Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés képviselőházának 6 delettel hány millió pengőt takarít meg, megint nem látok tisztán, már pedig ez a dolog kimutatva sehogyan nincs, az indokolás e tekintetben adatokat nekünk fel nem tár, tehát teljes sötétségben tapogatózunk. De tovább megyek. A hatos albizottság, amelynek annak idején még ellenzéki tagja is volt, követelte a kormánytól, hogy mutassa ki, tud-e a társadalmi, gazdasági és kulturális alakulatok állami támogatása terén megtakarítani valamit, igen, vagy nem? Ebben a tekintetben sincs semmiféle törvénvhozási fórum előtt semmiféle konkrét számadat. Tovább megyek. Mi van az üzemektől követelt szervezeti és egyéb változtatásokkal, amelyek horribilis összegeket takaríthatnak meg, ha valóban végrehajtatnának. Semmi jelentés, semmi tájékoztatás, semmi felszólalás. Ilyen körülmények között egyetlen egy törvényhozó sincs abban a helyzetben, hogy megítélhesse, beállott-e megint a szüksége annak, hogy a közalkalmazottak járandóságaihoz hozzányúljanak, még ráadásul ilyen antiszociális módon, mint ahogy azt tervezik. Kétségtelen, hogy a közhangulat egy azzal a pártok között is uralkodó hangulattal, hogy minden ilyen akció előtt mint első teendő, az álláshalmozások megszüntetésének kérdése áll. (Zaj a baloldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Nem ígérni kell, hanem csinálni!) A második teendő lenne időbeli sorrendben az ú. n. mammutfizetések redukálása, a harmadik lenne a képviselői összeférhetetlenségi törvénynek nemcsak letárgyalása, hanem annak már itt, a mi sorainkban való érvényesítése is. (Helyeslés és taps bal felől) Es csak ezután lehetne első ízben is hozzányúlni másoknak a járandóságaihoz. Amikor először sürgős volt a dolog és adminisztratíve legkönnyebben az volt lebonyolítható, hogy a közalkalmazottak fizetését csökkentsék, akkor még találtam valami mentséget a kormány számára. Ellenben most már nem harmadszor, hanem negyedszer készül hozzányúlni a kormány a közalkalmazottak járadóságaihoz. (Ulain Ferenc: Három hónap múlva megint hozzányúl! — Egy hang balfelől: Két hónap múlva!) Azért használtam ezt a kifejezést, hogy negyedszer, mert már nem is emlegetjük, hogy a folyamat elkezdődött először a közalkalmazottak kereseti adójának emelésével. Ezzel kezdődött a dolog. Ez tehát első érintése volt a szerzett jogoknak. Ezután pedig immár másodszor, harmadszor sőt negyedszer nyúlt hozzá a kormány a szerzett jogokhoz. En a kormánynak ezt az eljárását mindaddig, amíg meg nem győz számadatokkal engem arról, hogy nem állt más módjában, indokolatlannak, igazságtalannak tartom, azonfelül pedig a józansággal és a politikai okossággal is ellenkező ténykedésnek ítélem eljárását. (Egy hang a balközépen: Ostobának is! — Zaj.) Vannak sokan, akik továbbmennék^ és a kormánynak ezt az eljárását olybá ítélik, mintha saját maga se bánná, hogy itt elfajul a helyzet, (Friedrich István: Van benne valami! így nagyon unalmas!) mert annál nagyobb lenne az elkeseredés. Nem merem hinni, hogy ez a kombináció helytálló volna, de szembe kell szállnom azzal, ahogyan ez a mostani tervezet először napfényre került. Emlékezzenek vissza t. képviselőtársaim, hogy miközben a polgári társadalom a szociáldemokráciával a legélesebben szembenállott, akkor, amikor a Népszava betiltása folytán és a rákövetkező retorzió folytán a legélesebben . ülése 1932 április 12-én, kedden. 293 szembenálltunk egymással, akkor a kormány a «Reggeli Hírek» című lapban a Népszava betiltásával egyidejűleg publikálja, tipográfiailag is erősen elhelyezetten az úgynevezett páratlan oldalon jobbra felül, — minden újságíró tudja, hogy ez a legjobb hely — azt a hírt, hogy július 1-étől ideiglenesen újabb 3%-kai csökkentik a tisztviselők fizetését. (Ulain Ferenc: Sürgős volt!) Először is ez a hír nem volt igaz, mert a rákövetkező rendelet bebizonyította, hogy nem 3% a csökkentés, hanem 2, 3, 4, 5%, úgyannyira, hogyha játszani akarnék, akkor a gazdasági és hitelélet rendjére vonatkozó törvény értelmében citálhatnám a valótlan hír terjesztésére vonatkozó megtorló paragrafust az ellen, aki ijesztgette a tisztviselőtársadalmat. (Ulain Ferenc: Csak támogassa tovább a kormányt!) T. Ház! De valótlan ez a hivatalos kommüniké azért is, mert azt állítja, hogy a kormány rendelete a legkisebb fizetéseket és a nyugdíjakat nem fogja érinteni. Ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak, mert a legkisebb fizetési osztály a XI. fizetési osztály, már pedig aki a rendelet szövegét ismeri, az láthatja, hogy a legkisebb fizetési osztályban, XI. fizetési ostályban is csökkenni fog a járandóság 2%-kai. De továbbmegyek, van egy rendkívül kiterjesztő hatályú rendelkezése is ennek a rendelettervezetnek, amely kimondja azt, hogy mindenki, akinek 120 pengőnél magasabb járandósága van, már ezen rendelet hatálya alá tartozik, amiből az következik, hogy nemcsak a tisztviselői, hanem a segédtiszti és altiszti szolgálatot teljesítők soraiban is igen sokan lesznek olyanok, akik ezen rendelet hátrányait fogják viselni. Hasonlóképpen nem igaz, hogy a legkisebb nyugdíjhoz nem nyúlnak hozzá, mert igenis, a legkisebb fizetési osztálynak megfelelő járandósághoz is hozzányúlnak, sőt itt is van egy kiterjesztő hatályú rendelkezés, amikor kimondják, hogy akinek ( havi 80 pengő ellátási díjnál több az ellátási díja, annak már csökkentik az ellátási díját. Es itt nemcsak a nyugdíjról van szó, hanem tervezik az özvegyi nyugdíjnak, a nevelési járuléknak, az életjáradéknak, a kegydíjnak és a kegynevelési járuléknak csökkentését is. Nem igaz tehát — még egyszer hangsúlyozom — a hivatalos kommünikének az a része, amely megnyugtatásra volt szánva, hogy t. i. a legkisebb járandósághoz nem nyúlnak hozzá. Ez a rendelkezés valósággal kihívja maga ellen a kritikát, amellett antiszociális a legteljesebb mértékben és ilyen időkben, amilyenekben most vagyunk és amikor annyira élére van állítva a helyzetünk, csodálom azt a bátorságot és vakmerőséget, hogy hozzá merünk most egyáltalában nyúlni ilyen antiszociális vonatkozásban is a járandóságokhoz. Ha egyebet nem tekintek, csak a családi pótlék kérdését, kérdezem: szabad-e hozzányúlni a családi pótlékhoz olyan formában, hogy a feleség után járó családi pótlékot lecsökkenteim a felére? (Zaj.) Egyáltalában mi történt az ország megélhetési viszonyai terén, hogy míg ezidáig a gyermek és a feleség a családi pótlék szempontjából egy nívón állott, most a feleséget illető családi pótlékot csökkentik, a gyermeket illető családi pótlék pedig csak lényegtelenül megy le? Milyen változás állott be Magyarországon a megélhetési viszonyok tekintetében, hogy a feleség és a gyér-