Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

292 Az országgyűlés képviselőházának aztán gondoskodhat Szeder elvtárs a héttagú családodról. A lemondás, a pártból való kilépés, hatósági követelés. A beiratási nyilatkozatot tizenhét aláírással elkobozta Vince törzsőrmester.» (Zaj.) Nyirbogdányból telefónjelentést kaptunk arról, hogy pártvezetőségi tagjainkat végigverték a csendőrök. Egyelőre még levélbeli jelentés nem érkezett, a helyszínen vizsgálat még nem történt, de már ezt is be kell itt jelentenünk. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselőtársunk. (Kabók Lajos: Ilyenre kell időt engednünk! — Buchinger Manó: Lejárt az ilyen aljasságoknak az ideje!) A képviselő urat ezért a kifejezéseért rendreutasítom. (Kabók Lajos: Gazságokról van itt szó! — Farkas István: Mégis csak aljasságok ezek!) Farkas István * képviselő urat rendreutasítom, a szónokát pedig kérem, méltóztassék beszédét befejezni, mert lejárt a beszédideje. (Farkas István: Lejárt ennek a kormánynak az ideje!) Kéthly Anna: Az időm valóban lejárt, de ezeknek a botrányoknak, ezeknek a törvénytelenségeknek a sorozata vájjon mikor fog lejárni? (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezt a néhány esetet egészen szárazon, azokkal az egyszerű szavakkal akartam viszszaadni, ahogyan azt az események szenvedő részesei megírták, jelentették vagy mondották nekünk. Akik megütköznek azon a szenvedélyes hangon, amellyel a szociáldemokratapárti képviselők a megelőző hetekben a hasonló eseményeket idebent szóvátették, azoknak figyelmébe ajánlom, hogy akinek a szülőjét, gyermekét, testvérét bántalmazzák és nincs módjában őket megvédeni, annál á legkevesebb az, hogy az a szenvedélyes hang szakad ki belőle, amelyet idebent a kényes fülek anynyira nehezményeznek. Ezek az emberek maguk mondották el a rajtuk esett törvénytelenségeket és bántalmakat, vájjon az ő jajgatásuk hangja kevésbbé éles-e, mint a mi tiltakozásunk. Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét. Kéthly Anna: ... vájjon az ő panaszaik kevesebb vádat szórnak-e ennek a rendszernek fejére, mint a mi szavaink? Az én napirendi indítványom azt célozza, hogy ezek a dolgok végre-valahára elintézést nyerjenek s végre-valahára ebben az országban a törvények r uralma lépjen életbe, azoké a törvényeké, amelyeket nem is mi hoztunk, azoké a törvényeké, amelyeket itt többségi szavazatokkal hoztak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.i Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Azt hiszem, politikai pártkülönbség nélkül mindanynyian egyetértünk abban, hogy azokat a hivatalos hatalommal való visszaéléseket, amelyeket a szociáldemokratapárt szónokai itt sorozatosan, immár napról-napra meglehetős folytonossággal szóvátesznek, (Rassay Károly: Es cáfolatlanúl! Ez a baj!) a kormány a lehető legnagyobb eréllyel és szigorúsággal büntesse meg. (Helyeslés a jobboldalon. •— Rassay Károly: Es a megtorlást hozza nyilvánosságra!) En tehát nem elégszem meg azzal a szokásos kérelemmel, hogy a vizsgálatot vezesse be, nem elégszem meg azzal a szokásos kérelemmel, hogy magukat a cselekményeket torolja meg, hanem mivel ezek a sorozatos panaszok azt a látszatot keltik, hogy itt egy rendszer tükröződik vissza (Ulain Fe64. ülése 1932 április 12-én, kedden. renc: Ügy is van!), ebből kifolyóan az a továbbmenő kérelmem: most már feltétlenül elérkezett az ideje annak, hogy a kormány ezeket a visszaéléseket a legnagyobb szigorral akadályozza meg. (Rassay Károly: Torolja meg! — Eckhardt Tibor: Preventive!) T. Ház! A napirendi vita kapcsán én az elnök úr napirendi indítványát fogadom el, különösen azért, mert, ha jól értesültem, a napirend első pontjául a képviselők fizetéscsökkentésére vonatkozó gazdasági bizottsági javaslatot terjesztette elő az elnök úr. En ebből kifolyólag s főleg ebből az okból fogadom el az elnöki napirendi indítványt. Itt azonban nem hallgathatom el azt, hogy az egész ország érdeklődése napok óta azon három rendeletkomplexus körül mozog, amely rendeleteket a kormány a 33-as bizottság elé terjesztett olyformán, hogy a rendeletek egyik kötegét előtte való este 8 és 9 óra között kézbesítették ki a 33-as bizottság tagjainak, ismét más rendeleteket pedig a későbbi órákban. így magam észleltem azt, hogy azok a képviselőtársaim, akik nem voltak otthon előtte való este, akiket nem talált otthon a kézbesítő, el sem készülhettek másnap délelőttre e rendeletek megbírálásával, hogy jó lelkiismeretük szerint állástfoglalhassanak aszerint, vájjon a tervezett rendelkezések célszerűek és helyesek-e. En abba az alkotmányjogi aggály-tréfába nem megyek bele, amiről itt a napilapok írnak, hogy itt alkotmányjogi aggályok fogták el a 33-as bizottság tagjait s a kormányzópártokat. Engem semmiféle alkotmányjogi aggály nem fogott el, mert ha elfogott volna, akkor ez nem szombaton kellett volna, hogy jelentkezzék, hanem már sokkal régebben, mert nem kevesebb, mint legalábbis 12 rendeletet adott már ki eddig is a kormány a 33-as bizottság asszisztálásával, olyan természetű rendeletet, amelynek hatálya belenyúlik a legközelebbi költségvetési esztendőbe is. Ez az alkotmányjogi aggály tehát az én igénytelen megítélésem szerint nem komoly, csak tréfaszámba megy előttem és nem is foglalkozom vele, ellenben látom, hogy a három - rendeletkötegből kettőt a kormány életbeléptetett szombatról vasárnapra r virradó éjszaka — megint éjszaka — és még egy rendeletkomplexus van, amely kiadásra vár. A miniszterelnök úrnak az a mai ténykedése, hogy törvényjavaslatot terjesztett be a felhatalmazási t törvény hatályának meghosszabbítására és ezáltal a 33-as 'bizottság élettartamának meghosszabbítására is, azt a látszatot kelti, hogy a kormány a jelenlegi 33-as bizottság elé már nem fog terjeszteni újabb rendelettervezeteket, hanem ezt a még kiadatlan harmadik rendeletet, a közalkalmazottak járandóságainak csökkentésére vonatkozó rendeletet is ki fogja adni. Elibe szeretnék vágni egy figyelmeztető és intő felszólalással a várható intézkedésnek. Es pedig először is mondja a kormány nem tudom kinek azt, de ne nekem, hogy tisztán lát egy törvényhozó mindaddig, amíg az állami költségvetést a kormány fel nem tárja. Addig itt tisztán látni nem lehet. Csak az állami költségvetés adataiból tudom megítélni pl. t azt, hogy a dologi kiadások csökkentése terén meddig ment el a kormány és csak akkor tudom megítélni, hogy szabad-e újból és megint a közalkalmazottak járandóságaihoz hozzányúlni. Ha nem mondja meg a kormány, hogy evvel a fizetéscsökkentő ren-