Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-62

218 Az országgyűlés képviselőházának < nak, akik erőteljes rendezést igényelnek, mert jogállamban ^igazságügyi javaslat ennél a rendezésnél tovább nem mehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Nekem mint jogásznak és magyar emlber•nek^az. a meggyőződésem, hogy ez a javaslat a kívánt célt eszményileg akarja megoldani, címében helyesen fejezi ki azt, amit a törvényjavaslat elérni akar, tartalmában pedig konzekvensen alkalmazkodik a címben rejlő jogi és büntetőjogi gondolathoz. Éppen azért aziránt esedezem, méltóztassék a címet változatlanul elfogadni és azt az óhajtásomat fejezem ki, vajha minden törvényünk oly tökéletesen oldaná meg a kitűzött feladatot, mint ez a törvényjavaslat, mert akkor hozzájárulnánk ahhoz, hogiy még az igazságügyi törvényjavaslatok is megerősítik a gazdasági helyzetet, mert megerősítik az erkölcsöt, a jogbiztonságot, megvédik á'társadalmat tattól, hogy a jog örve ési az igazságnak címe alatt vissza lehessen élni az igazsággal és a joggal. Végre is az a törvény rendeltetése, hogy a gyengéket védje (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.), az igazságot érvényesítse, nem pedig az, hogy a viszszaélésekre paragrafusain keresztül kibúvót tegyen lehetővé. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Éber Antal! Éber Antal: T. Képviselőház! Nem volt szándékomban, amint az általános vitában sem vettem részt, ehhez a kérdéshez hozzászólni, abból az egyszerű okból, mert hiszen az ember úgyis annak tudatára ébred, hogyha egy törvényjavaslatot itt egyszer beterjesztenek, úgyis elfogadják, mindegy, hogy milyen argumentációk szólhatnak mellette, vagy ellene és így nem akartam az általános vita nyújtásával ezt ta kérdést megvitatni. (Váry Albert: Annyi változáson ment át! — Simon András: Előbb éppen azt kifogásolták, hogy mennyi a változás!) Ha nekem egyes szakaszok módosítása tekintetében lett volna észrevételem, akkor talán nem lett volna reménytelen a felszólalásom. Ez is csak az igazságügyminiszter úrnál áll így, akit tényleg lehet a kérdésekben kapacitálni, aki meghallgatja az ellenérveket és akinél — mint gyakran volt alkalmam tapasztalni — tényleg lehet argumentációval a részletekben eredményeket elérni. Igen tiszteletreméltó kivétel és mindenesetre kontradisztingvál a gazdasági miniszterekkel szemben. Nem azért szólalok fel, hogy ilyen eredményeket érjek el, hanem azért, mert módomban volt itt Farkas t. kéüviselőtársam felszólalását meghallgatni és ebből folyólag szükségét érzem, hogy rövid néhány szóval azt az elvi álláspontomat szögezzem le, hogy micsoda elhibázott, céltalan, eredménytelen küzdelem iaz, ha gazdasági kérdéseket büntetőjogi törvényekkel akarunk szabályozni. Szívesen elismerem, hogy ha szükséges, lehetséges, elképzelhető volna, hogy gazdasági, hitelügyi, pénzügyi kérdéseket lehet büntetőjogi törvényekkel szabályozni, akkor valóban a mélyen t. igazságügyminiszter úr egészen helyes középutat választott, traktabilis volt a részletek tekintetében, úgyhogy ebből a szempontból ez a törvényjavaslat valóban nem eshetik kifogás alá. De aki végighallgatta Farkas Tibor t. barátom felszólalását, az látta, hogyan ingadozik ő maga is felfogásában, látta, hogy csak egy vörös fonál húzódott át beszé<. ülése 1932 április 7-én, csütörtökön. dén, amelyből meg lehetett állapítani, r hogy bárhogyan szabályozzuk ezeket a kérdéseket, mindig következhetnek és következnek olyan esetek, amikor ez a jogalkotás, amelyet most itt végzünk, a legnagyobb igazságtalanságokat, a gazdasági élet terén pedig olyan hézagokat és hibákat fog előidézni, amelyek bizonyítják, hogy a gazdasági életet ilyen törvényekkel megjavítani teljesen lehetetlen. Vagy az individualisztikus-kapitalisztikus világrend alapján állunk, vagy helyezkedjünk át a kollektívszocialisztikus világrendre. A kapitalisztikusindividualisztiküs világrend, gazdasági rend alapja a piac szabad funkcionálása, a kereslet és kínálat törvényeinek érvényesülése és bármely államhatalom, amely a piac szabad érvényesülésének útjába akar állni, meghamisítja az individualisztikus gazdasági rendet, lecsúszik arra az útra, amelyet a háború után nemcsak a mi törvényhozásunk, hanem más törvényhozások is követnek, (Váry Albert: Az egész világ!) az internacionalizmus útjára. (Váry Albert: Ugy van! A protekcionizmusra!) Amikor az államhatalom akarja szabályozni azt, amit jól csak a piac tud szbályozni, abban a pillanatban meghamisítjuk az individualisztikus-kapitalisztikus világrendet, azután eljövünk és azt mondjuk, hogy a kapitalisztikus világrend csődöt mondott, holott nem a kapitalisztikus, hanem az antikapitalisztikus felfogás mond csődöt, (Váry Albert: Ez igaz!), az a törekvés, amely az ilyen törekvésekkel akarja a gazdasági élet rendjét szabályozni. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem megyünk vissza Smithy Ádámhoz!) Méltóztassék elhinni, t. képviselőtársam, bár csak visszamennénk Smith Ádámhoz, akinek összes bölcseségei ma sokkal jobban érvényesülnek. Bár csak fogadnók el az ő tanítását a nemzetközi munkamegosztásról, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az angol kapitalizmus nem fogadja el, miért fogadjuk el mi?) Az angol kapitalizmus nem fogadja el, mert hiszen a klasszikus Stuart Mill is megállapította, hogy iha minden egyéb ország a protekcionizmussal védi magát, akkor természetesen Anglia sem lehet elég hatalmas ahhoz, hogy ő maga fenntarthassa a szabadkereskedelmet. (Felkiáltások a balközépen: És Magyarországi ~ Zaj.) Természetesen nem teheti. A szabadkereskedelmet Magyarország sem valósíthatja meg egyedül. (Ügy van! Ügy van!) En csak^ azt akarom mondani, hogy amikor nem akarjuk a közgazdasági tudománynak nagy tanításait meghallgatni, akkor még ráadásul • itt tetemrehívást rendeznek Smith Ádámról, mintha az ő tanításai mondtak volna csődöt, holott mi epigonok mondottunk csődöt az egész világon, akik nem tudjuk azt, hogy csak ezeknek a bölcseségeknek figyelembevételével lehetne a gazdasági életet szanálni. Be van bizonyítva, hogy a napóleoni nagy háborúk után ugyanilyen dezolált állapotban volt egész Európa, (Váry Albert: Lásd Széchenyit!) de akkor még nem nézték le ennyire Smith Ádám tanításait, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Abban a korban nagy dolog volt, de ma már túl vagyunk rajta! Nem lehet visszatérni 100 év dogmáira!) Min vagyunk túl? (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ezen az ó-liberalizmuson!) Smith Ádám tanításai helyébe mit tndtunk állítani? (Váry Albert: Nem adtunk helyébe semmit!) A nemzetközi munkamegosztás egyedül helyes elvei helyett beállítottuk a protekcionizmust, az emeletes vámhatárokat, 20.000 kilométer új vámhatárt, a nemzeti autarehiákat és mert az Összes autarchiák megbuk-