom, hogy akkor amikor a mi t tárgyalóink ebben a preferenciális klauzulában megállapodtak, nem követelték a magunk részére is azt a jogot, hogy mi a magunk részéről is bizonyos hasonló kedvezményeket koncedálhassunk olyan országoknak, amelyek ránk nézve gazdasági szempontból fontosak, koncedálhassuk pedig a nélkül, hogy ezt a legtöbb kedvezményes elv alapján sérelemnek lehetne tekinteni. Ez ránk nézve értékes precedens lett volna és nem lehetett volna megtagadni. Magam is voltam olyan helyzetben, amikor egy ilyen preferenciális klauzulát idegen államok képviselőivel szemben védenem kellett. Amikor felvetettem azt a követelést a mi részünkről, hogy a preferenciális klauzulát » iktassuk be az illető szerződésbe, a velem szemben állt tárgyalófeleknek rögtön az volt a válaszuk, hogy: «akkor mi a magunk ré- j szere is fenntartjuk a jogot ilyen preferenciális megállapodások kötésére». Arra a kérdésemre, hogy kikkel akarnak ők preferenciális megállapodásokat létesíteni, az volt a válasz: nekik nincs semmiféle konkrét tervük, de ha mi fenntartjuk a jogot, ők a maguk részéről szintén ragaszkodnak ahhoz, hogy az a jog az ő részükre is fenntartassék ; nem lehet tudni, nem-e fogják azt valamikor igénybe venni- Ezt az álláspontot foglalta ei újabban Bulgária, amely a skandináv országokkal kötött kereskedelmi szerződéseiben, a nélkül, hogy a maga részéről gondolt volna valamely konkrét preferenciális rendszer kiépítésére, akkor, amikor ő koncedálta a skandináv államoknak, hogy azok egymás közt is preferenciális megállapodásokat létesíthessenek, hasonló jogot tartott fenn a maga részére is, anélkül, hogy tudta volna, hogy azt igénybe fogja-e venni, vagy nem, és hogy mikor fogja igénybe venni. De még más példákat is tudok említeni. Rengeteg példa van arra, hogy ilyen preferenciális megállapodások létesültek, sőt be is váltak. Egyike a legrégibb ilyen preferenciális klauzuláknak az úgynevezett skandináv klauzula, amely Dánia, Svédország és Norvégia között létezik és amellyel ez a három ország régi tradíciók alapján harmadik államokkal kötött kereskedelmi szerződéseikben kizárja a legtöbb kedvezményből azokat a külön előnyöket, amelyeket kölcsönös forgalmukban ülése 19S2 február- 25-én, csütörtökön. egymásnak adnak. Hogy ez a rendszer bevált és^ hogy a hozzája fűzött várakozások teljesedésbe mentek, az kitűnik az angol Timesből, amely nemrégen jelentette, hogy a skandináv államok külügyminiszterei és kereskedelemügyi miniszterei a Koppenhágában január 7-én tartott értekezleten konstatálták, hogy ez a rendszer az ő szempontjukból igen jól bevált és elhatározták, hogy annak további kiépítését akarják előkészíteni. Hasonló preferenciális klauzula létezik a balü államok: Finnország, Észtország, Lettország és Litvánia között is a kölcsönös forgalomra nézve, és Lettország még azonkívül kiveszi a legtöbb kedvezményes klauzula alól azokat a külön kedvezményeket is, amelyeket Szovjetoroszországnak ad. Szovjetoroszország összes kereskedelmi szerződéseiben benne van az az intézkedés, hogy az általa adott legnagyobb kedvezmény nem terjed ki olyan előjogokra, vagy kedvezményekre, amelyeket Szovjetoroszország a régebben Oroszországhoz tartozott különböző államoknak és néhány, a régi országgal határos államnak nyújt vagy fog nyújtani/Törökország kereskedelmi szerződéseiben állandóan visszatér az a klauzula, hogy a szerződésben foglalt legtöbb kedvezményes elv nem alkalmazható külön megegyezés nélkül azokra az országokra, amelyek 1923. óta választattak el a régebbi ozmán birodalomtól. Bulgária a skandináv országokkal szemben tartotta fenn magának, mint már említettem, a preferenciális szerződésekre való jogot. Ugyanezt a jogot Spanyolország és Portugália összes kereskedelmi szerződéseikben hasonlóan fenntartják maguknak. Dél-Amerika, Jaján, a középamerikai köztársaságok, az Egyesült-Államok és Kuba viszonyában ismételten találkozunk ezzel a preferenciális klauzulával. Egyáltalában nem állítható tehát, hogy itt egy nóvumról van szó, hogy itt bizonyos kezdetleges kísérletek folynak, amelyek nem valtak be. Inkább azt lehet mondani, hogy az egész világ élvezi és igénybeveszi azt a jogot, hogy preferenciális szerződéseket kössön olyan államokkal, amely államokkal ő szorosabb gazdasági relációban van, vagy szorosabb gazdasági relációba kíván lépni. Egyedül a középeurópai országok azok, amelyektől ezt a jogot eddig mindig megtagadni igyekeztek, ámbár nézetem szerint ezt végérvényesen megtagadni tőlük nem lehet. De maga a Népszövetség is elismerte a preferenciális megállapodásoknak lehetőségét. 1929. januárjában a Népszövetség gazdasági bizottsága határozatot hozott, amelyben azt mondja, hogy (olvassa): «A vámuniókon kívül azokat a vámkedvezményeket is tekintetbe kell venni, amelyeket bizonyos államok egymásnak azon speciális kötelékekre való tekintettel koncedálnak, amelyek köztük etnográfiai, történeti vagy földrajzi okokból fennállanak. Idetartoznak például azok ä kivételek, amelyek az ibériai, a balti, a Skandinávia délamerikai klauzulában vannak megállapítva, éppúgy, mint a külön elbánás, amelyet Svájc élvez a francia terület bizonyos zónáiban. Ennek a javaslatnak alapján azután a Népszövetség második bizottsága, a Népszövetség XI. assembléejának 1930 szeptemberében jelentést tett és ebben többek között azt is mondja, hogy (olvassa): «Kereskedelmi szerződések kötésénél hosszú idő óta gyakorlat, hogy a legtöbb kedvezményes klauzulával szemben bizoaiyos kivételek tétessenek, amelyek geográfiai és etnográfiai összefüggéseken alapulnak. A legtöbb kedvezményes klauzulának dogmatikus és legszigo-