Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés képviselőházának De ha figyeljük azt a munkát, amelyet az iparosság kifejt, hogy az ő emelkedését elérje, minden oldalon és vonatkozásban súlyos mu­lasztásokat látunk az iparossággal szemben. A legnagyobb mulasztás, .amit látok, szak­ismeret hiánya sok tekintetben. Egyik-másik ipari műhely 60 év előtti termelési móddal dol­gozik és állítja elő cikkeit, nem haladt előre, úgy,végzi munkáját, mint ahogy a nagyapja csinálta az ipari műhelyben, ugyanazokkal az eszközökkel és szerekkel dolgozik ma is. A ve­gyészeti tudomány úiabb eredményeit nem ismeri, nincs ismeretében a csinosító és kikészítő eljárásoknak sem és ez különösen a falusi ipa­rosság ruagy tömegeire áll. Szerintem az iparos­nevelés legfontosabb célja a szaknevelés, minél tökéletesebb szakipar osokat kell nevelnünk, hogy helyreállíttassék a verseny lehetősébe és a gyáripari termeléssel szemben a kisiparosság megkapja az ő helyét. De nemcsak a szaknevelésben, hanem sok egyéb másban is mulasztásokat látok. Ilyenek a racionalizálás, az anyag felhasználása és az anyagkalkuláció, mert ez, mind ismeretlen fo­galom sok százezer és százezer iparos előtt. A gyáripar a maga nagy előnyét az ipari terme­léssel szemben abban találta meg, hogy tudott racionalizálni, s meg tudta állapítani, hogyan állíttasson elő egy munkát j minél kevesebb munkabérrel, minél kisebb tőke felhasználásá­val és olcsó anyaggal. Ha ezt a feltételt az iparosság nem tudja megszerezni, elvész szá­mára a vezetés és az élet, de, nem azért, mert nincs elhivatottsága a gazdasági életben, hanem azért, mert elmulasztotta azokat a tényezőket megtalálni, amelyek az iparosnevelésnek a leg­fontosabb tényezői. Azonkívül még másik nagy bajt is látok. Ezt nemcsak itt a Házban, ahol 30—40 képviselő ül együtt, hanem a nyilvánosság előtt is meg szoktam mondani az iparosságnak, és ez az ő műveltségének fogyatékossága. Ez hozzájárul ahhoz, hogy az, iparososztály nem tud a maga erejéből kellőképpen felemelkedni. Volt idő, amikor száz tanonc közül 87 nem tudott írni és olvasni, száz tanonc közül 37 volt olyan, aki soha írni megtanulni nem tudott, úgy nőttek fel. Van olyan iparos magas pozícióban is akárhány, akin meglátszik, hogy nehézkesen megy az írás. Ha valaki számlát kér, kiállítani alig tudja. Ha valaki figyeli az írását az ipa­rosnak, látja, milyen nehézkes ákom-bákomo­kat vet. Éz súlyos mulasztás, amelyért első sorban azok a hatóságok viselik a felelősséget, amelyeknek ezt a kiképzést a, nemzet érdeké­ben teljesíteniük kellene. Hiányzik a magyar iparosságból a kereskedői nevelés is. Áz ipa­rosságnak nincs külön kereskedelmi igazga­tója, külön jogvédője, külön embere, aki a köz­munkákban eljár. Az iparos maga minden: kereskedő, eladó, fogadó, jogvédő, a műhely igaz­tója, minden egy személyben. Ennélfogva az iparosnak valóban sokoldalúvá kell lennie. Hiányzik belőle az a nevelés, amelyet okvetle­nül meg kell kapnia, ha azt akarjuk, hogy megállja, helyét, az óriási versenyben. Ez rend­kívül fontos nemzetpolitikai szempontból, mert az ország csak akkor lesz igazán boldog és ak­kor éri el céljait, ha minél több ónálló exisz­tenciája van, aki,a maga munkájából él meg. Az állam biztonsága nem a tisztviselők töme­gében, nem a proletariátus tömegében van. Ha egy gyár tönkremegy, sokezer ember marad munka nélkül. Nekünk meg kell szerveznünk az állam fundamentumait, meg, kell szerveznünk minél több önálló exisztenciát, kisiparost, hogy minél több önálló egyedekre, alanyokra tudjon .ülése 19S2 április 12-én, kedden. 271 támaszkodni. Ez lesz az államnak legbiztosabb fundamentuma. Nem akarok rátérni mind­azokra a kérdésekre, amelyek a jogvédelem hiá<­nyával kapcsolatosak, így a különböző köz­munkákból való kizárására az iparosságnak, pedig annak nevelője lehetne a közmunka A városok, megyék kiadják a munkákat anélkül, hogy észrevennék a megyeháza^ a városháza tö­vében dolgozó iparosok érdekeit, mert teljeseri távol állanak tőlük. Elhiszem, hogy a megyei, városi uraknak könnyebb egy vezérigazgató­val, vagy egy nagy gyár, vagy egy érdekelt­ség vezetőjével tárgyalni, mint 10—20 iparos­sal összeülni és kalkulálni, de magyar nemzeti szempontból okvetlenül szükséges, hogy az ipa­rosságot a közmunkákban minél nagyobb mér­tékben részesítsék. Közeláll ehhez a kérdéshez a közüzemek kérdése. (Éber Antal: Halljuk! Halljuk!) Tu­dom, hogy ebben a kérdésben Éber Antal t, képviselőtársammal nagyon egy síkon moz­gunk. Nagyon szeretném, ha több kérdésben is egy síkban mozognánk és későbbi fejtegeté­seimre kapnám meg azt a helyeslést őméltósága részéről, amelyet most megkaptam. A köz­üzemek kérdésében Magyarországon hamis be­állítás következett be. A centralizálási irányzat következtében mindent közhatóságok intéznek, ami szerintünk a legeklatánsabb néldája annak, hogy az államnak hogvan nem szabad bele­nyúlnia a magángazdaságba. Az állam, a me­gyék, a községek nem azért vannak, hogy üze­meket tartsanak fenn. Nekünk elő kell mozdí­tanunk az egyedek fejlődését, az egyének érvé­nyesülését és azért olyan üzemekre nincs szük­ség, amelynek munkáját a mágánipatr, a ma­gángazdálkodás sokkal jobban elvégzi. * Példá­kat lehetne felsorolni arra, hogy állami üze­meknél milyen irtóaatos deficitek keletkeztek és milyen irtózatos városi és állami közvagyont áldoztunk azért, hogy egyes uraknak módjuk legyen hibákat elkövetni és e^yes üzemek rossz vezetése bekövetkezhessek. Elismerem, hogy vannak jó közüzemek és rossz közüzemek, (Éber Antal: Jó az, amely nem létezik! — Derültség.) de kétségtelen, hogy az állam, a város, a megye olyan területre tért, amely nem az ő hivatása, amely nem az ő munkaköre Ebből ki kell vo­[ nulnüa és ha egészséges kisiparosságot akarunk, I a közüzemeket le kell bontani. Nem. tartok j minden közüzemet feleslegesnek. Vannak fel­I adatok, amelyeket csiak közüzemek tudnak el­látni. Ezekért síkra kell szállni, ezek valóban gyöngyszemei lehetnek a városnak, de azon a I téren, amit a kisipar el tud látni, nincs szük­j ség közüzemekre. (Éber Antal: A főváros köz­j gyűlésén is méltóztassék ezt elmondani!) Mél­i tóztassék rámbízni. (Éber Anfal: Ott támo­[ gátja az üzemeket!) Volt idő t. Éber képviselő­| társam, amikor ön is támogatta őket. Lehet­séges, hogy én is" követni fogom ezt az állás­pontot ilyen arányban. (Szilágyi Lajos: Éber, Antal következetesen csinálta ezt évek hosszú során át.) Tisztelt Ház! Az iparosságnak rengeteg j olyan kérdése van, amelyet meg kell oldani. ! Azért említem ezeket a feladatokat* mert hitem és meggyőződésem, hogy az iparossságnak eze­ket a kérdéseit csak egy jól megorganizált, hi­vatása magaslatán álló modern érdekképviselet tudja megoldani, amely egy törvényes hatóság, egy törvényes alapon álló hivatal lesz. A keres­kedelmi és iparkamarák működését, úgy gon­dolom, nem lehet ebben a Házban anélkül kri­tizálni, hogy el ne ismerné, mindenki, hogy a kereskedelmi és iparkamarák valóban 70 éven ' át az egész gazdasági életnek nélkülözhetetlen

Next

/
Thumbnails
Contents