Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-63

260 Az országgyűlés képviselőházának veinek megalakítását, feladatkörét a törvényjavaslat 40—49. §-iai szabályozzák. A javaslat 50. §-a szabályozza az országos szerv irodaszemélyzetének kérdését. Megállapítja a javaslat, hogy a vezető tisztviselőt igazgatói cím illeti meg. (Dinnyés Lajos: Ujabb cím; ez a fontos!) T. képviselőtársam nem talált ebben a javaslatban semmi olyat, amit talán kifogásolhatna, csak az igazgatói címet? Azt hiszem, t. képviselőtársam lelkét is áthatja az iparostársadalom érdekeinek megvédése, amit előmozdítani kíván ez a törvényjavaslat. Az ipartestületi országos szerv vezető tisztviselőjének a címe «igazgató» lesz, illetményére vonatkozóan pedig kimondja a javaslat, hogy őt legmagasabb fokban csak a VI. fizetési osztályba sorozott állami tisztviselők javadalma illetheti meg. Ezzel is azt a célt kívánta szolgálni a törvényjavaslat, hogy az ipartestületeket ne igen terhelje nagyobb költséggel, azért tehát ennek vezető tisztviselője részére is csak a VI. fizetési osztály javadalmát állapítja meg, (Helyeslés jobbfelől.) a többi tisztviselők részére pedig az állami rendszerű XI. fizetési osztálytól a VII. fizetési osztályig terjedhető illetményeket állapít meg. A javaslat 51—52. §-ai szabályozzák az országos szerv alapszabályai, közgyűlési határozatai megerősítésének. és a központ jogi személyiségének kérdését. A kereskedelmi és iparkamarákkal való kapcsolatra vonatozóan az 53. § intézkedik, a felügyelet kérdését az 54—56. §-ok szabályozzák, az 57—60. §-ok pedig az átmeneti intézkedéseket tartalmazzák. T. Képviselőház! Ezekben voltam bátor az ipartestületi reformra és az ipartestületek központi szervére vonatkozó törvényjavaslatot nagy általánosságban ismertetni. Miután ez a javaslat már régi bensőséges kívánsága az ország iparostársadalmának, tisztelettel kérem, méltóztassék azt úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Frühwirth Mátyás képviselő urat, mint a különvélemény benyújtóját illeti a szó. Frühwirth Mátyás: T. Ház! Mély tisztelettel kérem, méltóztassék hozzájárulni, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el. (Helyeslés-) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve

; Javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket folyó hó 12-én, kedden délelőtt 10 órakor tartsuk (Dinnyés Lajos: De sok időnk van!) és annak napirendjére tűzessék ki: 1. a ma letárgyalt törvényjavaslatok harmadszori olvasása; 2. a mai napirendünkön szereplő még le nem tárgyalt javaslatok és jelentések. Szólásra feliratkozott? Esztergályos János jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Amikor legutóbb a parlamentet kényszerszünetre küldték, akkor illetékes tényezőktől azt az ígéretet kaptuk, hogy azért küldték a Házat szabadságra, hogy fontos gazdasági javaslatokat készíthessen elő a kormány, hogy biztosíthassa a termelés folytonosságát. Hogy Magyarország agrárország-e vagy nem agrárország, erről lehet vitatkozni, de e tényt megdönteni nem lehet. Ezzel szemben azt látjuk, hogy itt az elmúlt tíz esztendő alatt és ma is jóformán mindennel törődnek, csak az agrártermelés biztosí03. ülése 1932 április 8-án, pénteken, tásával nem. Az agrár érdekek védelmezése mintegy másodrendű feladatnak látszik és itt anég mindig ipari tendenciát látok (Ulain Ferenc: Nagyipart!) és elfelejtik azt, hogy Németország az egyetlen állam a világon, amely meg tudta csinálni, hogy nem tíz esztendő alatt, hanem harminc esztendő alatt lett agrárországból ipari állama Itt az alkotás lázában tíz esztendő alatt akartak ipari kultúrát, ipart teremteni, közben pedig a magyar mezőgazdaságról, a magyar agrártársadaTomról elfeledkeztek és ma az teljesen rongyokban jár és jóformán nem tud termelni. (Magyar Pál: Az egyik nem állta útját a másiknak! Meg lehetett volna csinálni a másikat is!) Itt az elmúlt hetekben a szünet előtt felhívtam a földmívelésügyi kormányzat figyelmét arra, hogy tavasszal a vetőmagot biztosítani kell a magyar mezőgazdaság számára. Köztudomású az a katasztrofális időjárás és l a még katasztrofálisabb termés és termésárak, amelyek a múltban voltak. Köztudomású, hogy azt a kevés terményt, amelyet a gazda pénzzé tudott tenni, ősszel mind pénzzé tette, hogy adót tudjon fizetni, hogy fizetési kötelezettségeinek úgy ahogy eleget tudjon tenni. Még jobban csökkentette az amúgy is rossz termést még az is, hogy egyes vidékeket különböző elemi csapások sújtottak: jégverés, esőtlenség, szárazság is e miatt az a nagyon csekély termés, amelyet el tudott volna adni a gazda, is oly kevés lett, hogy azt a tél folyamán jóformán felélte és most tavasszal már nem volt vetőmagja. Akkor az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívtam arra, hogy gondoskodjék valami úton-módon arról, hogy a magyar mezőgazdaság idejében hozzá tudjon jutni a vetőmaghoz. Ki is jött egy rendelet, azonban e rendelet értelmében valószínűleg az a helyzet fog majd bekövetkezni, hogy a vetőmagot a gazda aniajd esak akkor tudja megkapni, amikor már régen túl leszünk az aratáson.. A rendelet március 5-én jelent meg. Nem beszélek^ arról, hogy itt ismét a bürokráciának olyan láncolatával állunk szemben, amelynek csak elmondása, a rajta való végigfutás is jó időbe telik. E rendelet, amikor március 5-én meggelent, akként szólt, hogy a jegyzők 12-éig kell, hogy összeírják az igénylőket. Ezt a kimutatást, amelyben fel van tüntetve, hogy ki mennyit igényel, másodfokon fel kellett terjeszteni a gazdasági felügyelőhöz. Harmadfokon a gazdasági felügyelőség áttette ezt a kimutatást az Országos Központi Hitelszövetkezethez. Az Országos Központi Hitelszövetkezet megint leküldte a falusi hitelszövetkezetekhez, amelyek az Okh. tagjai, és ezek megállapítják az illető gazdának a bonitását, aki termelni akar és aki vetőmagot kért.' Hogy a helybeli hitelszövetkezetekben milyen sógorsági-komasági viszony van, azzal, azt hiszem, mindannyian tisztában vagyunk. Amikor a helybeli hitelszövetkezet határozatot hozott, ezt a határozatot ismét felküldte a < gazdasági felügyelőnek, aki azután ennek fejében lekötötte a vetőmagot. Amikor a gazdasági felügyelő lekötötte a vetőmagot, behívták az illető gazdát, hogy írjon alá egy váltót, amely 9%-os .kamatozású, s azonkívül egy kötelezvényt kellett aláírnia, hogy akármilyen vetőmagot kap, azt köteles átvenni. Előállott mármost az a helyzet, hogy olyan községekben, ahol sok száz és száz embernek tényleg nincs vetőmagja, amikor meghallották, hogy milyen torturát kell végigcsinálniuk és hány fórumon kell végigmenniök, mindössze csak egy, legfeljebb két gazda jelentke-