Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

294 Az országgyűlés képviselőházának mek családi pótléka között most egyszerre 1932. július 1-én ilyen mélyreható változtatást szándékoznak behozni Î Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szilágyi Lajos: Antiszociális az a rendelkezés is, amely az előlépést megállítja. Nincs joga. a kormánynak ilyen rendelkezést kiiadni, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nemrégen szavaztatták meg velünk a vármegyei törvénynél, hogy az előléptetés megállítása fegyelmi büntetés, a fegyelmi büntetésnek egy fajtája, amelyet kiszabnak akkor, ha egy tisztviselő rossz fát tesz a tűzre és akkor megbüntetik azzal, hogy visszatartják az előmenetelben. Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Azonnal befejezem beszédemet. Tehát a fizetéscsökkentő rendelkezésben benn foglaltatik egy olyan határozmány, amely teljesen és tökéletesen egyezik a fegyelmi büntetés egyik fajával. Mivel az elnök úr ismételt figyelmeztetéseinek ellenszegülni eszemágában sincs, beszédemet befejezem. Keresni fogom az alkalmat, hogy véleményemet részint ennek a rendeletnek egyéb határozmányairól, részint pedig a már kiadott rendelet káros kihatásairól leszögezzem. Öva intem a kormányt addig is, hogy ezt a fizetéscsökkentő rendeletet kiadja. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Friedrich István ! Friedrich István: T. Képviselőház! En a imagam részéről teljes egészében hozzájárulok (ahhoz, amit itt Szilágyi Lajos t. barátom előadott és élnék azzal az alkalommal, hogy az igen t. Képviselőháznak és különösen a t. túloldalnak figyelmét újból felhívjam tarra a tragikus helyzetre, amely abból adódott, hogy ez a Képviselőház ma már nemcsak az élettől szakadt el teljesen, hanem a lezajlott eseményektől is nap-nap után teljesen eltávolodik. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ez már egy krematórium! Hullaház! — Zaj!) Tizenhárom éve vagyok már tagja ennek a Háznak. Soha ilyen fumigálásban képviselőnek még nem volt része, mint most. Tessék csak nézni : itt van ez a sor piros bársonyszék és egyetlenegy miniszter sem ér rá minket meghallgatni, pedig tessék elhinni, fontos az, hogy mi mit mondunk, mert a napirendi vita már az egyedüli alkalom arra, hogy mi a tényleges élet napirendjét ide behozzuk, ebbe a — nem tudjuk — micsodába, mert, t. uraim, én úgy látom, hogy mi itt csak statiszták lettünk, az egyik statiszta kormánypártinak vallja magát, a másik ellenzékinek, de senki velünk nem törődik és a mélyen t. miniszter uraknak eszük ágában sincs nemcsak az, hogy minket felvilágosítsanak, de még az sem, hogy nekünk válaszoljanak olyan kérdésekre, amelyeket sokszor nagy horderejű dolgokban idehoztunk. Ami most a 33-as bizottság körül történt, alkotmányjogi aggodalmat kelt? Dehogy! Engem sem birizgál már ilyesféle, (Derültség a baloldalon.) nem akarok komikus színben feltűnni azzal, hogy ma itt, ezen a helyen alkotmányjogi aggodalmakról szónokolok. Egész bizonyos, hogy az elnémult ország ezen jót mulat, De én nem ezt teszem, hanem kérdést intézek a 33-as bizottsághoz: mondják, az Isten szerelméért, miért vannak anég mindig együtt, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) miért nem mondanak le az Istenért? Hiszen mindig 64. ülése 1932 április 12-én, kedden. csak utólag kérdezik meg őket. Hiszen legutóbb is az történt, hogy a már publikált rendeletet benyújtották őhozzájuk és megengedték nekik, hogy utólag hozzászóljanak. (Felkiáltások balfelől: Tudomásul vegyék!) En nem akarok az igen t. túloldal pártügyeibe beleszólni, a világért sem kontárkodom bele az önök házi ügyébe, de engedelmet kérek, a pártot sem világosította fel előzőleg az igen t. miniszterelnök úr. ' A 33-as bizottsággal is nagyon snájdigül bánt el a miniszterelnök úr, majdnem úgy, mint a szociáldemokratákkal. (Derültség a baloldalon.) A parlamentet 30 napi gondolkozási idő után összehívta, amikor ma egész Közép-Európa sorsa kockán forog, amikor a történelem mindjobban felénk dübörög, még a mai napig sem volt eszeágában sem Csonka-Magyarország miniszterelnökének, hogy a büf féből ide bejöjjön és minket esetleg felvilágosítással megnyugtasson. (Gál Jenő: Lepipál bennünket mindig. — Derültség balfelől.) T. Képviselőház! En legutóbbi beszédemben nyilt kérelemmel fordultam a miniszterelnök úrhoz. Arra kértem, hogy iniciálja egy középeurópai konferencia Összehívását és megtoldottam ezt azzal, hogy az én szerény magánértesülésiem szerint erre iákkor bizonyos sanszok lettek volna. A miniszterelnök úrnak eszeágában sem volt még erre felelni sem. De kérem, én akkor a miniszterelnök úrhoz, aki a purifikáció fehér lobogójával jelent meg, számos kérelmet intéztem a népjóléti panamákkal kapcsolatban. Nem a Dréhr-ügyben, amely nem érdekel sein pro, sem kontra, amelyhez nem is szólok hozzá. De engedelmet kérek, ha most azt látom, hogy mi lesz az egész népjóléti panamakomplexusból, ha azt látom-, hogy az egy Dréhrüggyé fog itt lesoványodni, abba én nem vagyok hajlandó belemenni. En a népjólét ügyét nem vagyok r hajlandó egy utasítható ügyészség által felállított demarkációs vonalak közé szorítani. En itt megmondottam a miniszterelnök úrnak, hogy az albertfalvai telekvásárlás körül súlyos szabálytalanságok történtek. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mi ennek :a lényege? Lényege az, hogy a^ Társadalombiztosító pénzeit elhelyezi a Leszámítoló Bankban, a Leszámítoló Bank ezeket a pénzeket adta kölcsön a népjóléti minisztériumnak. Megszülettek az albertfalvai építkezésekké» ^amint a hivatalos adatok is mutatják, két és félmillió elpárolgott. (Farkas István: Ez ellen nincs rendőr és csendőr!) Engedelmet kérek, hiszen az igen t. kormánynak kitűnő nyomozó hatóságai vannak Hát nem tudott a miniszterelnök úr például Hetényinek telefonálni, hogy nézze meg, mi van ebben a dologban? Miért nem tartóztatták le még mai napig sem mindazokat, akik az albertfalvai építkezés körül ebben a csúnya, rablásszerű panamában érdekelve vannak? Erre választ kér az ország. En itt elmondottam a miniszterelnök úrnak a hadikölcsönvásárlással kapcsolatos panamát. A miniszterelnök úr intett nekem és később felszólalásában azt mondotta, hogy mindezeket a felhozott dolgokat ő bírói útra tereli. Nem tereli, kérem. Nem tereli, mert ;a Dréhr-ügyben (Farkas István: Terelgeti nyáját!) ez az ügy is el fog sikkadni, miniszter úr. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Legfeljebb, ha a törvényhozás nem adja ki abban az ügyben. — Andaházi-Kasnya Béla: Kiadjuk!) Nem látom például, hogy itt a Házban felhozott Gerliczy-féle kastély vásárlásával kapcsolatos eset kinyomoztatott volna. Mi ennek a lényege? Vették