Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-63

242 Az országgyűlés képviselőházának bóli üldözés szükséges, — de talán még ez sem fos kellő eredményre vezetni .— hozta fel ezt az adatot. Bocsánatot kérek, ha ilyen komoly törekvések mókának minősíttettnek, akkor mégis kénytelen vagyok ennél a pontnál időzni. T. képviselőtársam kerületéből tudok felhozni néhány száz uzsoraesetet, amelyeket előttem egy küldöttség ismertetett. Nagyon szívesen rendelkezésére bocsátom az adatokat. De az én lelkem tele van azokkal a panaszokkal és keservekkel, amelyek az agrárkerületekben a földmívelő- és kisgazdanép körében el vannak burjánozva. Azok nagyon meg fogják köszönni igen t. képviselőtársamnak, ha az őket száz- és ezerszámra kizsákmányoló uzsorát egy elegáns kijelentéssel egyszerűen nemlétezőnek minősíti. Ez ellen a javaslat ellen igenis lehet komoly gazdasági érveket felhozni és komoly gazdasági érvekkel lenét mérlegelni, hogy megtartjuk-e az arany középutat, de azt tagadni, hogy uzsora van (östör József: Nevetséges!) és azt tagadni, hogy itt jószándékkal célszerű intézkedések felvétele intención áltatott; ez az az egy, ami lehetetlen. Megint a magunk komolyságának tartozom azzal, hogy kitérjek a többi ellenvetésre is. Azt mondja az igen t. képviselő úr, hogy a javaslat rendszere helytelen, mert elől meghatározza — a módosítások folytán most így alakul — az uzsorásszerződés fogalmát, megmondja ennek magánjogi következményeit és azután szabályozza a büntetőjogi következményeket. Bocsánatot kérek, ez sokkal helyesebb rendszer, mint a javaslat eredeti rendszere; ez az egyedül 'helyes rendszer. Minden okos külföldi törvényhozás ugyanezt a rendszert követi. (Gál Jenő: Akkor azt dicsérte!) Nem tudok t. képviselőtársammal vitatkozni, mert ő azt mondja, hogy nem úgy van. Hát olvassa el a külföldi törvényeket! (Gál Jenő: Azt mondom, hogy akkor azt dicsérte! Az alap javaslatot dicsérte!) Hogy én mit dicsértem és mit mondtam, az az iratokban le van fektetve; különben is a történeti valóság és a javaslat kiválósága, vagy rosszasága szempontjából ez közömbös. Az azonban egészen kétségtelen, hogy a képviselő úr is állandóan küzdött az ellen, 'hogy a büntetőjogi üldözés túlszéles körre terjesztessék ki. Most ez megszoríttatik. A minősített esetek tekintetében is megszoríttatik és ez már nem tetszik neki, pedig ez iaz ő saját intenciója. Azt mondja, hogy van egy remek, kitűnő, nagyszerű — ezek az ő jelzői — uzsoratörvényünk; maradjunk meg annál. Ez az uzsoratörvény minősített eseteket statuál, amelyeket az eredeti javaslat nem hozott. Most behozzuk az eredeti, általa kitűnőnek tartott törvény szerint a minősített eseteket majdnem szó szerint azzal a fogalmazással, amely a régi törvényben van és akkor ez neki móka és komolytalan dolog. A vitatkozásnak ezt a módját rendkívül nehéz folytatni. De tovább megyek. Amit a közjegyzői okirat ellen méltóztatott mondani, azt Kelemen t. barátom már megcáfolta. De ha a régi kitűnő törvényben — mint ő mondja —- benne volt az, hogy bírói ítéletbe, vagy bírói egyezségbe rejtve kötik ki, akkor (kérdezem: a bíró kevésibbé vigyáz-e a törvényességre, a közerkölcsre és a tiltott ügyletek üldözésére, mint a közjegyző és ha őt be lehet csapni, — hogy így fejezzem ki magam — a közjegyzőt nem lehet? Csodálkozom, hogy olyan kiváló gyakorlati jogász, amilyen éppen Gál Jenő t. barátom, — akit nagyra becsülök — most egyszerre olyan weltfremd lesz, annyira nem ismeri az életet és nem 63. ülése 1932 április 8-án, pénteken. tudja, hogy mi szokott történni a közjegyzői irodákban. Ez olyan csodálatos változás azzal a nagy belátással szemben, amelyet ő az élet exigenciái iránt egyébként tanúsít, hogy megint azt kell mondanom, talán nem egészen tárgyilagos az a rendkívül erős kritika, amelyet ő itt hangoztatott. Most tovább megyek. Minden egyes pontnál így van. Egy pont sincs, ahol nem így állana a helyzet. Hogy még egy részletkérdésre rátérjek, a képviselő úr a kiutasításról beszélt. Az eredeti javaslat kötelezővé tette a kiutasítást. A bizottságban mi megváltoztattuk ezt és azt mondottuk: ne csináljunk újat, vegyük át azt, amit a mi törvényhozásunk egy olyan törvényben, amelyet, azt hiszem, ő is kitűnő törvénynek tart, tudniillik a közveszélyes munkakerülőkről szóló törvényben szabályoz. Ebben a törvényben fakultatíve a bíróság kezébe van adva a döntés. Vegyük ezt be. Az igazságügyminiszter a leglojálisabban, mint minden okos módosításhoz, ehhez is hozzájárult. Egy létező törvényszöveget vettünk át ide, amely fakultatívvá tette az addig obligatórius kiutasítást. Most evvel az amendement-nal jövünk s ez neki nem tetszik, mert azt mondja: lehetetlen, hogy itt mindenkit kiutasítsanak. Hogyan áll azonban a helyzet? A bíróság belátására van bízva; ez azt jelenti, hogy az üzletszerű uzsorást fogják kiutasítani. Ekkor jÖn a nagy meglepetés, Gál Jenő igen t. barátom azt mondja: ez mégis lehetetlen, hogy nem lehet kiutasítani az illetőségd községéből! Szóval ő a kiutasítás ellen van, de a kiutasítást mégis kevésnek tartja, mert az illetőségi községből nem lehet kiutasítani. (Derültség és taps a jobboldalon és a középen. — Gál Jenő: Jól áll önöknek, hogy ilyen mókáknak tapsolnak!) Bocsánatot kérek, egyszerre tüzet és vizet nem lehet mondani. Azért kell erre kitérnem^ mert «móka» és «komolytalan» kifejezéssel méltóztatott illetni ezt a törvényalkotást. (Gál Jenő: Az is!) En ezt visszafordítom és nagyon kérem, hogy annál a nagy tapasztalatnál, annál a tekintélynél fogva, mellyel igen t. képviselőtársam általánosan bír, az ő mindig tanúsított tudásával és objektivitással legyen szíves megbírálni ezt a törvényjavaslatot is és akkor sokkal nyugodtabb bázison fog állani. Méltóztassék a gazdasági érdekeket, amelyek tényleg vannak, amelyeket tényleg fel lehet hozni, idehozni. Ezekben nagyon szűkölködött az általános vita, Ezeknek próbakövén próbáljuk ki, hogy eltaláltuk-e az arany középutat. En remélem, hogy eltaláltuk, legalább igyekeztünk, hogy eltaláljuk. Kérem a szakasz elfogadását. (Helyeslés és taps a jobboldalon és középen.) Gál Jenő: Félreértett szavaim valódi értelmének helyreigazítása címén kérek szót. Elnök: Megadom a szót a 143. § b) pontja alapján. Gál Jenő: T. képviselőház! Nem akarom nyújtani az időt, de amikor a mélyen t. előadó úr odáig megy, hogy egy nyilvánvalóan félremagyarázást jelent be a t. Ház színe előtt és ezzel óhajt magának tapsokat provokálni, ezt már mégsem lehet szó nélkül hagynom. En azt mondottam, és bárkinek ellenőrzése alá bocsátom, hogy nagyon furcsa lesz az, hogy ki lehet utasítani valakit onnan, ahova nem tartozik községi illetőséggel. De a községi illetőség helyéről természetesen nem lehet kiutasítani, ennélfogva a kiutasítással éppen azt a