Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés képviselőházának 6 Napirendünk szerint következik az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzéke kiigazításának egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. A jegyző úr felolvassa a törvényijavaslatot. Héjj Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslatot) Elnök: Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen, vagy nem? (Igen.) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadta. Azt • tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszem át. Napirendünk szerint következik az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása (írom, 114, 152). Szólásra következik Frühwirth Mátyás képviseelő úr, mint a különvélemény benyújtója, aki legutóbbi ülésünkön beszédének elmondására halasztást kapott. Frühwirth Mátyás képviselő urat illeti a szó. Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Képviselőház! (Szilágyi Lajos: Jaj a gyorsíróknak! A leggyorsabban beszélő szónok! — Derültség.) Az előttünk fekvő javaslat, amely az ipartestületek reformjáról szól és amely egy új intézményt, az iparosoknak úgynevezett központi intézményét vezeti be, az iparosság szempontjából egyike a legfontosabb javaslatoknak. Az iparosközéletnek régi problémája. Ideje, hogy ez a két kérdés megoldást nyerjen. Évtizedes küzdelmek előzték meg ennek a kérdésnek a rendezését, évtizedes harcok folytak ebben az országban ez érdekképviseletért, hogy az iparosság végre hozzájusson ahhoz, amit sok más osztály már régóta élvez ebben az országban. Hogy a törvényalkotás, különösen pedig a kézműiparra vonatkozó törvényalkotás milyen lassan megy, azt a legjobban mutatja az? hogy 1872-től kezdve 60 év telt el a törvény első módosításáig. Amíg ehhez a törvényjavaslathoz eljutottunk, addig szintén 50 esztendő telt el. Ha tehát ma a meghozandó törvényt rosszul alkotjuk meg, ez röviden azt jelenti, hogy ismét 50—60 esztendő fog eltelni addig, amíg a most megalkotandó törvény módosítására a törvényhozás újból rátér. Ezért nagyon fontos, hogy ezt a törvényt úgy alkossuk meg, amint az az iparosság kívánságának, érdekeinek meg felel. Az iparostörvényhozás nem mep^ olyan könnyen. Nem lehet mellette azzal állást foglalni, hogy hiszen ha nem jó, ismét megváltoztatjuk, mert ime, 50 esztendős periódus telik el addig, amíg ezeket meg szokták változtatni. A kereskedelmi és iparkamarák reformjáról szintén évtizedek óta beszéltünk, ezek mögött is egy egész élet áll, de a reform bizony még nagyon messze van. Ezt a törvényt tehát úgy kell megalkotnunk, hogy lehetőleg 50—60 esztendőre biztosítsa az iparosság jogos érdekeinek a kielégítését, mert előreláthatólag ennyi ideig lesz arra hivatva, hogy a magyar kézművesiparosság érdekeit megvédje. A javaslat két része közül az ipartestületekről szóló rész 60 esztendős tapasztalat munkája és én bízom benne, hogy sok olyan intézkedés emeltetik itt törvényerőre, amely az iparosság kívánságainak megfelel, amely az iparosság védelmét tényleg biztosítja. Az ipartestület fontos szerve az iparosság4. ülése 1932 április 12-én, kedden. 269 nak, fontos intézménye az iparosközéletnek, ezt tehát a gyakorlati életnek megfelelően kell megoldani. Azok az intézkedések, amelyek itt megvalósíttattak, körülbelül azok, amelyeket maga az iparosság is szükségeseknek tart és az a működés, mely ezeken az intézkedéseken felépül, valószínűleg megfelel majd annak az életnek, amelyet az iparosság ma megkövetel. A magyar iparosság 60 év alatt alig alkotott 382 ipartestületet és csak 2000 községben van megorganizálva, megszervezve a kisiparosság, 60 év után is 1400 község teljesen ki van rekesztve az ipartestületi szervezetből, az iparosság alkotmányos életéből. Nagyon lényeges kérdés, hogy az iparosság miért maradt ki ebből az érdekképviseleti szervéből, az ipartestületekből? Egyszerűen azért, mert egyes érdekeltségeknek az volt az érdekük, hogy ezek az ipartestületek soha meg ne alakuljanak, annak előmozdítására semmit se tettek. Központi organizáció, központi érdekképviselet pedig nem létezett, amely az iparosság organizálódását, szervezkedését előmozdította volna. így tehát az iparosság nagy része, közel 100.000 iparos az ipartestületi szervezeteken kívül élt, tehát a rendesen megszokott ipartestületi életen kívül élt, teljesen távol az iparosközélettől. Hogy az ipartestületek milyen fontos szerepet visznek a magyar iparosság életében, legyen szabad csak rámutatnom arra, hogy vagyonuk meghaladja már a 6 millió pengőt. Ebben az országban a nyomorult szegény iparosság egy életen keresztül összegyűjtött 6 millió pengőt vagyonképpen, amit nagyon kevés osztály mondhat el magáról. Ez a pénz megmaradt alapokban, házakban és különböző intézményekben. Sokkal érdekesebb ennél, hogy az ipartestületek összes bevételei egy évben meghaladják a 4 millió pengőt; a mai súlyos viszonyok között ez egy olyan összbevétel, olyan óriási önfeláldozás az iparosság részéről a saját osztályának érdekében, amely előtt okvetlenül kalapot kell emelnünk. Ez mutatja, hogy az iparosságban mennyi duzzadó erő, mennyi érdeklődés van a saját érdekképviseleti szervei iránt. Nagyszerű áldozatkészség van benne az iránt, hogv saját osztályát emelje, túlhaladja ez sok tekintetben más osztályok áldozatkészségét, például az agrártársadalom áldozatkészségét. Ösztönszerűen érezték, hogyha érvényesülni akarnak, az iparososztálynak ebben az országban tekintélyt, szerepet, befolyást 'akarnak, akkor elsősorban áldozatkészeknek kell lenniök isaját osztályuk érdekében. Csak a munkásosztály haladta túl az iparosságnak ezt az áldozatkészségét. A munkásság az első ebben az országban, atmtely hihetetlen Önfeláldozással, hihetetlen fegyelemmel nemcsiak a szociáldemokrata, hanem a keresztényiszocialista szakszervezetekben is óriási összegeket összehord azért, hogy a saját osztályának szociális kérdéseit megoldja. Ezt az osztályt az iparosság közelítette meg legközvetlenebbül ál do zaitkés as égé vei. Az iparosság jelentősége nem vitatott kérdés ebben az országban, hiszen előkelő szakemberek megállapították, hogy az ipari termelés 40%-a a kisipari műhelyekben történik és a kisipari műhelyekből kerül a nemzet életébe, sőt azt mondhatjuk, hogyha a nemzeti életet nézzük és volna számadat arra, hogy a magyar nép mit fogyaszt el és az a gyáriparból, vagy a kézműipari műhelyekből erëd-e, akkor nemcsak 40%-a, hanem sokkal több, becslésem szerint közel 70%-a az ipari fogyasztásnak éppen a magyar közműiparos műhelyekből ered. A gyáripar inkább az exportnak dolgozik, Az ex-