Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-62

Az országgyűlés képviselőházának 62 nek fedezésére a pénzügyminiszter a bankra felügyeleti illetéket vethet ki. Azt hiszem, hogy amikor olyan kedvező eredménnyel zárult a Nemzeti Bank évi mérlege, ez igazán nem lehet indokai. (Simon András: Es amikor annyi a rezsije! — Sauerborn Károly: Csak az ország mérlege rossz!) Ez az anyagi áldozat, ez a takarékossági túlbuzgóság nem lehet ok arra, hogy ezt az állást ne töltsék be. (Farkas Elemér: 1200 millió a tiszta haszon! — Klein Antal: Es 12% osztalékot adnak. — Zaj.) Bátor vagyok a t. Ház figyelmét egy másik dologra is felhívni. Azt hiszem, nagyobb baj az, hogy a Jegybank annak ellenére, hogy a törvény szerint és a miniszteri válasz szerint is elhatározásaiban önálló, a tények folytán mégis abba a helyzetbe került, hogy ezeknél az elhatározásainál önállósága bizonyos csorbát szenved. Ez részben arra vezethető vissza, hogy a Jegybank érckészlete, amint tudjuk, nemzetközi biankóknál visszleszámítolt váltókkal^ nyert fedezetet és így természetesen az az intézmény, ahol ezek a visszleszámitolások történtek, bizonyos pressziót gyakorol a Jegybankra. Már legalább így gondolom. Teljesen intern ügyekbe be nem láthatunk, de éppen arra volna hivatott az a kormánybiztos, hogy a szükséges felvilágosításokat azután megadja a kormánynak és megadja a Háznak is. Ha van kérdés, amelynél egyáltalában minden szenvedély kikapcsolandó, akkor ez az eminenter gazdasági kérdés igazán ilyen kérdés. (Ügy van! a középen.) De az, hogy ez a kérdés teljes politikamentességgel tárgyalandó, mégsem jelenti azt, hogy ez a kérdés tabu, amelyhez hozzányúlni, hozzászólni nem szabad. Ez még sem lehet. Éppen azért elismerem, hogy ennek a kérdésnek nem az interpellációra adott válasz a legprecízebb tárgyalási formája. Mert méltóztassék megengedni, különösen az ellenzéki képviselőnek nem adatik más mód, minthogy ezt a kérdést vagy interpelláció formájában hozza a Ház elé, vagy pedig a pénzügyi bizottságban, amelyet össze tud hívni két képviselő is. Ez megtörtént, de nem tudtunk így sem eredményt elérni. Nem akarok egyszerre olyan eredményt, hogy ezt a kérdést máról-holnapra megoldjuk, de olyan eredményt szeretnék, hogy általános bizalommal, bizalommal a kölcsönös jóindulatban, a kölcsönös tudásban mindez megbeszélés tárgya legyen és feltétlenül kívánatos, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk most, amikor a közeljövőben talán ismét valutáris kérdésekkel kell foglalkoznunk internacionális szempontból. Mert hiszen bármennyire a jövőben legyen is még a Tardieu-féle terv s ha nem tudjuk is ma még, hogy lesz-e belőle egyáltalán valami, mivel ezek a kérdések annyira összefüggenek ahhoz, hogy itt komoly purparlék fejlődhessenek ki, talán mégis fontosabb volna, hogy a magyar törvényhozás ilyen kérdésekre szentelné ideje nagy részét, amit a legsürgősebb ügyek még rendelkezésre bocsátanak, semhogy itt szenvedélyes vitákkal töltse az időt, amely viták szolgálhatnak esetleg egyéni hiúságot, (Ügy van! a középen.) szolgálhatnak más is, de semimi esetre sem mozdítják elő az ország gazdasági válságának megoldását. (Taps. — Ulain Ferenc: Csináljanak rendet az urak! Gazdálkodjanak helyesen! Akkor nem lesz indulatos senki, hanem dicsérni fogja az urakat! — Zaj a jobboldalon és a középen. — Farkas Elemér: A Népszava-üggyel nem mozdítjuk elő! — Kelemen Kornél: Halljuk a szónokot.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 1932 április 7-én, csütörtökön. 233 En csak egyet vagyok bátor a túloldal figyelmébe ajánlani. Nagyon komoly, a dolgokkal ismerős angol tudósok és politikusok megállapították azt, hogy a jelenlegi nagyon aggasztó helyzet Indiában jórészt valutáris problémákra vezethető vissza, éppen a valutáris problémáknak arra a részére, amely a mezőgazdasági lakosságot érinti azáltal, hogy ezek a katasztrofális áresések világszerte részben a deflációs intézkedések folytán bekövetkeztek. Ügy, hogy komoly emberek azt mondják, hogy ezek a zavargások és nyugtalanságok Indiában éppen nem volnának olyan veszélyesek, ha nem volna ennek alapja ott gazdasági krízis. Azt hiszem — lehet, hogy téves diagnózist csinálok, de azt hiszem — hogy az az izgalom, nyugtalanság, elégedetlenség, amely Magyarországon ma van, nagyrészben szintén nem politiiai ellentétre vezethető vissza, hanem visszavezethető a gazdasági nyomorra, az Ínségre és (Farkas Elemér: A kamatkérdésre! — Klein Antal: A nagytőke kapzsiságára!) hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzunk, bátor vagyok, egy javaslatot tenni. En nem vehetem tudomásul ezt a választ, (Tauf

fer Gábor: Nem indulhat meg a termelés a magas kamat miatt!) amely tulajdonképen nem válasz, hanem indítványozóim, ^hogy ennek a kérdésnek szenvedélymentes tárgyalása céljából tűzzük ^ezt a választ napirendre (Helyeslés a balközépen.) — a Háznak ez módjában van — s akkor azután megkezdődhetik ennek a kérdésnek komoly tárgyalása. A Háznak módot kell találnia arra, hogy ezt a kérdést a Ház napirendre tűzze. (Tauf

fer Gábor: Ügy van! A legfontosabb probléma!) En ezt a kérdést fontosnak tartom. (Tauf

fer Gábor (a jobboldal felé): Tessék hozzájárulni! Ez nem politika!) Elnök: Képviselő úr, tessék beszédét befejezni. Farkas Tibor: Megengedem, hogy talán az okozna nehézséget, hogy egyes - képviselőtársaim nem óhajtanák ezt a kérdést a Ház napirendjére tűzni azért, mert ez talán bizonyos bizalmatlanságra mutatna. Ezt eliminálni lehetett volna, ha az illetékes miniszterek... Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét. Farkas Tibor: A választ nem fogadom el; indítványozom, hogiy tűzzük napirendre. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen Nem!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a miniszterelnök úr Propper Sándor képviselő úrnak folyó évi december hó 16-án a szükségadó kivetése, behajtása és felhasználása tárgyában előterjesztett^ interpellációjára adott írásbeli válasza. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Tiszelt Képviselőház ! Propper Sándor képviselő úr 1931. évi december hó 16-án interpellációt intézett az összkormányhoz^ a szükségadó kivetése, behajtása és felhasználása tárgyában. Ezen interpellációra vonatkozólag van szerencsém a következőket előadni: Az interpelláló képviselő^ úr az úgynevezett inségadó kivetése és behajtása körül állítólag felmerült igazságtalanságokat tette kifogás tárgyává, interpellációjának indokolása során azonban kifogásait a szükségadóra vonatkoztatta. 33