Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-64
Az országgyűlés képviselőházának előkészíteni, az keletkezik, magától tör ki a gazdasági viszonyokban előállott változások eredményeként. De itt arról van szó, hogy a föld népe rettenetes esztendőn, rettenetes télen ment át és tavajsszal nem akarja munkaerejét ingben odaadni. Hajrá tehát, kompromittálni a pártot, amely szervezi őket, belefojtani aszót a pártba és a parasztba, aki nem akar 80 fillérért dolgozni. Elnök: Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, szíveskedjék a tárgyhoz szólani. (Kabók Lajos: Itt is befojtjáü: a szót a szónokba? — Zaj.) Malasits Géza: Ugyanaz történik itt, mint ami akkor történt, amikor az angolok felosztották Afrikát. Az előnyök legnagyobb részét a nagybirtokos osztály kapja. De ahogy a franciak sem rövidültek meg nagyon Afrika felosztásánál, úgy itt a nagyipar és a vele szövetkezett bankokrácia sem rövidül meg, kapnak azok is éppen elég nemzeti ajándékot ettől •a kormánytól, és ezek a nemzeti ajándékok annál értékesebbek, minél sűrűbben kapják meg azokat. Engedjék meg, hogy a sok közül egyre rámutassak. Ugyanaz a kormányzati rendszer, amely agyonterheli adókkal az iparosokat, akiket ilyen törvénnyel akar megsegíteni, egészen simán és szőrmentén bánik "például a bányabárókkal. A miniszter úr a múltkor harcba indult a kartellek ellen. (Szűcs István: Nagyon helyes!) Valószínűleg nem lakart a földművelésügyi miniszter úr elődjének sorsára jutni, hát egy kissé inkább tompította a harc erejét; mert ahogy lefűrészelte a szeszkartell a miniszter úr elődjét, éppúgy lefűrészelné most a miniszter urat a szénkartell. Egyszóval kapnak. Tessék csak nézni: a szénkartell békében a tatai aknaszénért métermázsánként 79 fillért kapott a Máv-tól, ma kap 2 pengő 10 fillért; a salgótarjáni aknaszénért kapott 'a Máv-tól 65 fillért, ma kap 1 pengő 63 fillért; a pécsiért kapott a Máv-tól 1 pengő 21 fillért, most kap 2 pengő 25 fillért. A Máv 26 milliós szénbudgetjénél 13 millió pengőt jelent az, lamenynyivel ma drágábban^ adják a szenet, mint békében. Kérdem, miért? A bányabárók ma szegény rabszolgáinak még annyit sem fizetnek, mint a békében, hiszen bírják a kormány jóindulatát. A kormány jóindulata nemcsak abban nyilvánul meg, hogy azért a silány szénért 79 fillér helyett 2 pengő 10 fillért fizet, hanem a kormány jóindulata megnyilvánul abban is, hogyha mozogni mer az a szegény bányász, akkor elég csendőr áll rendelkezésre, megtanítani őket móresre, megtanítani arra, hogy szent a magántulajdon, szent a Berzeviczy úr 100.000 pengős fizetése. Annak a szegény bányásznak, aki nem akar napi 4 pengőért lemenni 400 méter mélyre a földet túrni, mukkannia sem szabad. Az osztozkodásnál a bányabárók is kapnak valamit. Sokat kapnak, csak nem alkarom elősorolni, mert nem telne ki az időből, annyit kapnak. Ellenben most itt van az iparosság, amely ványadt, sovány karját kinyújtja a hatalmas állam felé és kéri, hogy adjon valamit ez a hatalmas állam. S ekkor a hatalmas állam megjelenik a kereskedelemügyi miniszter úr képében, mint egy jótékony angyalka (Derültség.) és beejt annak a szegény iparosnak sovány tenyerébe egy aranyozott, lyukas mogyorót: azt a törvényjavaslatot, amely most előttünk fekszik. Mert hogy az iparosokon ez a javaslat nem segít, ezzel — azt hiszem — az igen t. miniszter úr is tisztában van. Az iparosoknak nem ilyen javaslat kell, az iparosoknak ülése 1932 április 12-én, kedden. 283 munka, foglalkoztatás kell, az iparosoknak lehetőség kell arra, hogy családjukkal együtt meg tudjanak élni. T. Képviselőház! En egy nagyon keresztény várost vagyok szerencsés immár harmadszor itt ebben a Képviselőházban képviselhetni, egy püspöki várost, ahol a keresztény erkölcsök tényleg megvannak, és ahol különösen az iparosság nagyon jól meg van szervezve a keresztény erkölcs alapján s mégis az elmúlt esztendőben — ha nem tévedek — hat, az idén pedig már eddig három iparos akasztotta fel magát, holott a keresztény tanítások szerint az öngyilkosság bűn. Azonban nincs más kivezető út nekik. Az elmúlt héten egy igen neves kalaposmester akasztotta fel magát, mert nem bírta a gyáriparral a versenyt és mert képtelen volt elbírni azokat a szörnyűséges terheket, amelyeket az állam reárótt. Most pedig hoznak egy törvényjavaslatot a kény szerszervezkedés alapján. Mit ér az annak az iparos embernek, amikor a másik oldalon agyon nyomják adókkal? Mit ér laz az iparos ember a kényszerszervezettel akkor, amikor a kormány kibocsátott egy adó javaslatot, illetőleg egy adórendeletet, amelyet még a 33-as bizottság, Európának ez a legmamelukabib testülete sem tartott jónak és elfogadhatónak, — a kormány azonban túltéve imagát... Elnök: A képviselő urat sértő kifejezéseért rendreutasítom.. Malasits Géza:... a 33-as bizottság határozatán, túltéve magát azon, hogy végre is ennek a Háznak talán költségvetési joga is van, egyszerűen dekretálta ezt az adórendeletet, — amely 52'5 millió pengővel emeli az amúgy is súlyos adóterheket. Ha megnézzük, hogy ezt a 52'5 millió pengős adóterhet ki fogja viselni, akkor megint eszünkbe jut az a kép, amelyet az előbb vázoltam a t. Háznak. Nem á t. egyházi és világi nagybirtok fogja azt viselni, mert ott adóelengedés következik be. (Gr. Somssich Antal: Ugyan ne meséljen! Ez nem áll!) Dehogy nem, elengedik a földadót. (Gr. Somssich Antal: Igen, de másrészt háromszor annyi egyéb adót csapnak tíozzá!) Nem igen hinném, mert a nagybirtokos osztállyal nagyon szőrmentén bánnak az adózás tekintetében. (Gr. Somssich Antal: Ez nem áll!) A kormány tehát 52*5 millió pengő új adóterhet dekretál egy olyan rendelettel, amely szerintem és; mindazok szerint, akik tisztelik a parlamentarizmust és a demokratikus fejlődés alapfeltételének tartják a parlament budgetjogát, törvénytelen. A kormánynak szerintem nem volt joga egy olyan rendeletet kibocsátani, amely a rettenetes adóterheket még fokozza. Elnök: A képviselő úr ismételt figyelmeztetésem dacára eltért a tárgytól. Ezért a képviselő úrtól a szót megvonom. (Malasits Géza: Majd elmondjuk máskori) Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam beszélt az ipari munkásság helyzetéről, de nem szólt az előttünk fekvő törvényről, nem szólt a kézműiparosság helyzetéről;. En ezt mint ipar ősember meg tudom érteni, mert az a párt, .amelyhez az előttem szólott t képviselőtársam tartozik, a legkevésbé foglalkozhatik kézműipari kérdésekkel, mert bizony kint az életben is, a gyakorlatban mindig igazolták ténykedésükkel, cselekedeteikkel azt, hogy ők az iparosságnak, a kézműiparos41*
