Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-63

240 Az országgyűlés képviselőházának a budapesti ember elment Kúnszentmiklósra egy ügyletet kötni, és azt a bíróság úgy ismeri fel, hogy abban uzsora van s az enyhítő szakasz alkalmazásával vétséget állapít meg és kiró 500 pengő pénzbüntetést, ezt az embert — aki talán nem tudja olyan jól a szubtilis finomságokat, amikor azt az ügyletet köti és beleesik, mondjuk így, ebbe az uzsorába — most már el kell tiltani lattól, hogy többé oda a lábát betehesse, sőt attól is el kell tiltani, hogy a .szomszédba vagy máshova mehessen, vagyis egy belföldi osztracismust teremteni, belföldön száműzni magyar embereket: ez nagyon helytelen dolog. Mert abba belemegyek, hogy a külföldit, aki itt uzsoráskodik, kikergetem az országból, és nem eresztem be. De az, hogy a belföldi embert, aki a büntetőtörvénynek ebbe 'a szakaszába ütközött, már nem tűröm meg, már elkergetem, tíz évre, vagy örök időre, hogy a törvényhatóság területére be ne tegye a lábát, és azt mondom: te ott tartozol maradni, ahol illetőséggel bírsz — ez egészen furcsa dolog. Hiszen ha az illető ott uzsoráskodhatok tovább, ahol lakik, akkor ahhoz nem lehet nyúlni, mert hiszen a községi illetőséget megtámadni nem lehet. Ott tehát derűre-borúra lesz rovottmúltú, büntetett előéletű, minden, csak oda a másik községbe nem mehet. Milyen garancia ez? Ezek mókák, ezek nem komoly dolgok, így nem lehet üldözni egy eriment, hogy egyik helyen üldözöm, a másik helyen nem üldözöm. Ezért tehát mellőzni kéreiru ezt a szigorúságot, ezt a kitiltást, ezt a kiutasítást, különösen pedig kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék megkegyelmezni már végre a sok fizetésképtelen — már nincs is más — ipari és kereskedői exisztenciának. Mert ha még most is ott 'lesz az az intézkedés is, hogyha az ipari élet, vagy a kereskedői élet körében állapítják meg az uzsorát, akkor mindjárt el is veszik az iparengedélyt, amint itt ez a szabály mondja, akkor exisztenciájától megfosztva még több koldust teremtenek, még több nyomorúságot teremtenek. Ilyen ' fényűzést megengedhet magának egy boldog ország, ilyen fényűzést, hogy ilyen törvényeket csináljon, megengedhet magának az az ország, amelynek jól megy a dolga. De itt Magyarországon, ahol így sínylődünk, ahol máról-holnapra élünk, ahol azon törjjik a fejünket, nogyan óvjuk meg a pénz értékét, és kínos gonddal törekszünk rá mindnyájan, az, hogy a hitelügyletek körébe tartozó ilyen törvénnyel jön most ide az igen t. kormányzat, kissé kényelmes dolog, kissé nagy fényűzés, amelyet a t. kormány nem engedhet meg inagának. Azért én minden jogász képviselőtársamat újra és újra arra kérem, legyen olyan kegyes és hasson oda, hogy ne tárgyaljuk most tovább ezt a törvényjavaslatot, hagyjuk abba, hiszen kacérkodás ez a komoly ^ogászi tendenciákkal. Hagyjuk abba és ne töltsük az időt vele, amikor itt a nemzetnek ebben a nagy tanácskozó termében ... (Erődi-Harrach Tihamér: Most kell letörni az uzsorát!) Ami nincs! (Erődi-Harrach Tihamér: 47 pengőért adják a lisztet a szegény falusi kisembereknek!) Van rá uzsoratörvény, tessék odamenni vele a bírósághoz. (Erődi-Harrach Tihamér: Tele van a kisember uzsorával!) T. képviselőtársam^ ne kényszerítsen hogy annak a témának taglalásába is belefogjak, hogy ez a politikai szolgálat akar lenni, semmi más. Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentéséért rendreutasítom. A képviselő úr beszédideje már lejárt. Kérem tehát, méltóztassék beszédét befejezni, 63. ülése 1932 április 8-án, pénteken. Gál Jenő; T. Képviselőház! Ne méltóztassék nagyon rossznéven venni, ha én itt emelkedettebb hangon tiltakozom e javaslat ellen. Szent meggyőződésem, hogy rossz szolgálat a magyar jogszolgáltatásnak és rossz szolgálat az országnak, hogy most hozakodtunk elő ilyen javaslattal. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Váry Albert! Elnök: Váry Albert képviselő úr már beszélt. Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Nincs senki sem feliratkozva. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Kelemen Kornél szólásra jelentkezik.) Kelemen képviselő úr kíván szólani. A szó a képviselő urat megilleti. Kelemen Kornél: T. Ház! Gál Jenő igen t. képviselőtársam ismét .az időszerűség kérdését vetette fel. Ha kép viselő társam végig hall. gatta volna az előadó úr beszédét és végig hallgatta volna a vita során elhangzó tt^ felszólalásokat, akkor az időszerűség kérdésével a részletes, vita során most isemimiesetre sem jött volna elő. Az előadó úr nagyon szépen kifejtette, hogy amikor egy országban virul a közgazdasági élet és akkor (akarnak uzsoratörvényt hozni, mindig válasz, hogy minek azt a törvényt hozni, nincs, itt semmi baj, van itt pénz bőven és a gazdasági élet nem kívánja azt, hogy uasonatörvényt hozzunk; amikor pedig pang a gazdasági élet, .amikor nincs pénz, azt hozzák fel, hogy mégis rettenetes dolog ilyen időben uzsoratörvényt hozni, most mással kellene foglalkozni

1

. Aszerint az álláspont szerint, amelyet t. képviselőtársam kifejtett, soha nem volna szabad uzsoratörvényt hozni, sem akkor, amikor jól megy a dolgunk, sem akkor, amikor roszszul megy a dolgunk. Kétségtelen dolog, senki sem tagadhatja, mert hiszen köztudomású tény, hogy az országban dühöng az uzsora,. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Gál Jenő: Ez nem igaz! Ne mókázzunk! Harminchat uzsoraper van az egész országban! — Zaj.) Megengedem, hogy sokkal érdekesebb dolgokat is lehetne a parlamentben tárgyalni és vannak politikai pikantériák, amelyeknek tárgyalása sokkal nagyobb közönséget és társaságot vonzaná ide, de hogy a komoly munka iránt... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kelemen Kornél: ...nincs kellő érdeklődés, ez nem azt jelenti, hogy komoly munkát ne végezzünk, mert komoly munka végzése kötelességünk, azért küldtek minket ide. (ErődiHarrach Tihamér: Ha másról volna szó, az ellenzéki padsorok mindjárt megtelnének!) Elnök: Kérem a közbeszóló képviselő urat, tartózkodjék a közbeszólástól. Kelemen Kornél: T. képviselőtársam arra hivatkozik, hogy ez a törvény labilitást és bizonytalanságot teremt. Ezt éppen az 5. §-nál hozza fel, amilkor çedig a miniszter úr az előterjesztett módosításhoz kérelmünkre és^ éppen t. képviselőtársaim kérelmére iß hozzájárult. Amikor ugyanis én ezt a módosítást kértem, éppen t. képviselőtársam volt az, aki azt ^mondotta, hogy igenis ő is kéri ezt. (Gál Jenő: De nem így!) Amikor a miniszter úr éppen a javaslat előbbi szövegezésével szemben az üzletszerű uzsora területét biztosabb, meghatározottabb területre szorította, akkor t. képviselőtársam azt veti a miniszter úr szemére, hogy így nem lehet törvényt hozni. En igenis el-