Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

296 Az országgyűlés képviselőházának tet, amely innen kezd teljesen kiszorulni. Alkotmányjogi aggodalmak, nem alkotmányjogi aggodalmak ide vagy oda, de most vessük fel ezt a kérdést őszintén, magukba szállva: érdemes-e ezért ezt a parlamentet itt tartani? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Érdemes ezért itt milliókat elkölteni? Érdemes itt a miniszter van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Érdemes ezért miniszter urak és a t. többség idegeit állandóan ilyen kellemetlen kérdésekkel megzavarjuk? Legyünk férfiak és nézzük szembe a valósággal. Ez játék és megint igaza van Szilágyi képviselőtársamnak, aki azt mondja, hogy neki is az a gyanúja már, hogy talán vannak faktorok, akiknek egészen tetszik, hogy itt elposványosodik minden. Mert ennél nagyobb elposványosodást elképzelni sem lehet, mint aminőnek mi itt tanúi vagyunk! Megdöbbentő példa az a jóindulat, amellyel az igen t. kormány a bankok iránt viseltetik. Engedelmet kérek, a mostani rendeletnél is azt látom, hogy a társulati adó emelésénél a bankok és pénzintézetek ki vannak véve. (Andaházi-Kasnya Béla: Mi ez? A tisztviselőket megnyomorítják, a bankoknak pedig nemzeti ajándékot adnak? — Dinnyés Lajos: Hol vagyunk?) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Zaj a jobboldalon.) Friedrich István: Tessék elolvasni, benne van! (Ulain Ferenc: Mennyit kap ezért a pártkassza? — Feniczy Ignác: Azt nem lehet Huszonöt százalékot. — Ulain Ferenc: Huszonöt százalékot? — Derültség bal felől.) Egyik helyen kutatjuk a 40 milliót, amely bankrészvényvásárlásra ment el, a másik oldalon pedig látjuk ezt a folyton megnyilatkozó r jóindulatot a bankokkal szemben. Itt is felvilágosítást kérek tehát a távollevő pénzügyminiszter úrtól. mondja meg nem nekünk tisztán statisztikai adatokra támaszkodva, hogy milyen viszony fejlődött ki a magyar királyi kincstár és a nagybankok között? (Farkas István: Nagyon jó viszony!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni! Friedrich István: Milyen viszony fejlődött ki közöttük, igaz-e az, hogy hónapokkal ezelőtt és a legutóbbi időben is a kormány bizonyos hitelszívességeket vett igénybe a nagybankoktól? Ha igaz, akkor nem jó kézben van a kormányzatnál a legfelsőbb felügyeleti jog, (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) mert az a kormány, amely a bankokhoz pénzért szaladgál, nem független a bankokkal szemben. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Lehet, hogy ezek az információk nem egészen helytállók, de azért van a miniszter, hogy bejöjjön ide és felvilágosítsa a Házat arról, hogy mi az igazság tulajdonképpen. (Elnök csenget.) Befejezem, elnök úr, csak azt akarom még mondani, hogy mi ebbe a sivár helyzetbe nem fogunk belenyugodni, hanem fel fogjuk használni nap-nap után a napirendi vitát és idehozzuk a Házba franco bérmentve magát az életet. (Helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Előttem szólott t. képviselőtársam és Szilágyi Lajos t. képviselőtársam is rekriminálták azt, hogy a kormány a napirendi felszólalások alkalmával előadott pénzügyi, közgazdasági és ezzel kapcsolatos kérdésekre a választ eddig még nem adta meg. Arra kérem a t. Házat, méltóztassanak belátással lenni és elismerni, hogy a pénzügyminiszter úr minden idejét, 6U. ülése 1932 április 12-én, kedden. minden percét arra áldozza fel, (Buchinger Manó: Belebetegedett! — Ulain Ferenc: Kvartettet csinál, zeneszerzésre fordítja idejét! — Simon András: Akkor még nem volt pénzügyminiszter! — Friedrich István: Ügy látszik, most újat csinál! — Zaj.) hogy az állami költségvetést lehető, elviselhető keretekben, de az állami pénzügyekhez mérten állítsa össze. Ez a munkálat most nyert befejezést s a legközelebbi napokban idejön vele a t. Ház elé. Akkor a t. Ház mindezeket a kérdéseket a legbehatóbban megvitatja, a kormánnyal szemben min-, den kritikát érvényesíthet (Ulain Ferenc: Fütyülnek rá!) és akkor a kormány is élni fog azzal a kötelességével, hogy a maga részéről minden egyes kérdésre fenntartás nélkül, teljes egészében megfeleljen. (Buchinger Manó: Ügy mint eddig!) Ami Friedrich István t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését illeti, Jiogy bizonyos bűnügysorozat került a Ház előtt tárgyalásra, erre vonatkozólag az a megjegyzésem, hogy ne méltóztassanak tőlem azt várni, hogy bármilyen folyamatban lévő ügyben nyilatkozatot tegyek; (Kabók Lajos: Régi nóta! — Friedrich István: De ma nincs folyamatban, arról lehet beszélni!) ne méltóztassanak kívánni, hogy olyan ügyben nyilatkozzam, amely a mentelmi bizottság előtt fekszik, mert a régi parlamenti gyakorlat az, hogy amikor kiadatási kérelemről van szó, a kormány nem szokott abba az ügybe beleavatkozni. Egyet azonban kötelességem kinyilatkoztatni. Felolvasok két mondatot. Az egyik azt mondja (olvassa): «Közlöm egyben, hogy az illető ellen egyéb bűncselekmények alapos gyanúja folytán további tájékoztató nyomozás van folyamatban», — tehát nem áll az, hogy bármilyen ügyet elintézettnek lehetne tekinteni, — a másik pedig: «bejelentem végül azt is, hogy több, a mentelmi jog védelme alá nem eső személy ellen a nyomozást elkülönítve folytatom». (Helyeslés a baloldalon.) Biztosíthatom a t. Házat, hogy sem én, sem a kormánynak egyetlen tagja sem hajlandó semmiféle ajtó elől visszariadni, ha mögötte sizennyet lát. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ezt, kérem, méltóztassék egyszersmindenkorra tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Téglássy Béla! (Dinnyés Lajos: Mi van a 25%-kai, Náci bácsi?) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassék elkezdeni beszédét. Téglássy Béla: T. Ház! (Zaj.) Felszólalásomat lényegesen megkönnyítette az igazságügyminiszter úr felszólalása, minthogy lényegében tulajdonképpen én is ezt óhajtottam elmondani, (Folytonos zaj.) Ami Friedrich István igen t. képviselőtársam beszédét illeti, bátorkodom kijelenteni, hogy nem ő az első kezdeményezője az álláshalmozások és a magas fizetések elleni harcnak, mert hiszen épnen erről az oldalról, a kormánypárt részéről tette ezt szóvá legelsőnek Gáspárdy Elemér igen t. képviselőtársam. (Friedrich István: Isten éltesse Gáspárdyt!) Nemcsak ő tette szóvá, hanem én is és a magamévá is teszem, (Friedrich István: Nagyon helyes!) de legjobb tudomásom szerint magáévá teszi ezt az egész kormány. (Friedrich István: Ügy, mint a titkos választójogot!) Arra iá azonnal rá fogok térni. Magáévá teszi a párt is, mert hiszen a pártértekezleten nem egy beszéd, hanem igen sok épületes beszéd