Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-63

Az országgyűlés képviselőházának 6, ipartestületi széket alkotja meg. A magyar kézművesiparosságnak már hosszú időkön keresztül volt óhajtása az, hogy az ipartestület kebelében olyan szervet létesítsen, amely mint a kari tisztesség, az iparosság erkölcsi javainak őre tekintélyének súlyával, valamint megfontolt állásfoglalásával iparosságunk körében a kartársi megbecsülést, az egyetértést, a békét és az előrehaladást szolgálhassa. Az ipartestületi szék feladata az üzleti és kari tisztesség megóvása és az ilyen ügyekben felmerülő ellentétek lehető békés elintézése. Jogot ad azonban az előttünk fekvő törvényjavaslat aas ipartestületi széknek arra, hogy ha üzleti tisztességbe ütköző esetek fordulnának elő az ipartestület kebelében és ezeket békés úton elintézni nem volna képes, akkor az illető iparosok ellen a bíróságnál, vagy a közigazgatási hatóságnál feljelentést adhasson be és magánindítványt tehessen, valamint a felperesi jogot gyakorolhassa. Köztudomású dolog, hogy az iparosok, különösen kint a falvakban idegenkednek attól, hogy — bármennyire is sérti a másik iparos ,az ő érdekeiket — maguknak ellenséget szerezzenek az iparostársadalomban azáltal, hogy ellenük a bíróságnál vagy a közigazgatási hatóságnál feljelentést tesznek. Ezt a feljelentési lehetőséget fogja tehát pótolni most az ipartestületi széknek az a joga, hogy ő az iparosok nevében tehessen az illetékes hatóságoknál az üzleti tisztességet isértő iparosok ellen feljelentést. Felmerült a javaslat tárgyalása rend jen az a kívánság is, hogy az ipartestületi széknek esetleg külön hatósági jogkör biztosíttassék. Ez a kívánság azonban a mi jogrendszerünkkel egyáltalában nem egyeztethető össze, hiszen a különböző iparügyek vagy a királyi bíróságokhoz, vagy pedig a közigazgatási hatóságokhoz tartoznak és tudvalevőleg a mi hatóságaink és bíróságaink minden magyar állampolgárra nézve egyforma jogszabályok szerint ítélkeznek. Nem lenne tehát célszerű az, hogy az állampolgároknak valamely tömegét és így jelesen az iparosokat kivonnánk^ a rendes bírósági, vagy közigazgatási hatósági jogszabályok alól és ezekre nézve külön jogszabályokat alkotnánk. A javaslat 16. §-a lehetővé teszi, hogy az ipartestületek, a munkaadók és az ipari alkalmazottak bevonásával, ' a munkaviszonyból származó ügyek elintézésére, valamint megállapodások létesítésére az ügynevezett munkaügyi bizottságot megalakíthassák, amelybe úgy a munkaadók, valamint az alkalmazottak paritásos alapon fognak beválasztatni. A törvényjavaslatnak 27. §-a átveszi az 1884 : XVII. te. 144. §-ában az ipartestületi békéltetőbizottság alakítására vonatkozó intézkedéseket. (Müller Antal: Csakhogy nem teszi kötelezővé!) A javaslat 28. és 29. ^-a az ipartestületi személyzetnek ügyeit szabályozza egységes alapon. Bár kívánatos lett volna, hogy az ipartestületeknek vezető tisztviselője, — akit ezen törvényjavaslat értelmében az ipartestületi jegyzői cím illet meg, — legalábbis érettségi bizonyítvánnyal rendelkezzék, be kellett látni azonban, hogy a mai nehéz viszonyok mellett, különösen a gyengébb anyagi helyzetben lévő ipartestületektől nem lehet megkívánni azt a nagy anyagi áldozatot, hogy ilyen magasabb képesítéssel bíró jegyzőt^ alkalmazzanak. Ennek következtében a törvényjavaslat megengedi, hogy a kisebb ipartestüKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. fi ülése 1932 április 8-án, pénteken. 259 leteknél négy középiskolát végzett, kétévi ügyvédi írnoki vagy közjegyzői Írnoki vagy bírósági gyakorlattal rendelkező egyén is betölthesse az ipartestületi jegyzői tisztet, de megkívánja emellett a képesítés mellett a javaslat még azt is, hogy az illető az ipartestületi jegyzői vizsgát is tegye le. Azoknál az ipartestületeknél, ahol az ipartestületi tagoknak létszáma az 500-at meghaladja, középiskolai érettségit, ahol az 1000-et meghaladja, főiskolai oklevelet kíván meg a javaslat az ipartestületi jegyzőktől. Természetes azonban, hogy a már alkalmazásban lévő ipartestületi jegyzőkre nem vonatkoznak ezek az újabb jogszabályok, hanem csak azokra, akiket majd ezen törvény életbelépte után alkalmaznak az ipartestületek. Az ipartestületi alapszabályok tartalmát, az ipartestületi közgyűlési határozatok megerősítését, az ipartestület jogi személyiségének, az ipartestületek felügyeletének, az ipartestület feloszlatásának, kérdését a javaslat 30—36. §-aiban teljes részletességgel és legnagyobbrészt az 1884. évi ipartörvénnyel ellentétben szabályozza az előttünk fekvő törvényjavaslat. T. Képviselőház! Az eddig előadottak az ipartestületi reformra vonatkoznak. Következik most már ennek a törvényjavaslatnak második fejezete, amely szabályozza az Ipartestületek Országos Központjának létesítését, amely az ipartestületeknek és eszerint az egész ország iparosainak központi szervét fogja alkotni. Ennek a központi szervnek feladatköre a lefolytatott tárgyalások rendjén teljes alapossággal és teljes részletességgel szabályoztatott és megállapítást f nyert, hogy ennek az országos szervnek létesítésével nem szabad megbolygatni hatóságainknak, vagy pedig közintézményeinknek eddigi működési körét, de nem -szabad megbolygatni maguknak az ipartestületeknek feladatkörét sem és lehetőleg 'kímélni kell a különböző szakmai érdekeltségek szolgálatára létesített és már eddig is jól bevált szabad szervezeteket, az úgynevezett érdekképviseleti rendszert. A javaslat 37. §-a az országos szerv részére olyan tevékenységi kört biztosít, amelynek pontos betartása igen nagy 'munkafeladatot fog róni az országos szervre és messzemenő fejlődési lehetőségeket biztosít számárai. Miután az országos szerv létesítésének alapja csak az ipartestületek lehetnek, ennek következtében a törvényjavaslat kimondja, hogy ennek az országos szervnek minden egyes ipartestület köteles tagja lenni. Bár íkívánatos lett volna, hogy ennek az országos szervnek költségeit — már függetlenségének kidomborítása érdekében is — teljes; egészében az ipartestületek viseljék, be kell látni, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett különösen a vidéki iparosság nagyobb áldozatot ennek az országos szervnek fenntartására nem hozhat (Müller Antal: Es kétfelé nem fizethetnek!) és kétfelé sem fizethetnek, mert hiszen tudjuk, hogy a kereskedelmi- és iparkamara részére is kötelesek illetéket fizetni. Éppen ezért a javaslat 39. §-a kimondja, hogy az országos központi szerv fenntartási költségéből 50.000 pengőt az állam vállal át a kereskedelmi tárca terhére, 25.000 pengőt pedig a kereskedelmi és iparkamarák vállalnak magukra és csak a fennmaradó 25.000 pengőt fogják viselni az ország ipartestületei, miután százezer pengőre kontemplál tátik a költség maximuma. Az országos központ önkormányzati szer37