Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-55

14 Az országgyűlés képviselőházának 55. tyúdala volt, a következőképpen fejezte be (olvassa): «Roppant nehéz helyzetben vagyok ezeknél a kérdéseknél, mert mint említettem, ami munka egy embertől kitelhetik, mindent megtettem három év alatt ennek az ügynek a szolgálatában, de eredményt nem tudtam elérni, a nehézségek folyton fokozódnak. Nem bírom hallgatni már a panaszokat és a helyzet az, hogy újabb és újabb nehézségek merülnek fel és a pénzügyi kormányzat a földmívelesügyi kormány ellenére ad ki rendeleteket. (Meskó Zoltán: Akkor kezdődött! — Lázár Miklós: Es azóta tart!) En a képviselő úrnak pontonként felsorolt vádjaira választ nem tudok adni, annál az oknál fogva, mert egészségem megrongálódott, nem bírom a panaszokat tovább elviselni és azon gondolkodom és gondoskodom, hogy^ helyemet alkalmasabb embernek adjam át». így fejezte ki a Képviselőházban Nagyatádi Szabó István azt a szándékát, amelyet előző este bizalmasan közölt velünk, hogy éppen a földreform helytelen végrehajtása következtében, miután intencióit megvalósítani nem tudta, lemond a földmívelesügyi tárcáról és levonja ennek a lépésének legmesszebbmenő konzekvenciáját, kilép az egységesipártból és itt foglal helyet a baloldalon az ellenzék soraiban. (Mozgás és zaj a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Ez így volt! — Lázár Miklós: Ez történelmi dokumentum! — Hegymegi Kiss Pál: Attól félt, hogy társai kiintrikálják s nem jönnek vele! — Szilágyi Lajos: Mondta, csak más is történt. A képviselő urat valaki vadászpuskával való lelövéssel fenyegette, amikor erről a kérdésről beszélt! — Jánossy Gábor: Hagyjuk a verebe^ ket!) Ennek tizenkét élő tanuja van, akik előző este Nagyatádi Szabó Istvánnal együtt vacsoráztak. (Jánossy Gábor: Elhisszük!) Ezt a szándékát előre bejelentette, de, sajnos, ennek a szándékának megvalósításában a halál megakadályozta, mert három héttel később, november 1-én meghalt. (Jánossy Gábor: Megszakadt a szíve szegénynek! — Szilágyi Lajos: Gaal Gaston mondotta Szakáts Andor képviselő úrnak, hogy a saját birtokom határában, a saját puskámmal fogom agyonlőni, mint a verebeket! — Zaj.) A földreformra vonatkozólag tehát Sehandl Károly t. képviselőtárssam felfogása és Nagyatádi Szabó István utolsó nyilatkozata között, igen nagy ellentéteket látok. (Lázár Miklós: így van! — Meskó Zoltán: Nagyon el volt kedvetlenedve!) Nagy örömmel hallottam viszont Sehandl t. képviselőtársamnak arra vonatkozó fejtegetéseit, hogy azt a telepítési politikát, amit még annak idején Darányi Ignác földmívelesügyi miniszter indított meg, most a földreform befejezése után is teljes erővel folytatni kell. Birtokcseréknek voltunk és vagyunk a tanúi, de nem láttunk még idáig olyan birtokcserét, amely kisemberek javára történt volna. Beszélnek arról, hogy földbérlő szövetkezeteket kell alakítani. Ez nagyon helyes. Itt van most Békés vármegyében gróf Wenckheim Sándor csorvási uradalma, amely eladásra kerül. Ezt az 1800 holdat kitevő nagybirtokot, amely Békés vármegyének legjobb televény földje, 1.300.000 pengőért megvásárolta egy Mándi és Hercog nevezetű konzorcium. A vármegye közvéleménye úgy alakult ki ebben a kérdésben, amely közvéleménynek a mezőgazdasági albizottság hivatalos kifejezést is adott, hogy ezt^ a nagyon szépen instruált birtokot ezért az árért aránytalanul csekély áron adták el (Zaj. — Elnök csenget) és indítványozta a ülése 1932 február 25-én, csütörtökön. mezőgazdasági albizottság a földmívelesügyi minisztériumnak, hogy gyakorolja itt az elővásárlási jogot és juttassa ezt a birtokot a békési kisgazdák kezére. Ez az ügy most folyamatban vaií. és úgy látszik, a helybeli hivatalos hatóságok is ennek a megoldásnak kedveznek inkább, mert az orosházi és a csorvási gazdaközönséget felhívták, jelentkezzék hasonló árban a birtok átvételére és úgy vagyok értesülve, hogy a tegnapi napon az 1800 holdból 1600 holdat a gazdák már le is jegyeztek. Előrelátható tehát, hogy itt két érdek fog élesen összeütközni egymással, a helybeli gazdaközönség érdeke a vásárlók érdekével. Ezt a problémát, ha ebből a törvényjavaslatból elvi álláspontunk dacára törvény válik, a földmívelesügyi miniszter úr fogja eldönteni. Ha a kormány továbbra is biztosítani akarja magának az elővásárlási jog fenntartását, tehát az ingatlanforgalom korlátozását, akkor tisztelettel arra kérem, hogy legelső sorban olyan esetben éljen ezzel a törvényes felhatalmazással, amikor súlyos szociális okok azt valósággá] megkövetelik és nagyon kérem a földmívelesügyi miniszter urat, hogy mutassa meg intencióinak helyességét azáltal, hogy az elébe kerülő konkrét esetet ne Mándi Samuék, hanem igenis a különben is az uradalmaktól kis területekre szorított békési kisigazdaközönség javára döntse el. (Szeder Ferenc: Azt hiszem, mégis Mándi Samué lesz az a föld! —Dinnyés Lajos: Lesz egy jó kis kijárás megint!) Elnök: Csendet kérek. (Jánossy Gábor: Nincs kijárás, csak sürgetések vannak! — Gáspárdy Elemér: Gábor bácsi, de naiv vagy! — Zaj.) Csendet kérek képviselő urak, ne zavarják folytonos, közbeszólásokkal a szónokot. (Dinnyés Lajos: Nem szabad cincogni!) Szakács Andor: Nagyon üdvös lett volna népességünk gyarapodása és boldogulása szempontjából, ha valóban megcsinálták volna annakidején a telepítési prograiminot és a helyett nem azt a megoldást választották volna, hogy évről-évre kivándorlóhajókon Amerikába szállították ki a magyar ember felesleget, mégpedig úgy y hogy a kormány még prémiumot is élvezett a kiszállított magyar munkások fejében. Miután idehaza nem tudtuk letelepíteni mezőgazdasági proletariátusunkat, így történhetett meg az, hogy kis nemzet létünkre legalább egymillió magyar anyanyelvű magyar állampolgár volt kénytelen idegenbe kivándorolni, idegen kultúrát szolgálni, idegen gazdasági élet erejét növelni, annak odanyújtani istenadta munkakészségét. (Lázár Miklós: - A fele ott pusztult el, ott van a temető az országutakon!) Szórványosan még ma is megtörténik, hogy egyesek közülök hazajönnek. Sok-sok évvel ezelőtt, még békében, kivándorolt egy magyar ember, aki öregkorában hazakívánkozott az ó-hazába. Békésre hazajött egy ilyen amerikaivá vált magyar ember, (Lázár Miklós: Amerikás!) akinek a szíve magyar maradt. 16 esztendeig dolgozott a föld alatt, a * bánya sötétségében és 5000 dollár vagyonnal jött vissza, haza Magyarországra. Békésen telepedett le. Ennek az embernek átnéztem vagyoni viszonyait, átnéztem adókönyveit, és egyszer már a nyáron voltam bátor a pénzügyi államtitkár^ úr figyelmét felhívni erre az emberre, aki házbirtokba és földbe fektette a vagyonát, akinek alig van már valamije, aki ha a még mindig hátralékban levő adóját, amely többezer pengőt tesz ki évente, megfizeti, akkor teljesen megélhetés és kenyér nélkül marad. Azzal a kis tőkével tehát, amelyet ő hazahozott