Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-63

Az országgyűlés képviselőházának 6 járnak a szakfolyóiratok!) En lassanként hozzászokom ahhoz, hoary minden mondatom ilyen kritikában részesül. (Szilágyi Lajos: Nem baj!) Abszolúte nem baj. En támadom ezt a beiktatást, és pedig elsősorban büntetőjogi 'alapon. Az első bekezdésre nézve meg kell állapítanom, hogy ez egy zavarólag ható konstrukció. Tudniillik ha én az első szakaszban határozom meg, hogy mi az uzsora és az uzsorásszerződés, akkor isemmi akadálya nem lett volna annak, hogy ott megmondjam ezeket is. Mi szükség van itt egy külön nomenklatúrára? Hogy visszatérjek Váry Albert t. barátom fejtegetéseire, ő azt mondotta, hogy a norvég törvényig mindent megnézett. En a norvég törvényt nem néztem meg, de ismerem az osztrák törvényt, a német törvényt, és tudom, mi van az olasz javaslatban. Nem találja tehát meg ezt a lehetőséget isehol, egy törvény konstrukciójában sémimért kodifikatórius képtelenség az, hogy állandóan beletüzdelnek a törvény szövegébe ilyen alapmeghatározásokat. (Váry Albert: Az osztrák törvény szószerint úgy kezdődik, hogy megállapítja a magánjogi uzsorát és utána a büntetőjogit! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: Es annak minden lehetőségét. De azt nem találjuk meg benne, hogy amikor elvégezte ezeket a meghatározásokat, visszatérjen a törvény közepén arra, hogy mi is az az uzsorásszerződés, hiszen ezzel kell kezdődnie. Ha én az uzsorát pönalizálom, akkor első büntető jogászi feladatom meghatározni, hogy mi az uzsora, meghatározni úgy, hogy abból értsen mindenki és tanulhassa azt meg mindenki, nehogy, amikor megtanulta valaki, hogy mi az uzsora, egyszerre találkozzék valamivel, ami még uzsora, külön uzsora. Itt, úgylátszik, az egész csak azért történt, hogy valahogy azt a képtelenséget, amely a szellemi munkásokkal szemben állott fenn, megszüntessék. Mert hiszen ez egy abszolúte elképzelhetetlen valami, amit igazán nem talált meg sehol sem, igen t. képviselőtársam. (Váry Albert: Bármely szolgáltatás!) Rendben van. Hogy azonban a reáluzsorának az a felfogása, amelyet méltóztatott itt hangoztatni, mennyire nem áll meg, azt külön kimutatom. Egészen rosszul olvasta t. képviselőtársam az osztrák törvényt is. (Zaj a jobboldalon.) Mindjárt megmagyarázom. Azt mondja mélyen t. képviselőtársam, hogy egypár szellemi munkásnak ilyen kilengésére nem érdemes törvényt alkotni. Szerintem az egész törvény megalkotása egypár esetért történik. Cáfolja meg t. képviselőtársam, cáfolja meg bárki ebben a Házban azokat, amiket elmondottam arra nézve, hogy nincsenek uzsorás esetek ebben a leromlott, lerongyolódott országban. {Ellenmondások jobbfelől.) Elvétve akad ilyen, de nem kell azért ezt az apparátust mozgásba hozni. Van egy kitűnő uzsoratörvényünk, egy tiszteletbentartott törvény, amelynek alapján uiinden uzsorást le lehet csukatni és lehet üldözni. Nem volt szükség erre a külön törvényre. S amikor most mindannyiunknak golyó van a hasunkban, tele vagyunk gonddal, képtelen gazdasági gondokkal, akkor mi itt ilyen vitákat folytatunk. Tessék elhinni, nagyon furcsán érzem magam, hogy nekem most ilyenkor kell ezekkel a jogászi szubtilitásokkal foglalkoznom, amikor nincs ennivaló az országban. Azt mondom tehát, helytelen valami, hogy ilyen törvényalkotási lehetőségeket teremtsünk és azt mondjuk, hogy uzsorásszerződés és vétség ag, ha ilyen és ilyen módon köttetik ki az el3. ülése 1932 április 8-án, pénteken. 239 , lenszolgáltatás, amibe minden belefér, és csak azt a szellemi munkálkodást vették ki. Még jó, hogy megkegyelmezett ez a javaslat az orvostanárnak, akinek műtétért való honorárlevele tegnap még igen, de most már nem lehet uzsorásszerződés; jó, ,hogy megkegyelmezett a művésznek és az építőművésznek, akinek szerződése most már nem lehet uzsorásszerződés. Azt azonban mégis hibáztatnom kell, hogy azokat a területeket sajátítják M ezekre a célokra a legkülönbözőbb jogcímek alatt, amelyek egyáltalában nem idevalók. Minden uzsoratörvénynek alaptétele, hogy az uzsorásszerződés a hitelszerződés elfajulása, semmi más. Mindenütt ott találjuk: « .. .der ein Kredit...», de nem találja ott az ember azt, hogy: «akármilyen szerződés», és nem találja azt, hogy a «burkoltan és színlelten» kritériumok megállapításánál ilyen közjegyzői okiratokat soroljanak fel olyan értelemben, hogy közjegyzői okiratban uzsoráskodik valaki. Hát hogy képzelik azt, hogy egy közjegyző előtt, aki maga őre a törvénynek, akinek neon szabad felvennie egy okiratokat, ha az illetéket le nem róják, tehát az illetéktörvényre is vigyáz, aki törvénytelenségre nem kapható, uzsorásszerződést lehet kötni? Elképzelik, hogy az ennyire nem jogász, vagy ennyire nem érti a dolgát, hogy ő előtte lehet egy uzsorásszerződést megkötniök a feleknek, akik előtte a szabad akaratukat nyilvánítják? Mert hiszen nem közjegyzői hitelességről beszél a törvényjavaslat, hanem közjegyzői okiratról, ahol tehát maga az ügylet köttetik a közjegyző jelenlétében, ahol ő elbírálja a felek akaratát, ő ismeri a felek szándékát. El lehet képzelni, hogy ő approbálja, leírja és okiratba foglalja az uzsorásszerződést? Azt megengedem, hogy pl. egy váltóügylétbe bele lehet burkolni egy ügyletet, amelyet nem ismerünk, de másba nem. Azt az álláspontot elfoglalni, hogy egy közjegyző előtt kötött közjegyzői okiratba, ahol a felek akaratát a közjegyző kontrollálja, bele lehet esetleg egy uzsorásszerződést burkolni, és azt még mint minősített uzsorát szigorúbban büntetni: ez lehetetlenség. Idáig nem lenne szabad tévednünk. Majd meg méltóztatnak látni, hogy amikor a jogászok és nem a politikusok kezdenek hozzászólni ehhez a kérdéshez, mi lesz a véleményük. Aminthogy a jogászok hozzá is szóltak ab ovo és tiltakoztak az ellen, hogy ebből a javaslatból törvény legyein. A kereskedők is ab ovo tiltakoztak az ellen, hogy ebből törvény legyen és a bankok — a legális hitelügyletnek reprezentánsai — szintén tiltakoztak az ellen, hogy ebből a törvényjavaslatból törvény legyen. Mindenki tiltakozott, csak önök tartanak örök dicsőséget ezzel a törvényjavaslattal szemben. Meg fogják látni, hogy ha majd a törvény végrehajtására kerül a dolog, milyen fennakadások lesznek itt. A bírák masruk azt fogják mondani: «A régi klasszikus törvényt mi nagyszerűen tudtuk alkalmazni 'mindenre, amire kellett.» A bírák akkor, amikor szükségtelennek tartották annak a törvénynek alkalmazását, nem is állapították meg az uzsorát. Ez nem olyan egyszerű kérdés. Olyan könynyű belemagyarázni az előnybe azt, hogy az egy meg; nem engedett előny, különösen olyankor, amikor ma ennek a kezemben lévő papirosnak értékét sem tudom meghatározni a holnapi értékkel szemben. Amikor a vámkérdések és általában minden csupa labilitás és ingás, olyankor jönni egy ilyen törvényjavaslattal ide és abba ilyen pönalizáló szakaszokat belevenni és akkor még a tetejébe azt mondani, hogy ha a budapesti kereskedő vagy — mondjuk így —