Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

272 Az országgyűlés képviselőházának ( szervei voltak, amelyek tehát bevált intézményiek, amelyeket senki nem kritizál úgy, hogy ezek feleslegesek, mert hivatottságuk . igen nagy, állítom azonban, hogy ezek nem érdekképviseletek, hanem fontos tanácsadó szervei a magyar közéletnek, de nem érdekképviseletek. Mutatja ezt legszebben az, hogy konstrukciójuk olyan a kereskedelmi és iparkamaráknak, hogy lehetetlenség érdekek összeütközése nélkül tanacskozniok. Legszebben mutatja ezt az, hogy a gyáripar és a kézműipar is ki akar bújni a kereskedelmi és iparkamarákból és valóban csak Éber Antal ügyességén múlik az, hogy óriási energiával együtt tudja tartani ezeket a különböző széthúzó és szétágazó érdekeket. Mihelyt a kereskedelmi és iparkamarák rátérnek az érdekképviseletre és az egyes szakmák érdekeit akarjak képviselni, abban a percben megldul a háborúság. A zsiráfelmélet ebből az össszetételből kitermelődött, az intézmény, amelyet most meg akarnak valósítani, az iparossság és a kereskedelmi kamarák között, valóban a kutya-macska barátságot fogja csak megerősíteni. Nemcsak elvek ezek, hanem gyakorlati megállapítások. Mélységes hitem, hogy a mai viszonyok között ezt az intézményt nem szabad odaadni az iparossságnak, mert csalódást fog okozni. Nincs értelme, hogy egy mondvacsinált hivatalt adjanak az iparosságnak, hisz ezt a feladatot a kamarák siókkal jobban ellátták és a jövőben is sokkal jobban ellátják. Nincs szükség arra, hogy ilyen szervet építsünk ki és fiók kereskedelmi kamarát létesítsünk, amikor erre nincs szükség. , Rátérek mindjárt, hogy miért mondom ezeket. T. Ház! A kereskedelmi és r iparkamarák úgyszólván egy külön iparosságot neveltek maguknak, nem tudták .azonban ezt az iparosságot magukhoz kötni, magukhoz láncolni, egyszerűen azért, mert az iparosság érdekei sok tekintetben mások, mint a kereskedelemnek az érdekei, a gyáriparnak az érdekei. Es miért kívánkoznak ki ezek a kereskedelmi és iparkamarákból*? Nem azért, mert ezek nem végzik el feladatukat, hanem azért, mert természetellenes, hogy &

r gyáripart, a kereskedelmet az ipart és a kézműipart egy kalap .alá próbálják összehozni. Csak a kölcsönös veszekedések melegágya ez. Aki ismeri a kamarák belső életét, az tudja nagyon jól, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben egy síkon fut a magyar gyáripar és a magyar kereskedelem, ott nincs baj sehol, s itt monumentális szép demonstrációk szoktak bekövetkezni, de mihelyt differenciák vannak, akkor hol a gyáripar, hol a kézműipar kívánkozik ki. vagy a kereskedelem nem érzi jól magái Miért hagyunk egy intézményben összeszorítani embereket, akiknek az érdekük teljesen különálló. Ez, t. uraim, nem jelenti azt, hogy nincsenek közös érdekek, de a gyáriparnak, a kézműiparnak és a kereskedelemnek más a hivatásuk. Minden modern államban szétválasztották ezeket, hiszen ez természetes, logikus hivatása annak

r az érdekképviseleti szervnek. Hiszen a jövő államai nem közös organ i-záci ókon épülnek fel, hanem éppen az érdekképviseleti szerveken. Olaszország, Németország és Franciaország példái mind azt mutatják, hogy önálló érdekképviseleti szervek alakultak, mert ez korszükség lett. hiszen annyi állami feladat van és annyi differencia van az egyes osztályok érdekképviseletében, hogy minden ország, igyekszik a m.aga érdekképviseletét kiépíteni. A mai lapokban olvashatjuk, hogy az orvosok is kamarát akarnak, ez a kor fejleménye, a kor szükséglete, mi pedig adunk 4. ülése 1932 április 12-én, kedden. egy intézményt .a 70 éves ipari és kereskedelmi kamara rendszeréhez, amely intézmény pedig maga is reformra szorul és most úgyszólván hozzáadjuk a kézműiparosságot a kereskedelmi kamaráikhoz. Szerintem ez a javaslat teljesen felesleges nemcsak azért, mert erre a konstrukcióra az iparosságnak nincsen szüksége, hanem azért is, mert a mai lidőkben az iparosságot nem szabad megterhelni. Ma az iparosság nagy tömegei ott állnak a népkonyhák előtt, ott kenyeret és munkát kérnek. Ma, amikor minden osztálynál inkább könnyítünk a terheken, mosta törvényhozás, a magyar nemzetnek ez a képviselete az iparosságnak egy új intézményt ad. mikor minden hivatalt le kellene építeni, akkor új intézményt adunk. Erre azt mondották, hogy az iparosságra olyan kevés terhet ró ez, hogy az szóba sem jöhet. Hát, mélyen t. uraim, azt hiszem, hogy olyan intézményre, amelyet így akarnak megcsinálni, nincsen szükség. A miniszter úrnak csak egyet mondok, ha 20.000 vagy 30,000 iparos azt fogja kérni egy évben, hogy te, központi szerv, adj tanácsot adóügyemben, szakkérdésemben, ami nagyon könynyen lehetséges, mert általában 10% szokott fordulni védelemért az érdekképviselethez, most 20.000 levélpapirosra, 20.000 borítékra, 20.000 bélyegre van szükség az ügyek elintézéséhez. Ez el fogja foglalni az egész adminisztrációt, tehát amikor az iparosra 1 fillért hárítunk és 20.000 iparos akar érdeklődni csak egyszer, akkor ez az intézmény már elvégezte a maga^ feladatát és más egyébre nincs semmiféle pénze, hogy további munkáikat elvégezhessen, tehát az adminisztrációnak csak kicsiny résszel fogja nyitni a kereteit. Egyszerű számítások mutatják, hogy ez az intézmény nem lehet életképes. Hogy az ipartársulatok életéből egy példát mondjak, a pirostaxi-ipartársulat 96.000 nengő költséget mutat ki 640 iparos ügyeinek az intézésénél, f itt pedig 300.000 iparos dolgait akarják elintézni 100.000 pengővel. Tehát teljesen felesleges ez az intézmény azért, mert az iparosságnak súlyos csalódást fog^ okozni, amire nincsen szüksége ennek az osztálynak, mert az iparosságnál most már csak egy következhetik : a teljes proletárság felé való haladás, pedig nem érdeke senkinek, ihogy önálló elemekből egyszerű nyomorult elemek legyenek. A munkásnak van exiszteneiája, mert amíg fizetése van, meg tud élni. Az iparosság élete azonban ennél bizonytalanabb. Az új intézmény tehát nem lesz képes a magyar iparosság álmait, sőt kívánságait sem valóraváltani. Adunk tehát egy intézményt, amely senkinek sem kell, egy iparosnak sem kellhet, mert 'ha a miniszter úr megkérdezte volna a kézműveskamrás iparosságot magát, ki van zárva, hogy az országban egy iparos is lett volna, aki ezt az intézményt helyeselte volna, aki ezt akarta volna, azok sem, akik a kézmüveskamara ellen voltak. Most egy nagyon fontos kérdést kell itt a Ház előtt szóvátennem, még pedig azt, hogy ebben a Házban a kormány részéről ünnepélyes nyilatkozat hangzott el, felállt maga a kereskedelemügyi miniszter és azt mondotta: kérem, az iparosságnak megadom a kézműves kamarát, maga a miniszterelnök úr pedig bejelentette az egységespárt értekezletén, és bejelentette a Ház előtt, hogy a kézműves kamaráról szóló javaslatot benyújtja. (Ügy van/ bal felől.) Pártok vezetői, képviselők ülnek itt a Házban, 57 olyan képviselő ül itt, aki úgyszólván be-