Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. pontjában, hogy igenis az uzsorajelenségek szaporodni fognak. Azt mondta Gál Jenő t. barátom, hogy ez a javaslat nem időszerű. Azt hiszem, kellő erélyIyel válaszoltam erre és megállapíthatom,* hogy amit ő akarna, az eső után köpönyeg. Ma áll viharban a magyar, ma kell a viharral szemben felvértezni, ma kell derültebb vidékekre vezetni. Álljunk mellette kemény jogi eszközökkel és az államhatalom minden erejével mindaddig, amíg virányosabb, derűsebb mezőkre jutunk. (Helyeslés.) T. Ház! Az a sok küzdelem, gáncsvetés és újrakezdés, amelyről az uzsorareform félszázados története tanúskodik, talán megengedi, hogy e szakszerű javaslat tárgyalását befejező szavakban bizonyos fokig ünnepélyes hangokat is megüthesek. (Halljuk! Halljuk!) Amikor ezt a javaslatot karácsony előtt benyújtottam, akkor ünnepelték centennáriumát annak a gróf Károlyi Sándornak, aki az uzsora elleni küzdelemben a zászlóvivő, a vezér volt. Szinte ugyanakkor ünnepelték a ma is élő nagy jogtudósnak az uzsorakérdés jogi rejtelmeibe csodálatos fénnyel belevilágító magyar lángésznek, Zsögöd-Grosschmid Benőnek 80. születésnapját. Amikor most tető alá hozzuk ezt a javaslatot, — mert hiszem, hogy tető alá fogjuk hozni — éppen 50 éve annak, hogy megszületett az a törvény, amelyet most megváltoztatunk és éppen 30 éve annak, hogy a gazdaszövetségi gyűlés az uzsorareform-törvényjavaslat megoldását mellőzhetetlennek, halaszthatatlannak nyilvánította. Hiszem, hogy ebből az ünnepi fényvillanásból, — szomorú, hogy a magyar éjben csak fény villanásról beszélhetünk — ebből a pillanatnyi fény villanásból méltán vetődik egy-egy sugárkoszorú gróf Károlyi Sándor emlékére és az élő nagy magyar jogtudós Grosschmied Benő fejére is, (Váry Albert: Ügy van! Éljen!) de talán gyúl egy mécsecske anak az öreg magyar embernek a sírján is, (Elénk éljenzés és taps.) akire én nem szoktam hivatkozni, de hálás köszönettel vettem észre, hogy Váry Albert és Kelemen Kornél t. képviselőtársaim milyen szépen emlékeztek meg róla és aki a magyar népet gyötrő uzsora elleni küzdelem lángját bennem is felgyújtotta. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) A Velencei Kalmárban olvassuk az uzsora történetét, amelyet Porcia egy szellemes fogással old meg. Én abban a hiszemben és reményben vagyok, hogy ez a törvényjavaslat nem szellemes fogással, hanem intézményesen és általában oldja meg a kérdést. Amikor pedig visszatekintek az összes törvényjavaslatoknak, eddigi kísérleteknek sorsára, hallom előre a régi gáncsvetők szavát és azt mondom: csak kiáltsák tovább, kiáltsák Shylockkal, — és büszke leszek, ha ez lesz az eredmény — hogy: oh, silány szabadság, az uzsorások védelmére erőtlenek lettek Hungária jogai. (Esztergályos János: Biz* ez silány szabadság! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ne zavarja a szónokot!) Amikor Porcia búcsúszavakat intéz a hálálkodó Antónióhoz, akkor azt mondotta: «Ki nyugtot érez, díját elvévé, én nyugtot érzek, tégedet megóva.» T. Ház! Ha ezt a javaslatot elfogadja a t. Ház, én azt hiszem, hogy a törvény szerkesztője, előterjesztője és megszavazója egyaránt elmondhatja Porciával: én nyugtot érzek, tégedet megóva, annyiszor kiuzsorázott szegény magyar, fajtám, magyar vérem. Kérem a jaülése 1982 április 7-én, csütörtökön. 215 vaslat elfogadását. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Minthogy az előadó úr szólni nem kíván, másnak pedig szólásjoga nincsen, a tanácskozást befejezettnek! nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Mivel Farkas Tibor képviselő úr az általános vita során egy halasztó természetű javaslatot nyújtott be, mindenekelőtt ezt a határozati javaslatot bocsátom szavazás alá. Kérdem a t. Házat méltóztatnak-e Farkas Tibor képviselő úrnak ezt a halasztó természetű határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem! (Nem!) A Ház Farkas Tibor képviselő úr határozati javaslatát nem fogadja el. Most pedig kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház tehát a törvényjavaslatot általánoságban elfogadta. (Felkiáltások a jobboldalon; Szünetet kérünk!) Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék először a törvényjavaslat címét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét): Farkas Tibor! Elnök: Farkas Tibor képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor: T. Képviselőház! Az igazságügyminiszter úr beszéde folyamán többször hivatkozott arra, hogy ő jó társaságban érzi magát akkor, amikor egyes, általunk kifogásolt intézkedéséről nyilatkozunk. Engedje meg az igazságügyminiszter úr, hogy néhány szóval én is hivatkozhassam egy társaságra s erre a társaságra hivatkozva, megindokoljam azt, hogy ezt a javaslatot nem fogadom el, mert ez a javaslat nekem nem elég. Figyelmébe ajánlom az igazságügyminiszter úrnak, aki — tudom — szokot szociális és teológiai kérdésekkel is foglakozni, Muckermann páter és Csávossy páter felszólalásait és munkáit s akkor talán az igazságügyminiszter úr igazat fog nekem adni, hogy ha a mai viszonyok között azt kívánjuk, hogy nyúljunk hozzá erősebb kézzel a kizsákmányolás egész problémájához, akkor tulajdonképpen nem kívánunk lehetetlent és olyat, ami szükségtelen. A miniszter úr hivatkozott töibbször Shakespeare-re. De nemcsak A velencei kalmárra lehet hivatkozni. Azt hiszem, hogy a mai viszonyok között joggal lehet idézni egy másik Shakespeare-darabból, a Hamlet-féle töprengésből: lenni vagy nem lenni, ez a kérdés. Ma, amikor általában azt mondhatjuk, hogy ezen a földön s itt Európában mégis csak dübörög valami, amikor azt mondhatjuk, hogy a régi rendszerek nemcsak formailag szűntek meg, — mint a közelmúltban — hanem nagyon sok tekintetben a rendszer alapjait is támadják és sok tekintetben talán joggal támadják, akkor nekünk nem szabad a részletkérdések kedvéért visszariadnunk az egész problémák megoldásától. Megmondom nyiltan, hogy bizonyos farizeus-cselekedetet látok abban, hogy mi idehozzuk az uzsorát, a kizsákmányolás teréről kiemelünk egy kis problémát, és ugyanakkor, behunyt szemmel