Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

270 Az országgyűlés képviselőházának portnál, elismerem és teljesen így van, a gyáriparé az első hely és csak másodsorban jönnek számításba a kisipari műhelyek, de a nemzeti szükséglet kielégítésében a magyar kézműipari műhelyek viszik el az első díjat. Mélyen t. Ház! Számokban is megmutathatom, hogy ez az osztály nemzeti szempontból milyen fontos hivatást teljesít. összesen 245.000 iparosm'űhely van ebben az országban. A mostani súlyos viszonyok között ez a súlyos árvíz, a gazdasági életnek ez a súlyos vízözöne talán elvitt ebből a számból egy csomó kisiparosműhelyt, de de facto 256.000 embernek ad kenyeret 245.000 kisiparosműhely, 256.000 segédnek és inasnak ad kenyeret a kisipar, míg a gyáripar ezzel szemben csak 220.000 embernek ad kenyeret, tehát a kézműiparosság a munkások eltartásában és az inasnevelésben első helyen áll. A magyar kézműiparosság, azok az egyszerű iparosműhelyek tehát több embernek adnak kenyeret, mint a gyáripar. De ha tekintem az iparosnevelést, az inasnevelést, azt látom, hogy a 94.000 inas közül, kiket ma nevelnek Magyarországon, több, mint 85.000 inast iparosműhelyekben, kisiparosok műhelyeiben nevelnek és csak 9500-at nevel a gyáripar. A. magyar kézműiparosság adja a jó szakmunkásokat, neveli a kiváló szakmunkásokat nemcsak a magyar kézműiparosságnak, hanem elsősorban a gyáriparnak. A magyar kézműiparosság tehát mindenképpen első helyen áll akár a nemzeti termelés, akár az inasnevelés, akár a munkások eltartása szempontjából. Az iparoskérdésnek ez a fontossága tehát maga után vonja, hogy mi nagyobb körültekintéssel és igazságosabban nézzük ezt a kérdést, mert ez a nemzet életének nagyon fontos része. Sőt ha tekintjük azt, hogy a lakosság közül közel egymillió ember van érdekelve a kisipari családokban, úgy azt látjuk, hogy az iparosság ugyanannyi lakosságot tart el, mint a főváros maga. A nemzetnek egyheted része tehát a kézműiparosságból, a kisipari műhelyekből él. Éppen ezért rendkívül lényeges, hogy^ az iparosság fejlődését előmozdítsuk és ne hátráltassuk. A magyar kézműiparosságra és általában a kézműiparosságra szokták mondani és mondották egyesek valamikor régen, — ma már nem merik mondani, mert a közgazdasági tudományok megdöntötték ezt a hazug, hamis beállítást- — hogy a kézműipar halálra van ítélve, senki sem segíthet rajta, a gyáripar elnyeli és így nincsen hivatottsága, jövője. Ez hamis tétel volt, amelyet kitaláltak hamis közgazdasági tételekből, hiszen ma már egész Európa és az egész világ kézműiparosságának fejlődése mutatja, hogy a kézműiparosságnak sokkal nagyobb hivatása van a nemzeti életben, mint ahogyan azt egyes urak gondolták. Ha igaz volna az, hogy a gyáripar, a trösztök és a kartellek elnyelik a kézműipart, akkor Amerikában már híre-hamva sem volna a kézműiparnak. Németországban is régen eltűnt volna ez az osztály, mint a kámfor, ha igaz volna, hogy a gyáripar eltünteti a kézműipart. Ez nem áll, ez hamis tétel, sőt azt állítom, — ezt tapasztaltam számadatok tanulmányozásából és így komoly utánjárás alapján állíthatom — hogy a kézműiparnak sokkal nagyobb jelentősége van a kapitalizmus fejlődésével, mint kapitalizmus nélkül. A kézműipar általában nagyjában átalakul, eltűnnek egyes iparágak, szakmák, mint ahogyan a kötelipar eltűnt, de helyette jön új iparág: a szerelőipar, a villanyszerelő-, a gázszerelőipar és így tofy. ülése 1932 április 12-én, kedden. vább. Rengeteg új iparág van, amely elsősorban a kézműipar számára van fenntartva. Ha tehát valamikor szükség van a a kisiparosságra, a kézműiparosságra, akkor éppen a kapitalizmus fejlődése hozza magával, hogy a kézműiparo&ságot is szolgálja, annak munkát ad, hogy a kézműipar elvégezze azt a munkát, amely mindig a kézműipar számára lesz fenntartva. Ahol ízlésre van szükség, ahol divat van, ahol az egyéni ízlést kell belevinni a munkába, ott mindig hivatása lesz a kézműiparnak. A kézműiparossággal tehát mindig törődni kell, azon segíteni kell. A kézműiparosság átalakító munkájára van szükség a félkészgyártmányok feldolgozásánál is, tehát igenis, nemzeti szempontból a magyar kézműiparnak a jövőben is nagy hivatása van, sokkal szebb hivatása, mint volt akkor, amikor még kapitalizmus .nem volt. T. Ház! A kézműipar talán^ azért gyengült le ennyire, mert ebben a Házban is sokkal kevesebbet beszéltek róla, sokkal kevesebbszer vizsgálták meg ezeknek a szakszerű kérdéseknek egész tömkelegét, mint ahogyan más osztályokét megvizsgálták ebben az országban. A magyar kézműipar tényleg súlyos viszonyok között, igen súlyos sorsban él ma, hiszen 250.000 iparosnak nincs is segédje, csak tanonca. Ez mutatja, hogy e két véglet között a gyáripar erősen fejlődött, termelési szempontból előrehaladt, a másik oldalon a kisipari üzemek elszegényedtek s fejlődésükben sokkal kisebb haladást mutatnak, mint a középipar vagy gyáripar. Itt van például a középipar, vagyis a tízhúsz segéddel dolgozó műhelyek. Ilyen alig ötezer van az országban, pedig a helyes közérdek és a helyes ipari munka azt kívánja, hogy a kisiparosból középiparos, a középiparosból nagyobb műhelytulajdonos legyen. A magyar iparosság fejlődésének ez a logikus útja, ebbe kellett volna beállítani a magyar ipari politikát, hogy az a kisember emelkedjék jobban és jobban, hogy az iparosnak nagyobb műhelye legyen és munkalehetőségét praktikusan sokszorozza meg. Ez volna a helyes ipari fejlődés, ettől azonban távol állunk, mert elhanyagoltuk. Ez a logikus fejlődés, ez az emelkedés nem történt meg, ellenben más történt. Az iparosság nagy tömegének egyedüli vágya az volt, hogy altiszt legyen belőle. Ez egy nagy betegség volt, egy időben mindenki altiszt akart lenni, a szabónak, a lakatosnak és a kovácsnak egyedüli vágya az volt, hogy a székesfővárosnál vagy a megyénél altiszti állásba kerüljön és otthagyja az ipari műhelyt Másik ok az, hogy az iparosság nem kapta meg azt a védelmet és azt a feglődési lehetőséget, amely szükséges lett volna s hogy az előhaladást megtagadták tőle 50—60 éven keresztül. Az ipari nevelés nagy hiányát az mutatja, hogy száz tanonc közül 67 változtatja folyton az ő élethivatását, nem fejezi be pályáját, átmegy más ipari osztályokba, megy jobbra, balra és ezekből lesznek a legszerencsétlenebb emberek. Ha statisztika volna az exisztenciavesztett emeberekről, a pályatévesztett emberek tömegéről, az öngyilkosságokról és az anyagi összeomlásban levő egyénekről, akkor a kisiparosság vinné ebben a statisztikában a vezetőszerepet, azért, mert a fejlődés és emelkedés lehetőségét megtagadták ettől az osztálytól. Az iparosság ezért kutat jobbra-balra, ezért nyugtalankodik, azért látjuk ott hol ebben, hol abban az irányzatban, mert próbál magának az emelkedéshez támpontokat keresni és azokat idáig nem találta meg.