Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés képviselőházának 6 delettel hány millió pengőt takarít meg, megint nem látok tisztán, már pedig ez a dolog kimutatva sehogyan nincs, az indoko­lás e tekintetben adatokat nekünk fel nem tár, tehát teljes sötétségben tapogatózunk. De tovább megyek. A hatos albizottság, amelynek annak idején még ellenzéki tagja is volt, követelte a kormánytól, hogy mutassa ki, tud-e a társadalmi, gazdasági és kultu­rális alakulatok állami támogatása terén megtakarítani valamit, igen, vagy nem? Eb­ben a tekintetben sincs semmiféle törvénv­hozási fórum előtt semmiféle konkrét szám­adat. Tovább megyek. Mi van az üzemektől kö­vetelt szervezeti és egyéb változtatásokkal, amelyek horribilis összegeket takaríthatnak meg, ha valóban végrehajtatnának. Semmi je­lentés, semmi tájékoztatás, semmi felszólalás. Ilyen körülmények között egyetlen egy tör­vényhozó sincs abban a helyzetben, hogy megítélhesse, beállott-e megint a szüksége an­nak, hogy a közalkalmazottak járandóságai­hoz hozzányúljanak, még ráadásul ilyen anti­szociális módon, mint ahogy azt tervezik. Kétségtelen, hogy a közhangulat egy azzal a pártok között is uralkodó hangulattal, hogy minden ilyen akció előtt mint első teendő, az álláshalmozások megszüntetésének kérdése áll. (Zaj a baloldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Nem ígérni kell, hanem csinálni!) A második teendő lenne időbeli sorrendben az ú. n. mammutfizetések redukálása, a harmadik lenne a képviselői összeférhetetlenségi tör­vénynek nemcsak letárgyalása, hanem annak már itt, a mi sorainkban való érvényesítése is. (Helyeslés és taps bal felől) Es csak ezután lehetne első ízben is hozzányúlni másoknak a járandóságaihoz. Amikor először sürgős volt a dolog és adminisztratíve legkönnyebben az volt lebonyolítható, hogy a közalkalmazottak fizetését csökkentsék, akkor még találtam va­lami mentséget a kormány számára. Ellenben most már nem harmadszor, hanem negyedszer készül hozzányúlni a kormány a közalkalma­zottak járadóságaihoz. (Ulain Ferenc: Három hónap múlva megint hozzányúl! — Egy hang balfelől: Két hónap múlva!) Azért használ­tam ezt a kifejezést, hogy negyedszer, mert már nem is emlegetjük, hogy a folyamat el­kezdődött először a közalkalmazottak kereseti adójának emelésével. Ezzel kezdődött a do­log. Ez tehát első érintése volt a szerzett jo­goknak. Ezután pedig immár másodszor, har­madszor sőt negyedszer nyúlt hozzá a kor­mány a szerzett jogokhoz. En a kormánynak ezt az eljárását mindaddig, amíg meg nem győz számadatokkal engem arról, hogy nem állt más módjában, indokolatlannak, igazság­talannak tartom, azonfelül pedig a józanság­gal és a politikai okossággal is ellenkező ténykedésnek ítélem eljárását. (Egy hang a balközépen: Ostobának is! — Zaj.) Vannak sokan, akik továbbmennék^ és a kormánynak ezt az eljárását olybá ítélik, mintha saját maga se bánná, hogy itt el­fajul a helyzet, (Friedrich István: Van benne valami! így nagyon unalmas!) mert annál nagyobb lenne az elkeseredés. Nem merem hinni, hogy ez a kombináció helytálló volna, de szembe kell szállnom azzal, ahogyan ez a mostani tervezet először napfényre került. Emlékezzenek vissza t. képviselőtársaim, hogy miközben a polgári társadalom a szociál­demokráciával a legélesebben szembenállott, akkor, amikor a Népszava betiltása folytán és a rákövetkező retorzió folytán a legélesebben . ülése 1932 április 12-én, kedden. 293 szembenálltunk egymással, akkor a kormány a «Reggeli Hírek» című lapban a Népszava betiltásával egyidejűleg publikálja, tipográ­fiailag is erősen elhelyezetten az úgynevezett páratlan oldalon jobbra felül, — minden új­ságíró tudja, hogy ez a legjobb hely — azt a hírt, hogy július 1-étől ideiglenesen újabb 3%-kai csökkentik a tisztviselők fizetését. (Ulain Ferenc: Sürgős volt!) Először is ez a hír nem volt igaz, mert a rákövetkező rendelet bebizonyította, hogy nem 3% a csökkentés, hanem 2, 3, 4, 5%, úgy­annyira, hogyha játszani akarnék, akkor a gazdasági és hitelélet rendjére vonatkozó tör­vény értelmében citálhatnám a valótlan hír terjesztésére vonatkozó megtorló paragrafust az ellen, aki ijesztgette a tisztviselőtársadal­mat. (Ulain Ferenc: Csak támogassa tovább a kormányt!) T. Ház! De valótlan ez a hivatalos kom­müniké azért is, mert azt állítja, hogy a kor­mány rendelete a legkisebb fizetéseket és a nyugdíjakat nem fogja érinteni. Ez egy­szerűen nem felel meg a valóságnak, mert a legkisebb fizetési osztály a XI. fizetési osz­tály, már pedig aki a rendelet szövegét is­meri, az láthatja, hogy a legkisebb fizetési osztályban, XI. fizetési ostályban is csökkenni fog a járandóság 2%-kai. De to­vábbmegyek, van egy rendkívül kiterjesztő hatályú rendelkezése is ennek a rendeletter­vezetnek, amely kimondja azt, hogy mindenki, akinek 120 pengőnél magasabb járandósága van, már ezen rendelet hatálya alá tartozik, amiből az következik, hogy nemcsak a tiszt­viselői, hanem a segédtiszti és altiszti szol­gálatot teljesítők soraiban is igen sokan lesz­nek olyanok, akik ezen rendelet hátrányait fogják viselni. Hasonlóképpen nem igaz, hogy a legkisebb nyugdíjhoz nem nyúlnak hozzá, mert igenis, a legkisebb fizetési osztálynak megfelelő já­randósághoz is hozzányúlnak, sőt itt is van egy kiterjesztő hatályú rendelkezés, amikor kimondják, hogy akinek ( havi 80 pengő ellá­tási díjnál több az ellátási díja, annak már csökkentik az ellátási díját. Es itt nemcsak a nyugdíjról van szó, hanem tervezik az öz­vegyi nyugdíjnak, a nevelési járuléknak, az életjáradéknak, a kegydíjnak és a kegyneve­lési járuléknak csökkentését is. Nem igaz tehát — még egyszer hangsúlyozom — a hi­vatalos kommünikének az a része, amely megnyugtatásra volt szánva, hogy t. i. a leg­kisebb járandósághoz nem nyúlnak hozzá. Ez a rendelkezés valósággal kihívja maga ellen a kritikát, amellett antiszociális a legtelje­sebb mértékben és ilyen időkben, amilyenek­ben most vagyunk és amikor annyira élére van állítva a helyzetünk, csodálom azt a bá­torságot és vakmerőséget, hogy hozzá merünk most egyáltalában nyúlni ilyen antiszociális vonatkozásban is a járandóságokhoz. Ha egyebet nem tekintek, csak a családi pótlék kérdését, kérdezem: szabad-e hozzá­nyúlni a családi pótlékhoz olyan formában, hogy a feleség után járó családi pótlékot le­csökkenteim a felére? (Zaj.) Egyáltalában mi történt az ország megélhetési viszonyai terén, hogy míg ezidáig a gyermek és a feleség a családi pótlék szempontjából egy nívón állott, most a feleséget illető családi pótlékot csök­kentik, a gyermeket illető családi pótlék pedig csak lényegtelenül megy le? Milyen változás állott be Magyarországon a megélhetési viszo­nyok tekintetében, hogy a feleség és a gyér-

Next

/
Thumbnails
Contents