Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés képviselőházának 6 mogatni, hanem a szövetkezetek kötelékébe tartozó százakat és ezreket. Ma Magyarországon az ipari szövetkezetekben több mint 10.000 beszervezett kisiparos van. Ha tehát a kormányzat helyes szövetkezeti politikát követ, ezzel segít annak a 10—15 ezer kisiparosnak abeszerzésb

en, a tenmelésben és az értékesítésben és mindabban, amiben ezek a kisegyedek az állam és a hatóságok támogatását meg kell, hogy nyerjék. A törvényjavaslat az ipartestületek feladatául tűzi ki a tanoncok, segédek és & mesterek továbbképzését. Azokban^ az ipartestületekben, ahol helyes volt az irányítás, ahol jó vezetők voltak, a gyakorlat eddig is igazolta az ipartestületek munkásságának helyességét, mert gyönyörű szép tanonc-, segéd- és mesterkiállításokat rendeztek, és ami a legfőbb, az érintkezés szívélyességet a mester és a segédek, valamint .a tanoncok között javították, aanit éppen a szociáldemokratapárt igyekszik megrontani azzal, hogy a mesterek és az alkalmazottak közé éket próbál verni. Az ipartestületek feladata, hogy azt a régi jóviszonyt, amely a céhrendszerben megvolt a mester és az alkalmazott között, istápolja, ápolja, hogy a segédet, a tanoncot, a munkást a mester ne tekintse csupán alkalmazottjának, ' hanem családtagjának; (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Gr. Som si eh Antal: Ez a szocialistáknak nem. kell, nekik éppen az ellenkező kell!) ne olyannak tekintse, akit talán kizsákmányolhat, hanem olyannak, aki segít neki munkája elvégzésében; tekintse családtagjának, tekintse olyannak, akit kötelessége nevelni, kötelessége szakmájában megerősíteni és belé azt a hitet, azt a meggyőződést beleplántálni, hogy ha én igyekszem mesteremet boldogulásra vinni, ezzel a jövőmet alapozom meg, mert segédből vagy tanoncból én is mester, önálló polgár akarok lenni. (Helyeslés.) Az önállóságra való vágyakozást kell felkelteni minden fiatal ipari munkásban és akkor elérkezik megint az idő arra, hogy igenis a céhrendszerben lefektetett keresztény erkölcs fogi majd az ipari társadalomban, az ipari működés terén is meghonosülni. Akkor nem fog az megtörténni, ahogyan azt sajnos, napjainkban nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy az ipari munkás ellenséget lát^a munkaadójában, akit pedig, mint munkaadóját, imint kenyéradóját neki meg kell becsülnie. A tekintélytisztelet, a megbecsülést a mester és a segéd között kölcsönösen ápolni kelL Az ipartestületek feladata ez és amikor a kari tisztességről, a segéd- és a tanoncnevelésről intézkedik a törvényjavaslat, erre bőven alkalmat és módot is ad. Éppen ezért vagyok abban a helyzetben, hogy örömmel üdvözölhetem ezt a javaslatot. Ami még súlyt ad az én szerény szavaimnak, az talán az, hogy &z a párt, amelyhez szerencsém van tartozni, a keresztény gazdasági- és szocialistapárt, amely ezt a törvényjavaslatot szakaszonként minden pontjában letárgyalta, csatlakozott az én felfogásomhoz, azt százszázalékig honorálta és imint olyant, amely az iparosság helyzetén segíteni alkalmas, támogatja és magáévá teszi. Mégis van egy-két észrevételem a törvényjavaslatra vonatkozólag és kérem a miniszter urat, hogy amennyiben mód és lehetőség van rá, szíveskedjék ezeket honorálni. Ilyen például a békéltetőbizottság kötelezővé tétele. Nekem alkalmam volt a bizottságban is szólni erről és ott a miniszter úr azt mondotta, hogy a békéltetőbizottságok eddig is működhettek . ülése 1932 április 12-én, kedden. 285 azokban az ipartestületekben, ahol a vezetőség arra súlyt helyezett s a jövőben is megengedi, hogy az ipartestületek békéltetőbizottságot alakítsanak, csak azt nem teszi kötelezővé, hogy az ügyek ez elé a békéltetőbizottság elé kerüljenek. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Egyelőre!) Kimutatás fekszik előttem a budapesti ipartestületek békéltetőbizottságának működéséről és ebből a kimutatásból azt látom, hogy ez a bizottság igazán gyönyörű szép munkát végzett. A kimutatás szerint a békéltetőbizottság az eléje került 675 ügyből 551-et közmegelégedésre intézett el, úgyhogy csak 124 olyan ügy volt az elmúlt évben, amelyben tovább kellett a feleknek menniök, vagyis amelyben a békéltetőbizottság határozatában nem nyugodtak meg. Ez a szám is igazolja, mennyire szükséges és gyakorlati szempontból ^ mennyire fontos a békéltetőbizottság működése, mert gyorsan és közmegelégedésre intézheti el a vitás ügyeket. A kimutatásból kitűnik, hogy milyen ügyekben és mennyire r sikerült az egyezségeket megkötni, de nincs rá időm, hogy ezeket ismertessem. T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársain is, de kint is többen annak az aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy az^ ipartestületek reformja nagyobb megterhelést jelent az iparodsok részére. Már előttem szólott örffy képviselőtársam is hivatkozott arra, hogy ez alig egy-két fillér többlet. Az ipartestületi tagdíjakról is intézkedik a, törvényjavaslat s nagyon helyesen állapít meg négy fokozatot és pedig úgy, hogy az adózást, a segédek létszámát, vagy pedig az abban a helyiségben lévő ipar jövedelmezőségét veszi figyelembe. Itt vigyázni kellene, hogy lehetőség szerint inkább mindig az elsőt vegyék tekintetbe. Vagylagos lehetőséget nyújt a törvényjavaslat, ami az ipartestületi vezetőknek csak javára szolgál, ellenben azt hiszem, hogy ha az adókulcsot veszik tekintetbe, ha ez r nem is igazságos, azt a fellebbezések és egyéb intézkedések révén végeredményben elfogadhatónak kell tekinteni. A törvényjavaslat több intézményt is létesít. Egyik az ipartestületi megbízottak intézménye. Minthogy az egész ország iparosságát ipartestületekbe tömöríti, nagyon helyesen gondoskodik a törvényjavaslat arról, hogy a távollakó iparos az ő ügyében ne legyen t

kényszerítve adott esetben^ — előljárósági és egyéb ülésekre — fáradságos és költséges utat megtenni, hanem módot ad rá, hogy az iparosok ipartestületi megbizottat választhassanak. Távolabb eső községekben. tehát az ipartestület elöljárósága megbizottat választ és ennek révén érintkezhetik az ottlakó iparosokkal. _ Ugyanilyen új intézkedés az ipartestületi szék felállítása.^ Az ipartestületig szék feladata az üzleti és kari tisztesség és ipartestületi fegyelem stb. biztosítása. Nagyon jól emlékszem rá, hogy 8—10 évvel ezelőtt Hegyeshalmy Lajos, akkori kereskedelemügyi miniszter kiküldött egy hét tagból álló bizottságot, amelyet ci rí* ci kért fel, hogy az ipartestületek reformjáról szóló törvénytervezetet készítse elő gyakorlati szempontból. Minthogy abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy tagja lehettem ennek a bizottságnak, elmondom, hogy ott merült fel először ennek az ipartestületi széknek kérdése. Ez valamiképpen vissza akarja állítani az ipartestületek életében azt a kari tisztességet, azt a magas