Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-64
286 Az országgyűlés képviselőházának erkölcsi színvonalat, amely — mint előbb említettem — a céhrendszerben megvolt. Most, amikor a tekintélytiszteletre és az ipar gyakorlásának becsületességére nagy súlyt fektetnek, ezeket a kérdéseket a törvényjavaslat mind az ipartestületi szék feladataként jelöli meg. örömmel üdvözlöm a kereskedelemügyi miniszter urat azért, hogy ezt a javaslatot, amelyet annakidején gyakorlati iparos vezetők tettek, a hozandó törvényben megvalósítja. Nagyon szerettem volna, ha talán nem is százszázalékos, de egy bizonyos kis térfoglalást nyerhetett volna az iparosság az iparengedélyek kiadása körül. Megértem, hogy nem lehet száz százalékig ias ipartestületekre hízni az iparhatósági funkciót. Megértem,' hogy itt bizonyos konkurrencia, bizonyos féltékenykedés is játszhatik közre és hogy a kereskedelemügyi miniszter úr ezért nem tudta teljesen az ipartestületekre bízni az iparengedélyek kiadását, azonban a véleményezés jogával mégis módot és alkalmat kellene adni nekik és a törvényben is jogot biztosítani arra, hogyha az ipartestület nem véleményez egy iparengedélyt, az iparhatóság azt ne is adhassa ki, vagyis fellebbezések révén döntessék el, hogy van-e joga az illetőnek iparengedély kiváltására vagy nincs. Ezidőszerint a gyakorlat az, hogy minden egyes engedély kiadásánál^ megkérdezik az ipartestületeket, azonban véleményezését nem várják be, vagy ha bevárják és nemleges a vélemény, akkor is kiadják az iparengedélyt. Ez tehát olyan jog, amelyet, ha akarnak, figyelembe vesznek, de ha akarják, egyáltalán nem veszik figyelembe. Ugyanigy szerettem volna nagyobb hatáskört biztosítani még a kontárkodások ellen. Az előttem^ szóló Örffy képviselőtársam beszélt erről és pártja nevében is kérte a miniszter urat, hogy ha lőhet, akkor, éppen azért, mivel hazánkban a szigorú képesítés alapjához van kötve az ipar gyakorlása, e javaslat kapcsán a kontárok megrendszabályozására kellene az ipartestületeknek is nagyobb jogkört adni. Ugy a magam, mint pártom nevében én is kérem a miniszter urat, hogy ha már nem lehet ebben a törvényben, akkor rendeleti úton, de minél előbb szíveskedjék intézkedni, hogy a ma igazán olyan nagy számhan burjánzó kontárkodást valamiképpen megfékezzék. Nagyon helyesen intézkedik szerintem a törvényjavaslat, amikor, a jövőben az ipartestületek irányítását, vezetését jegyzői képesítéshez köti, vagyis előírja, hogy csakis képesítéssel bíró jegyző végezhesse ezt a munkát. Elsősorban a nagyobb ipartestületeknél főiskolai oklevelet ír elő., a kisebb ipartestületeknél érettségi bizonyítványt, a legkisebb ipartestületeknél legalább négy középiskolát, de mindegyik jegyzőnek «el kell végeznie azt a szerintem is nélkülözhetetlen jegyzői tanfolyamot* abol hivatva van elsajátítani az a jegyző azt, hogy miképpen vezesse és irányítsa az ipartestület adminisztrációját és egyéb ügyeit. Kezembe került egy röpirat, amelyet azt hiszem Kun Béla t- képviselőtársam adott át. E röpiratban egy ipartestület azzal a kéréssel fordul a képviselőkhöz, hogy a jogi személyeket is vegyék be az ipartestület kötelékébe. Minthogy a törvény arról intézkedik, hogy szavazásnál a jogi személyek miként gyakorolják szavazati jogukat, éhből én azt következtetem, hogy a törvényjavaslat a jogi személyekre nézve, ha azok képesítéshez kötött ipart űznek, szintén kötelezővé teszi az ipartestület kötelékébe való belépést. 6-b. ülése 1932 április 12-én, kedden. A legnagyobb kritikát váltotta ;ki^ Frühwir,th Mátyás t. képviselőtársam részéről az ipartestületek országos központja. En is bevallom, hogy a kézműiparosság jobban szerette volna és jobban örült volna annak, ha a régen kívánt és régen óhajtott országos kézműves kamarát kaphatta volna meg teljes kamarai jelleggel és hatáskörrel. E tekintetben megkérdeztük az ország iparosságát és elmondhatom, hogy télvíz idején, harmincfokos hidegben az iparosság tízezrei vonultak az urnákhoz és tettek tanúbizonyságot abbeli meggyőződésük mellett, hogy az ország iparosságának nagy többsége igenis a kézműiparos kamara mellett van. Belátom, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok között a kézműves kamara felállítása talán nagyobb megterhelést jelentett volna a kézműiparosságnak, de természetesen maga a kézműiparosság nem úgy gondolta a kamar felállítását, hogy megmaradjon a jelenlegi kereskedelmi és iparkamarai kötelékben, illetőleg annak ipari osztályában és iparkamarai illetéket is fizessen és külön kézműveskamarai illetéket is, hanem szerette volna, ha teljesen függetlenül és önállóan csak a kézműves kamarában foglalhatott volna helyet és teljesen függetlenül intézhette volna ügyesbajos dolgait és gazdasági ügyeit. T. Ház! Ha nem is teljesülhet az iparosság; nak a kéziműves kamara felállítására vonatkozó óhaja, mégis örömmel üdvözlöm ia törvényjavaslat intézkedését az ipartestületek országos központjának felállításáról, mert ennek a központnak is nagyon szép feladatkört biztosít a törvényjavaslat. Igaza van az előttem szólott örffy Imre t. képviselőtársamnak, hogy szép lesz az ipartestületek országos központjának a feladatköre és hivatása, ha vezetőségében arra alkalmas egyének lesznek, akik ténykedésükkel, működésükkel, munkájukkal oda tudnak hatni, hogy mindaz, amit a törvényjavaslat nekik biztosít, tényleg meg is valósulhasson s akkor el is végzik majd azt a feladatot és betöltik azt a hivatást, amelyet az iparosság tőlük var, hogyigienis legyen a kézműiparosságnak egy országos központja, amelyben ugyan nem egyénileg lesznek tagok az iparosok, ha-; nem tagok lesznek az iparosokat képviselő ipartestületek, de ezen a réven minden egyes iparos az ipartestületek országos központjába közvetve beszervezettnek tekintheti magát. T. Ház! Nem akarok annak fejtegetésébe bocsátkozni, hogy ennek a központi intézménynek feladatkörét hogyan részletezi a törvényjavaslat. E tekintetben a legfontosabb az, hogy gazdasági és jóléti intézmények kezdeményezésével támogassa és segítse a központ az ország kézműiparosságát. E mellett nagyon fontos és elengedhetetlen az, hogy a törvényjavaslat kötelezővé teszi az országos központ részére azt, hogy szakszerű és egységes irányításban részesítse az összes ipartestületeket, támogassa a szaksajtót és karolja fel mindazt, amivel egy ilyen központi irányítást teliteni lehet, s amivel az ország iparosságát irányítani és vezetni lehet. A törvényjavaslat előírja azt is, ^ hogy az állam részéről az ipartestületek t országos központja 50.000 pengő hozzájárulásban részesül, a kereskedelmi és iparkamarák részéről pedig 25.000 pengőben részesül. Nagyon közeledem Frühwirth Mátyás t. képviselőtársam ama javaslatához, amelyet, úgy tudom, a részletes vitánál be is fog terjeszteni, mert a kereskedelmi és iparkamarák anyagi helyzete tudtommal megengedi azt, hogy az a 25.000 pengő,