Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

284 Az országgyűlés képviselőházának s ágnak megsemmisítésére törekednek, nekik nem céljuk az önálló egyedek megerősítése, hanem igenis, hogy minél előbb minél több ember elproletariáli'zálódjék, és ezáltal következzék be az ő idejük. T. Ház! Ezzel a törvénnyel, amely előttünk fekszik, a kormányzat régi tartozását rójja le a kézműipar ossággal szemben. Azt hiszem, hogy az iparosság egyetemességét tolmácsolom, amikor, mielőtt szólnék a törvényről, megismételem a bizottságban tett hálás köszönetemet a kereskedelemügyi miniszter úrnak, hogy végre az ipartestületek reformjáról és az ipartestületek központjáról szóló törvényt ide hozta a Ház elé. T. Ház! Az 1884 : XVII. te. szabályozza az ipartestületek működését. Előttem szólott t. képviselőtársaim is mondották már, hogy ha akármilyen jó törvény lett volna is az, 1884-es törvény, akkor is egy félszázad haladása, egy félszázad ipari fejlődése szükségessé teszi azt, hogy ezt a törvényt módosítani kell a mai időknek megfelelően, át kell alakítani, és nagyon helyesen értette ezt meg a jelenlegi kereskedelmi miniszter úr, amikor ezt a törvényt, amelyet egy évtized óta minden iparosikongreszsauison, minden nagyobb ipari megmozduláson, az ankéteknek egész sorozatán kért, követelt az iparosság, végre ide hozta a parlament elé, hogy ennek a törvénynek törvényerőre emelésével módot, alkalmat nyújtson a kézműipari társadalomnak, hogy kétségbeesett helyzetén ezen törvény erejénél fogva is segítsen. A törvényjavaslat is igazolja, hogy az eddigi ipartestületekbe az iparosságnak körülbelül a fele nem tartozott bele, részben azért, mert az ipartestületek nem voltak egész országra szóló hálózatban megszerveze, másrészt mert nem volt kényszerítő eszköz sem, amely a, legtávolabb eső falusi kisiparosságnak is kötelességévé tegye azt, hogy valamely ipar társulatba tartozzék és az iparostársulati kötelék, az ipartársulati hálózat révén súlyos helyzetén valamit segítsen. Amint a törvénytervezet mondja, 357 ipartestület működik; úgy tudom, hogy ma már 372 ezeknek a száma, ebből 42 fővárosi, 49 egyéb városi és 261 községi. Minthogy a jelen törvény kényszeríti az iparosokat, hogy ipartestület kötelékébe tartozzanak, így most remélhető, hogy a törvény, amelyet öt éven keresztül feltétlenül végre kell hajtani, az országban lévő 250— 300.000 kézműiparost — mert pontosan a számukat sem tudjuk — tehát minden kézműiparost az ipartestületek kötelékébe vesz, és ennek a törvénynek életbeléptetésével megszűnik az Ipartestület csak tanoncszerződtető hivatal vagy segéd be- és kijelentő hivatal lenni, mert ha az ipartestületek vezetői a törvényjavaslatban megállapított hatáskört tényleg be fogják tölteni, akkor az ipartestületek nagy hasznára lesznek a kézműiparosságnak. A törvényjavaslat indokolása azt igazolja, hogy az iparosság helyzete az ipartestületekben is, de egyébként is a városokban jobb volt, mint falun és igazolja azt, hogy a városi iparosság mennyivel nagyobb áldozatkészséggel viseltetett az ipartestületi intézmény iránt, mert városban átlag 25 pengő volt az évi ipartestületi díj, vidéken pedig 2 pengő; az országos átlag 12 pengőnek felel meg. Ebből is az következik, hogy ott, ahol az iparosság eddig nem áldozott saját intézményeinek fenntartására, az intézmények vérszegényen működtek és nem tudtak érdekükben kellően dolgozni, tehát az iparosság álta6Jt. illése 1932 április 12-én, kedden. lános színvonala is ott, ahol az ipartestületek rosszul működtek, vagy egyáltalán nem működtek, alatta volt a városi iparosság színvonalának. Az országban 836 olyan nagyközség van, ahol nincs ipartestület. Pedig ezekben a nagyközségekben 8, 10, 15 ezer lakos is van és az iparosság meglehetősen nagy számmal van ott képviselve. Hogy mégis 836 nagyközség van ma is, ahol nincs ipartestület, ez a szomorú statisztika igazolja legjobban, hogy mennyire szükség van erre a törvényjavaslatra. A törvényjavaslat előírja az ipartestületek feladatait. Eöviden összefoglalva, elsősorban súlyt helyez arra, hogy az iparosság gazdasági helyzetét, gazdasági fejlődését mozdítsa elő az ipartestület, azonkívül művelődési, emberbaráti érdekeik felkarolásával támogassa őket. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Gazdasági érdekeik előmozdítására közös üzemeket vezessen be, termelési eljárások meghonosításában, anyagraktárak, áru- és mdntacsarnokok, anyagbeszerző és termelő szövetkezetek megalakításában segédkezzék. Ennél a kérdésnél szeretnék egy pillanatra megállni. Mélyen t. Ház! Én, aki az iparosság között töltöttem eddigi életemet és 15 év óta állandóan mint iparosvezető működtem, bejártam az egész országot és láttam azt, hogy a kézműiparosság, a kisiparosság azért nem tudja a versenyt felvenni a gyáriparral, mert a kisiparos az ő nyersanyagát sokkal drágábban szerzi be, mint a nagyvállalat. Hogyan tudna tehát versenyképes lenni, ha mindjárt felárban dolgozik is, ha a munkájáért csak félakkora ellenértéket kap, mint a gyáripar. Még így sem tud versenyképes, lenni, mert a nyersanyag és a mellékanyagok beszerzése sokba kerül. Ezért hirdettem és hirdetem mindig, hogy a kézműiparosság érvényesülését csakis szövetkezeti alapon lehet biztosítani. Anyagbeszerző szövetkezeteket kell létesíteni. A múlt évtizedekben is téves volt az irányítás, ha létesítettek is ipari szövetkezeteket, legkevésbé foglalkoztak anyagbeszerző szövetkezetekkel, pedig az anyagbeszerző szövetkezet az első támogatója annak a kisiparosnak ahoz, hogy versenyképes tudjon lenni, (ügy van a\ balközépen.) Az utóbbi években a lapokban, a gyűléseken és mindenütt szinte tendenciózusan szövetkezetellenes propagandát folytattak. Ez a szövetkezetellenes propaganda óriási módon ártott maguknak az ipari szövetkezeteknek is, azoknak az ipari szövetkezeteknek, amelyek még alig tudtak megizmosodni, még alig tudták kifejteni áldásos tevékenységüket. Mindenütt ott volt velük szemben ez a propaganda. A sajtóban, gyűléseken és egyéb fórumokon mindig a szövetkezeteket szidták, pedig maga a szövetkezeti eszme jó, helyes, csak legfeljebb lehetnek rossz szövetkezeti vezetők, (Dinnyés Lajos: A kivitel rossz!) lehetnek rossz szövetkezeti irányítók, de magát a szövetkezeti eszmét igenis istápolni, támogatni kell. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Én erről a helyről is nagyon kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ott, ahol ipari szövetkezeteknek megalakításáról vagy meglevő ipari szövetkezetek. segélyezéséről, továbbfejlesztéséről van szó, Ö mint legfőbb ipari hatóság, legyen ebben segítségére az embereknek, mert a szövetkezetek támogatásával nem egyedeket, nem egyesekét fog tá-