Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

274 Az országgyűlés képviselőházának be és 175.000 falusi iparos küld be három tagot- Óriási tehát az aránytalanság. Intézményt alkotunk meg, adunk az iparosságnak, amelyben a városi iparosság viszi a főszerepet, amelyben a törvényhatósági városok iparossága kapja a szavazatoknak együttvéve majdnem többségét és csak három szavazatot adunk oda a 175.000 iparosinak a választmányban. Nem a fővárosi iparosságnak és nem a törvényhatósági városok iparosságának van szüksége erre az intézményre. Éppen a falusi iparosiságnak van szüksége erre, éppen a törvényhatósági városokon kívül élő iparosságnak van erre szüksége, éppen ennek az iparosságnak kellett volna tehát nagy szerepet, az iparosság vezető szerepét juttatni. A magyar kézműiparosságnak ez a küzdelme így tehát nem fog ezzel befejeződni, sőt, — merem állítani — újabb és újabib nyugtalanságot fogunlk belevinni a magyar közéletbe, mert ez a megoldás^ a magyar kézműves iparosságot ki nem elégíti, ez az intézmény az ő várakozásának nem felel meg, erre az intézményre neki szüksége nincs, mert semmi hasznát nem látja ennek. De tovább megyek, mélyen t. uraim. Ennek az intézménynek anyagi felkészültsége is igen furcsa. 50.000 pengőt ad hozzá az állam, ami dicséretes dolog és valóban a miniszter úr elment — gondolom — költségvetésének legszélső határáig, mert ennyi pénzt az állam még sohasem áldozott iparoscélokra. Örülök neki, hogy a ' miniszter úr képes volt arra, hogy 50.000 pengőt szakítson ki a mai súlyos viszonyok közt az iparosság alkotmányos szervének dotálására, de ott vannak e mellett, mélyen t. uraim, a kereskedelmi és iparkamarák, .amelyeknek bevallása szerint az iparosoktól jövedelmük 40%-át veszik bérjövedelmük 40%-a éppen iparoskézből fakad, és ezek ebből a pénzből — összesen, az összes kereskedelmi kamarák — 25.000 pengőt adnak ennek az iiparosintézménynak támogatására. Egy fillér jut tehát minden iparosra ia kereskedelmi kamarák áldozatkészségéből, ellenben a kamarák jövedelmük több, mint harmadát 'kapják tőlük. En nem a 25.000 pengőt keveslem, sok pénz ez, ahol megszorul a költségvetés, nagyon sok pénz, de nem tartom arányban ia (kereskedelmi és iparkamarák áldozatkészségét az iparosoktól kapott jövedelemmel. Amikor itt nagy iparosintézményt kell létesíteni, akkor, szerintem, ezt az összeget igenis fel kell emelni. Nincs arány, amikor a kereskedelmi és iparkamarák egyike-másika 2000 pengővel fog hozzájárulni ennek az intézménynek a létesítéséhez. Amikor egy titkár fizetése havi 2000 pengő, akkor valóban (kicsiny, méltánytalanul alacsony összeg az, hogy egy egész kamara, amelynek költségvetése 150—200 ezer pengő, a vidéki kamarák közül hozzájáruljon 2000 vagy 3000 pengővel ennek az intézménynek a fenntartásához. Ez olyan kicsi Öszszeg, hogy én szerintem nem is lett volna szabad számot mondani, mert ez a kereskedelmi és iparkamarák erkölcsi presztízsének inkább ártott, mert ez az Összeg úgy tűnik fel, mintha a kereskedelmi és iparkamarák, ezzel a 25.000 pengővel akarták volna megszerezni befolyásukat erre az új intézményre. (Éber Antal: Nincs semmi befolyásuk rá!) Mélyen t Képviselőház! Ha valamely választmány tizennyolc tag közé hetet küld, akkor mégis csak azt 'kell mondani, hogy valami befolyást jelent ez, ha nem is többséget. (Éber Antal: De csakis kisiparost küldhet be!) A kereskedelmi és iparkamarákban az ipari osztályban nemcsak kézműiparos'. van. 6.4. ülése 1982 április 12-én, kedden. (Éber Antal: De csak kézműiparost lehet beküldeni!) Ertem, értem, de éppen ezért tartom feleslegesnek, hogy a kereskedelmi ' és iparkamarák ezen az úton kapják meg érdekképviseletüket, amikor úgyis iparostagjaikait küldik be, akik részben ibenne vannak a kereskedelmi és iparkamarákban. Éppen azért azt tartanám hely esnek, f ha ezt a kérdést teljesen az ipartestületekre bíznók. Nincs szükség arra, hogy két oldalról küldjünk be egy közös intézménybe' ugyanolyan nevezőjű és ugyanolyan alapon álló embereket. Nekem az volt a nézetem és felfogásomba magyar kézműiparosság csak úgy fogja elérhetni a maga céljait, a maga kívánságait, ha egy önálló független érdekképviseletben tud tömörülni. A kereskedelmi kamaráknak nincs szükségük arra, hogy egy fiók kereskedelmi és iparkamarát építsünk mellettük az iparosság számára. Ez újabb harcoknak, újabb küzdelmeknek lesz a színhelye és azt hiszem, röviden be fogom tudni bizonyítani, amire Éber Antal képviselőtársam a fejét rázza, hogy ami a kereskedelmi és iparkamarákban történik, az fokozott mértékben fog megtörténni ebben az új intézményben, amelyben a kereskedelmi kamaráknak kiküldöttjei és az iparosság kiküldöttjei együtt lesznek. (Éber Antal: De hiszen nálunk nincsenek semmi nagy harcok! Ezt a képviselő úr csak gondolja!) Nem gondolom,^ mert amikor a gyáripar kivonul a kamarából és azt mondja, hogv nem megy oda be, akkor csak nem lehet azt mondoni, hogy nincsenek harcok! (Éber Antal: De nem vonult ki!) En úgy tudom, hogy kivonult! (Mojzes János: Az a baj, hogy nagyon is bevonult!) Méltóztassanak megengedni, hogy képviselőtársamnak bemutassam azt a cikket, amely a magyar gyáriparosok hivatalos közlönyében — talán olvasta Éber Antal képviselőtársam is — nem kevesebbet, mint a következőket mondja: Éber Antal t. képviselő úr azt mondja, hogy nincs harc. (Éber Antal: Közöttem és közöttük volt! —- Olvassa:) «Ebből a szempontból foglalkozott vele elsősorban Szövetségünk igazgatósága — a. GyOSz — megállapítván azonban, hogy a gyáripar termelési érdekeinek érvényesítése egyedül egy teljesen független, országos- gyáripari kamarának felállításától várható». Tehát amiről én beszélek: külön kézműiparos kamara, külön kereskedelmi kamara és külön gyáripari kamara. Ez a megoldása annak az^ áldatlan állapotnak, amely ma gazdasági téren fennáll. Az én mélységes meggyőződésem az, hogy ez az idő el fog következni, el fog jönni; ú kell jönnie ennek az időnek, mert ezeket a tényezőket nem lehet többé erőszakos módon együtt tartani, mert ezek széthúznak, mert természetük és kívánságaik is divergálnak. Ezeket sokáig együtt tartani nem lehet. Eljön^ és el kell jönnie ennek az időnek és e törvénnyel legfeljebbb csak megakasztjuk, legfeljebb csak hátráltatjuk ezt a fejlődést, de el kell jönnie az időnek, amikor külön érdekképviseleteket építünk fel. Ezt az érdekképviseleti gondolatot nekünk nem szabad hátráltatnunk, nekünk ezt elő kell mozdítanunk, "• / Amit ' a magyar kézműiparosság több ízben kért a magyar államtól, a magyar kormánytól és amit a miniszterek állapítottak meg, hogy kell adni: a kézműiparos kamarát 'ennek az osztálynak meg kell adni és nekünk nincs jogunk, hogy dezavuáljuk ezt a parlamenti határozatot, amelyet itt egyhangúan hoztunk, melyet itt a kormány maga jelentett be. Nem tartom erkölcsileg helyesnek, hogy mi ezt a kívánságát a magyar iparosságnak elvetve,