Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-64
Az országgyűlés képviselőházának olyan mtéaményt adjunk neki, amely az ő céljának soha meg nem fog felelni. A magyar iparosság válláról inkább a terheket kell levenni, nem pedig terheket rárakni. Egy új intézmény felállítására ez az időpont a leglehetetlenebb, egy új intézmény .szervezéséhez ezt az időpontot nem jól választottuk még. Ezt az időpontot el kellett volna tolni. Ha hatvan évig várt az iparosság erre az intézményre, méltóztassanak elhinni, hogy nem a legnehezebb időt kellett r volna erre kiválasztani. Amikor az iparosság valóban az élet^nehézségeivel küzd, amikor az élet fenntairtásáért is harcol, akkor valóban neon lett volna szabad ezt az intézményt az iparosság vállaira rakni. Ha az iparosságnak adunk egy intézményt, amelyben élhet, akkor elsősorban arra kell tekinteni, hogy életképes intézményt adjunk neki. Nem egy mondvacsinált hivatalt, nem egy sóhivatalt, hanetm erős anyagi eszközökkel anegorganizált .szervezetet kell csinálni, mert az ilyen mondvacsinált intézményekből kára van nemcsiak az államnak, nemcsak az egész társadalomnak, hanem az iparosságnak magának is. Mélységes meggyőződésem^ az, hogy ez a szervezet nem fogja valóra váltani az iparosság kívánságait. Nem tudja valóra váltani. Az iparosság mélységes csalódással fog tekinteni erre a parlamenti időszakra, mert miniszterek Ígéreteivel szemben, kományigérettel szemben, parlamenti határozattal szemben olyan intézményt teremtünk, amelyből az iparosságnak nincs haszna és nincs előnye. Tisztelettel arra kérem f tehát a mélyen t. Képviselőházat, méltóztassék az én különvéleményemet elfogadni. Kérem a miniszter urat is erre. Szívesen hozzájárulok a törvényjavaslat első részéhez és helyeslem is, mert ennél csak szakszempontok vezették a kormányt és az érdekképviseleteket, ezt a legjobban alkották meg, jobbat a mai viszonyok között valóban nem lehet alkotni. A másik részre vonatkozóan azonban, a központi szervezetre nézve, amely csupán üres hivatal, kérem, hogy ezt a kereskedelemügyi miniszrfer úr és a parlament ne valósítsa meg, met ebből csak kára van az iparosságnak. Még nem alkottak olyan törvényt, amely az iparosság szempontjából annyira káros, mint ez lesz, ha ezt az intézményt megvalósítják és ezért mélységes tisztelettel remélem, hogy a miniszter úr és a parlament maga is meg fogja adni az iparosságnak, amit hosszú éveken keresztül kívántak. (Éber Antal: A fővárosi üzemek leépítését kívánták, azt tessék követelni.) Éppen azért mély tisztelettel kérem különvéleményem elfogadását, de kérem a következő határozati javaslat elfogadását is. (Olvassa.) «Utasítsa a Ház a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a kereskedelmi és iparkamarákról - szóló törvény módosítását készítse elő-és valósítsa meg a különálló kereskedelmi, gyáripari és kézműves kamarák szervezetét.» Mély tisztelettel kérem ennek a javaslatnak elfogadását, mert magam, aki éveken át foglalkoztam evvel a kérdéssel és ma is együtt élek az iparossággal, érzem és látom, hogy ettől a szervezettől, amelyet a törvényjavaslat elénk tár, az iparosság lelkileg teljesen távol áll, nekünk pedig az inarosságot ki kell emelnünk a semmiségből, a nemzeti politika vágányára kell hoznunk és a vagyonosodás és a műveltség bizonyos piedesztáljára kell juttatnunK. Erre ez az intézmény nem alkalmas és éppen ezért mély tisztelettel kérem az én javaslataim elfogadását. . ülése 1932 április 12-én, kedden. 275 . Elnök: Kabók Lajos képviselő úr mentelmi jogának megsértését kívánja bejelenteni. A szó a képviselő urat illeti. Kabók Lajos: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Április hó 9-én Balmazújváros nagyközségben jártam, ahol szabad mozgásomban csendőrök akadályoztak meg, miért is mentelmi jogonn megsértését vagyok kénytelen bejelenteni. AZ eset úgy történt, hogy április 7-én, a múlt héten csütörtökön, Balmazújváros nagyközségben éppúgy, mint az országban mindenütt, küldöttség akart memorandumot átadni a község főjegyzőjének és míg a küldöttség eljárt, a községháza előtt várakozó tömegbe a csendőrség indokolatlanul belelovagolt, felvert használt, többeket súlyosan megsebesített és Pap György balmazújvárosi szatócsot fegyverrel, revolverrel agyonlőtték (Malasits Géza: A boltajtóban!) Olyan brutális módon történt ez a támadás, (Mozgás a balközépen és a szélsőbaloldalion.) annyira teljesen indokolatlanul, hogy még az éppen akkor az iskolából kijövő iskolásgyermekek közé is belovagoltak r a csendőrök. Asszonyok és a-yermekek sikoltozása közben történt meg a fegyverhasználat és úgy lőtték, le Pap Györgyöt a balmazújvárosi csendőrök. A szociáldemokratapárt megbízásából április 9-én, szombaton megjelentem Balmazújváros nagyközségben azért, hogy pártunk részvétét kifejezzem özv. Pap Györgynének, egy négygyermekes, várandós özvegvasszonynak. Már a temetés körül is rendkívül gyanús jelenségek mutatkoztak, mert bármennyire igyekeztem megtudakolni a temetés időpontját, azt nem sikerült megtudnom és hogy a temetésen mégis meg tudtam jelenni, ez csak annak tudható be, hogy minden további tudakozódás nélkül megjelentem Balmazújvároson és e°"yenesen a temetőbe mentem. A temetés délelőtt tíz órakor történt. Ennek az az indoka, hogy mindazokat, akik a temetésen résztvenni szándékoztak, ettől el akartak téríteni, ezt lehetetlenné akarák tenni s csak a legvégső időpontban jutott például a közvetlen családnak és a legszűkebb környezetnék is tudomására, hogy minden temetési időponttól eltérően, délelőtt tíz órakor fogják a temetést megtartani. Amikor a temetőben megjelentem és a koszorút pártunk nevében a síron elhelyeztem s egészen rövid besizéd, úgyszólván néhány mondat kíséretében elbúcsúztam Pap Györgytől, az újkori földmívesmozgalom egyik mártírjától, két lovascsendőr vágtatott be a temetőbe a sírok közé. Hiába volt minden tiltakozásoim, hogy a halottak birodalmát ne beestelenítsék meg, azt hagyják békében, mindez nem használt. (Malasits Géza: A keresztény morál!) Megtámadott személyeimben a két csendőr es igazolásra szólított fel. Természetesen azonnal igazoltam magam, a csendőrnek azonban nem volt elegendő képviselői igazolójegyemnek a felmutatása, azt magánál akarta tartani, engem pedig a községházára akart kísérni. A leghatározottabban és a legerélyesebben kellett tiltakoznom. Mindez a gyászoló közönség, a kétségbeesett anya, a jajveszékelő gyermekek és rokonok között ment végbe. (Zaj.) Amikor a csendőröket figyelmeztettem arra, hogy ne sértsék ilyen durván és brutálisan ezt a kegyeleti aktust, hagyjanak engem, hogy megvigasztalhassam a kétségbeesett családot és rokonokat, ez mind nem használt s erélyesen felszólítottak arra, illetőleg kényszeríteni akartak, hogy a községházára kísér-^ 40*
