Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-62

232 Az országgyűlés képviselőházának i losan nem foglalkoztunk vele, mint amikor két 'alkalommal két képviselő összehívta a pénzügyi bizottságot, hogy ott a pénzügyi bizottság előtt a pénzügyminiszter úrtól valamit megtudjon. Igaz, hogy ez a vállalkozás is némileg negatív eredménnyel járt, mert a pénzügyminiszter úr ott sem adott olyan választ, amelyből valaki is eligazodhatottt volna. Többször hallottam a túloldalról, hogy felvetették azokata jogos panaszokat, amelyek 'a hitelellátás terén vannak. Egységespárti t képviselők minden politikum nélkül itt a Házban és a Házon kívül szükségét érezték annak, hogy ezen a kérdésen már egyszer segítsünk. A Jegybank politikáját én itt egyelőre kritizálni nem akarom, de ez nem jelenti azt, hogy a Jegybank politikája ne képezhetné a törvényhozás tárgyalásainak anyagát, mert hiszen erre mód van és azt hiszem, hogy a kérdés elég égető ahhoz, hogy állást foglaljunk ebben a tekintetben. A bank-alaptörvényben, az 1924 : V. tc.-ben a kormánynak biztosíttatott azon joga, hogy kormánybiztost nevezzen ki a Jegybankhoz, aki ott állandó figyelemmel kíséri a Jegybank működését és ezen a réven a kormány a Jegybank belső életéről hivatalosan is tudomást szerezzen. Mennyiben történt meg ez a múltban és milyen eredménnyel! Tudomásom van arról, hogy hosszú időn keresztül kormánybiztos nem működött. Mindenesetre kívánatos volna, hogy az illetékes miniszterelnök úr, vagy pénzügyminiszter úr, amennyiben a Ház ennek szükségét látná, bizonyos felvilágosításokat adjon abban a tekintetben, hogyan áll ez a jegybankpolitika, amely végeredményében látszólag odavezetett a múlt nyár folyamán, hogy komoly bajok merültek fel és hogy nemzetközi intézmény segélyét kellett igénybevenni azonkívül, hogy itt brutális devizaintézkedésekre volt szükség. A legilletékesebb egyén részéről hallottuk a bizottságban, hogy kifejezetten azért volt szükség ezekre a devizaintézkedésekre, mert a Jegybank csak így tudja biztosítani a pengő vásárlóerejét és a termelés folytonosságát. A Jegybanknak ugyanis ez a két legfontosabb kötelessége. Ezt annak idején Popovics Ő excelleniáciája mondotta a bizottságban. (Zaj.) En azt hiszem, hogyha nem is beszélünk, vagy nem is beszéltünk erről, bizonyos aggályok e tekintetben mégis csak felmerültek mind az egyik feladat teljesítésére nézve, mind a másik feladat teljesítésének tökéletességére nézve. Mert ez az egész krízis, amelyet átélünk, mindenképpen a pénz vásárlóerejében mutatkozó eltolódásokra vezethető vissza. A termelés folytonosságának biztosítása pedig, úgy látszik, megakadt és nehézségekbe ütközik, mert a termelés ágainak rendelkezésére bocsátott hitelkeretek nagyon sokszor nem megfelelőek. A válasz egyik részére óhajtok csak még kitérni, mert hiszen az idő nem engedi meg, hogy _ hosszabban foglalkozzam vele. Azt mondja ugyanis a válasz, hogy (olvassa): «A bankkamatláb mérve összefügg a legnehezebb valutapolitikai problémákkal s ezért az nem dönthető el kizárólag az adósok érdekeinek figyelembevételével. E téren a legkisebb hiba súlyos következményekkel járna a pénzérték stabilitása tekintetében s ugyanazokra az egyénekre is, kiknek érdekében álló volna egyébként k

f lehető alacsony kamat, rombolóbb viszszahatásokkal járna, mint az egy-két százalékos kamatkülönbözet. Ezenfelül pedig ártalmára lenne az ország egész gazdasági életének.» Ebből «sak azt akarom megállapítani, . ülése 1932 április 7-én, csütörtökön. hogy most hivatalos formában nyilatkozik a miniszterelnök úr és ugyanezt a választ adta meg a pénzügyminiszter úr is, hogy a kormány jónak, megfelelőnek és helyesnek látja a Jegybank kamatpolitikáját. Szükségesnek tartottam, hogy ezt itt most már hivatalosan állapítsuk meg. Azonfelül azt mondja a válasz, hogy (olvassa): «A Nemzeti Bank mondhatni világszerte elismert szaktudású vezetőségének ez a koinpiexkérdés állandó gondját képezi s elhatározásait megnyugvással lehet fogadnia az országnak. Egyébként a törvény szerint e kérdésekben a Nemzeti Bank autonóm jogkörében határoz s e jogot a törvény éppen azért ruházta rá, hogy azt minden befolyástól mentesen gyakorolhassa. A kormánynak tehát nem állana módjában, ha akarná sem, hogy elhatározásait befolyásolja.» Ez a kérdés is tisztázandó volna. Tisztázandó pedig azért, mert a jegybankok és a kormányok közt, ha nem is törvényen alapuló, de olyan összeköttetés van, amelynek alapján a jegybankok bizonyos mértékig igenis a kormány intenciójához alkalmazzák politikájukat. (Farkas Elemér: Van be nem töltött kormánybiztosi állás is!) Kérem beszédidőm meghosszabbítását. Elnök: Mennyivel? Farkas Tibor: Tíz perccel. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Farkas Tibor: Alkalmazkodnak hozzá (Farkas Elemér: Van kormánybiztosi állás is!) és különösen áll ez ott, (Zaj.) — Halljuk!) ahol a Jegybank vezetőségét a kormány vagy a mindenkori államfő nevezi ki. Mert hiszen különböző bankstatutumok vannak, más az Angol Bank statútuma és más a franciáé, de Franciaországban is előfordult a közelmúltban — akik foglalkoztak a kérdéssel, tudják — nem is olyan régen, amikor a frank-krízis volt, hogy éppen politikai okokból eltávolítottak a Jegybank vezetőségét és a Jegybank vezetőségének eltávolítása tette lehetővé a francia frank stabilizálását. (Klein Antal: Teljesen úgy van!) Én azt akarom ezzel mondani, hogy így a kérdést rendesen megfogni és rendesen tárgyaini nem lehet. (Farkas Elemér: Van be nem töltött kormánybiztosi állás is.) Amennyire helyesnek tartom általában azt, hogy a Jegybank rátapolitikáját ne akarják minduntalan politikai befolyásokkal irányítani, annyira lehetetlennek tartom, hogy egy állam kormánya befolyást ne tudjon gyakorolni a Jegybank vezetőségére. (Klein Antal: Popovics mást csinál teljesen!) Vannak olyan esetek is, amikor előfordul, hogy az államnak kell a bank segítségére sietnie. Arra is van számos precedens, hogy az állam hitelével kell a nemzetközi piacokon a Jegybank hitelét alátámasztani. Ertek ezalatt bizonyos valutakölcsönöket, amely valutakölcsönök tették sok esetben lehetségessé, hogy a bankok egyáltalában működjenek. Ezért voltam bátor felhozni azt a kérdést, hogy a Jegybank belső életének megismerésére ez a törvény jogot biztosított azáltal, hogy kormánybiztosi állást szervezett. A kormánybiztos ott lehet a Jegybank főtanácsi ülésein, egyéb üzletvezetési ülésein, úgyhogy állandó kontaktus van a Jegybank és a kormány közt. Ügy tudom, hogy ez az állás most sincs betöltve, legalább a közelmúltban még nem volt és hosszú idő óta nem volt. Ennek is bizonyos okának kellene lennie, vagy valószínű, hogy van oka. Anyagi oka alig lehet, mert az állami felügyelet költségé-