Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. ismeréssel adózom a miniszter úrnak azért, hogy úgy a bizottságban, mint a plénumban a képviselők véleményével és kívánságaival szemben nobilis: volt és honorálta azokat a kéréseket és véleményeket, amelyeket itt előterjesztettünk. Elvégre a törvényhozás mégsem abból áll, amit t. képviselőtársam kívánt, hogy idehoznak egy törvényjavaslatot és akkor azt egyszerűen meg kell szavazni. A törvényhozásnak feladata éppen az, hogy érvényesüljön a törvényhozók akarata és éppen ebben az esetben, az nzsoratörvényjavaslatnál azt látom, hogy a törvényhozóknak — nekünk, t. képviselőtársamnak és másoknak — véleménye bizonyos fokig érvényesült azáltal, hogy azt a miniszter úr nagyon sok tekintetben honorálta. Különben a miniszter úr már a bizottsági tárgyalások során is annyira konciliáns volt, hogy kijelentette, hogy nem ragaszkodik a szavakhoz és mondatokhoz, ő teret enged a vitának, és amennyiben meggyőzik arról, hogy helyesebb szöveg vagy jobb kodifikáció is lehetséges, azt el fogja fogadni. Hogy ez a meggyőzés sikerült, ebben igazán nem találok semmiféle kifogásolnivalót a képviselő úr részéről. Azt hozza fel t. képviselőtársam a minősített uzsorával kapcsolatban, hogy képtelenség az, hogy közjegyzői okiratban uzsorát lehessen elkövetni. (Gál Jenő: Minősített uzsorát!) — igen, minősített uzsorát — és hogy a közjegyzők képesek legyenek arra, hogy okiratba foglaljanak egy uzsorásszerződést. A színleges szerződés az, hogy a szerződő felek becsapják a közjegyzőt; odamennek a közjegyzőhöz és azt mondják, hogy itt van egy szép, korrekt, becsületes ügylet, pedig valójában nem azt az ügyletet kötik meg, amelyet a közjegyző jóhiszeműen okiratba foglal, hanem egészen más, uzsorásügyletet fed az az okirat. A közjegyzői okiratba foglalt uzsorát köztudomásúlag azért csinálják, hogy végrehajtható okiratot kapjanak és a kiuzsorázottat rögtön kivégezhessék. A törvényjavaslatnak ez a rendelkezése tökéletes, az ellen semmiféle komoly észrevételt felhozni nem lehet. Tisztelettel kérem, hogy méltóztassék Váry Albert igen t. képviselőtársamnak a javaslatát, amelyet az előadó úr is magáévá tett, elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólani. Fabinyi Tihamér előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Egy a nemzet egészére fontos, jogi, erkölcsi és gazdasági szempontból életbevágóan fontos javaslatot tárgyalunk és noha Gál Jenő t. képviselőtársamnak az előadásai kellő rektifikációban már részesültek, azt hiszem, a t. Ház komolyságának és „mindazok komolyságának, akik e javaslat előkészítésében résztvettek, tartozom azzal, ha reflektálok az olyan kijelentésre, hogy ez móka, és hogy ez nem komoly dolog. Teljesen igaza yan t. képviselőtársamnak, de az ő oldalán móka és nem komoly dolog nagyon sok abból, amit előadott, amit azonnal bátor leszek bizonyítani. Mert azt mondja, hogy mint büntető jogász arrogálja magának, hogy a büntetőjogi közvéleménnyel szemben egy ellenkező közvéleményt képvisel. Azt mondja, hogy ez helytelen és jogászilag lehetetlen szöveg, mert itt a miinősített eseteknél csak a tettes van bünülése 1932 április 8-án, pénteken. 241 tetve, ellenben, ha a felbujtó a társtettes, nem büntettetik. (Gál Jenő: Nem mondottam, hogy: társtettes!) Hát bocsánatot kérek, erre semmiféle alap nincs, mert azt méltóztatott mondani, (Gál Jenő: Azt mondottam, hogy részes! Tessék tisztában lenni a büntetőjogi fogalmakkal!) hogy ha valaki részes, az ezen szöveg szerint nem büntettetik. Bocsánatot kérek, éppen az ellenkezője áll ennek és ez mindenki előtt, aki figyelmesen elolvasta ezt a szöveget, még ha a büntetőjogi képzettsége hiányzik is, állítom, teljesen világos kell, hogy legyen. Mert mit mond ez a szöveg? Ez a szöveg azt mondja, hogy egy bizonyos cselekmény bűntett akkor, ha a tettes üzletszerűen foglalkozik uzsorásszerződésekkel. Tettesnek pedig mégis csak kell lennie, még Gál Jenő t. barátom felfogása szerint is ahhoz, hogy egy büntetendő cselekmény büntethető legyen, ha pedig tettes van, akkor ebből következik, hogy az összes részesek és tettestársak ebben a bűncselekményben mint részesek és tettestársak büntettetnek, ennélfogva kristálytisztán áll előttünk ez a meghatározás, egy pillanatnyi kétely sem lehet, különösen nem egy olyan elismert, kitűnő büntetőjogász részéről, mint Gál Jenő t. képviselőtársam, aziránt, hogy ez a szöveg teljesen megfelel. Annak az aggálynak még halvány árnyéka sem merülhet fel, amelyet ő hangoztatott és ha ő ezt mégis hangoztatta, hogyan kell ezt minősítenünk? Csak úgy kell minősítenünk, mint ahogyan ő minősítette azoknak a komoly cselekvését, akik ennek a törvényjavaslatnak előkészítésében résztvettek. Mélyen t. Uraim! Az én lelkemben hetek és hónapok óta, amióta ezzel a javaslattal foglalkozom, igenis élnek gazdasági és hazafias aggályok, hogy mi nem megyünk-e túl azon a határon, amelyet szükséges betartani és hangsúlyoztam előadói beszédemben is, hogy itt egy arany középutat kell találnunk, mert nem szabad a gazdasági élet szabadságába és a jóhiszemű gazdasági fogalom biztonságába belenyúlnunk. Hangoztattam azt is, hogy ez csak egy szektora a gazdasági kérdéseknek, hogy a hitel-, gazdasági, kamat- és mindazon intézkedések, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ez a ma teljesen megdermedt gazdasági forgalom meginduljon, ezek szerves egységet képeznek. Es ezért két alapfeltételt állítottam oda. Először azt, hogy nem szabad csak ennek a szektornak a szabályozására szorítkoznunk, másodszor pedig, hogy eme szektort illetően sem szabad olyan felületesen ehhez a munkához hozzáfognunk, amint Gál Jenő igen t. képviselőtársam részéről látom, mert ő nagyon rossz szolgálatot tett éppen azoknak a gazdasági szempontoknak, amelyek igenis engem is aggasztanak. (Gál Jenő: A bizottságban egyszer sem mondotta! Ideráncigált szempontok!) Elmondottam mindenütt teljes meggyőződésem szerint, de nem méltóztatott ott sem deferálni ezeknek a szempontoknak. Most rátérek a további kifogásaira a t. képviselőtársamnak. Ahelyett, hogy kifejtené a képviselő úr, hogy itt vannak ilyen és olyan gazdasági szempontok, egyszerűen tagadásba veszi azt, hogy egyáltalában uzsora volna. Hát bocsánatot kérek, ez olyan meglepő állítás, amelyet eddig igazán nem is hallottunk. És bizonyítékul mire hivatkozik? Arra, amit Kelemen t. barátom itt előadott, hogy csak 36 uzsoraeset fordult elő a múlt évben, amely büntetőjogi üldözés tárgyává tétetett. Miről van itt szó? Arról van szó, hogy Kelemen képviselő úr annak bizonyítására, hogy a magánindítványi üldözés nem elegendő és a hivatal-