Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. Magyar Jogászegyletben igen beható és igen részletes vitának tárgya volt. Ez a javaslat 6. §-ában _ foglalkozik az uzsorásszerződéseknek magánjogi fogalmával és semmisnek minősít minden olyan szerződést, amely által az egyik szerződő fél a másik szerződő fél szorult helyzetének, könnyelműségének, értelmi gyengeségének, tapasztalatlanságának kihasználásával olyan vagyoni előnyt köt ki, vagy szerez a, maga vagy harmadik személy javára, amely a saját szolgáltatásnak értékét az eset körülményeihez képest feltűnően aránytalan mértékben haladja meg. E törvényjavaslatnak 1. §-a pedig a büntető szankciókat tartalmazza és kimondja, hogy aki a vele szerződő fél szorult helyzetének, könnyelműségének, értelmi gyengeségének vagy tapasztalatlanságának kihasználásával akár hitelnyújtás és általában bármely szolgáltatásnak előlegezése fejében, akár a másik felet terhelő kötelezettségnek teljesítésére engedett halasztás vagy a másik fél ellen fennálló valamely követeiésifek módosítása vagy megszüntetése fejében olyan vagyoni előnyt köt ki vagy szerez a maga vagy pedig harmadik személy javára, amely a saját szolgáltatásának értékét az eset körülményeihez képest feltűnően aránytalanul meghaladja, az uzsora vétségét követi el és hat hónapig terjedő fogházzal büntethető. A jogászegyleti vitának során felmerült az a kérdés, hogy vájjon nem megy-e túl a törvényjavaslat a kellő határon akkor, amikor már azt a kapzsiságot, amely jelentkezik egy ilyen uzsorásügyletnek megkötésében, a magánjogi semmiség mellett büntetéssel is sújtja még 'abban az esetben is, hogyha az adósnak anyagi romlásától nem kell tartani. Ezzel a felfogással szemben azonban megállapítást és elismerést nyert az, hogy az uzsora némely vidéken igen nagy pusztításokat végzett és hogy számtalan esetben az uzsorásügylet később az adós vagyoni romlásának forrásává lehet. E megállapítások után az előbb említett aggálynak nem is volt meg a kellő elismerése. Hosszú vita folyt arról is, hogy vájjon a jogalkalmazásban nem fog-e zavart okozni az a körülmény, hogy úgy a büntetőjogi, mint a magánjogi szankció tekintetében ugyanaz a kritérium van alkalmazva, hogy vájjon a polgári bíró ki fogja-e mondani a jogügylet semmiségét akkor, amikor tudja, hogy az illető nemcsak a jogügylet semmiségének büntetésében, hanem még a büntetőjogi büntetésben is fog részesülni a^ büntetőbíró ítéletében, vagy pedig a büntetőbíró ki fogja-e

t mondani ítéletét akkor, amikor tudja, hogy még jön <a magánjogi bíró, akinek ebben az esetben még alkalmaznia kell a semmiség kimondásának a szabályait. Mondom, ezek voltak a domináló kérdések a vita során. Ezekkel az aggályokkal szemben érdekesen mutatott rá különböző példákkal a reform szükségességére egyik igazán kiváló és elmeélességéről ismert jogtudósunk: dr. SzászySchwartz Gusztáv, aki felszólalása keretében a következő érdekes dolgokat mondotta (olvassa): Ruskin azt mondja egyik könyvében, hogy minden kereskedő uzsorás, mert mindenik több hasznot vesz, ha lehet, vagy ha módját ejtheti, mint amennyi nézete szerint az erkölccsel szemben megfér. Hiszen ha nálunk a mindennapi példákat vesszük, az a házvételt közvetítő ügynök 1%-át kapja a vételárnak mind a két féltők Tehát egy 100.000 forintos ház után, amelyet ő közvetített, amely azonban 60.000 forinttal meg van terhelve, amely tehát tényleg csak 40.000 forint értéket képvisel, ő 2000 ülése 1932 április 7-én, csütörtökön. 205 forint honoráriumot kap, ami oly aránytalanság ahhoz az értékhez képest, amit ő adott, a közvetítés értékéhez képest, hogy a javaslat szerint nyilvánvaló uzsora. Nem beszélve arról, hogy melyik bankigazgató tevékenysége éri meg azt a 80.000 forintot, amelyet ő ezért kap, nem beszélve., arról, hogy minden bankigazgatónak az a 80.000 forint csak lépcső arra, hogy kényszerítőleg és kikerülhetetlenül annyiszor 80.000 forintot kaphasson más társaságoktól, amelyekben a közvetve dominál és amelyekbe ő magát beválasztja, ahányszor neki tetszik. Nem beszélve arról, hogy az egész újabb tröszt- és kartelltechnika^ amely azon alapszik, hogy egyetértőleg úgy állapítsák meg az árakat, amint nekik tetszik, voltaképpen mind uzsora. Erre nézve azt olvasom az indokolásban, hogy ezt a szokás irányítj amit az illető életkörben szokásnak tartanak, nem uzsora. Hát ez voltaképpen annyit jelent, hogy addig, amig az egyik szenes emeli csak túlságosan az ő szenének az árát, becsukják, de ha sikerül az összes szénkereskedőket egy trösztbe vagy kartellbe fogni, akkor az az ár abban az életkörben már szokássá válván, ők mentesülnek.» Amig a magyar polgári törvénykönyv tervezetének 957. ^ -a, a mostani szövegnek pedig 977. §-a az uzsorásszerződések formájában óhajtott tulajdonképpen védekezni az uzsorával szemben, addig nagyon helyesen és szakszerűen foglalkozik a most előttünk fekvő törvényjavaslat az uzsorának egész területével. Szövegezésében, elgondolásaiban, hatásában és intézkedéseiben, véleményem szerint eltalálta azt a helyes utat, amelyet követnie kell akkor, amidőn a hiteléletnek és a gazdasági szabadságnak kinövéseit és visszaéléseit leakarja nyesni s meg akarja torolni anélkül, hogy magának a hitelnek és a gazdasági életnek kárára lennének azok az intézkedések, amelyeknek bekövetkeztétől előnyöket várunk. Nagyon helyeslem azt, hogy a törvényjavaslat az uzsora minden fajára kiterjed s annak úgy magánjogi, mint büntetőjogi vonatkozásait szabályozza. Nem tudok kitérni annak a különös hangsúlyozása elől, hogy a magam részéről feltétlenül szükségesnek és helyesnek ítélem minden visszaélésnek, és így a törvényjavaslatban tárgyalt visszaéléseknek is legszigorúbb megtorlását. (Helyeslés.) örömmel üdvözlöm a javaslatnak azt a rendelkezését, amely megfosztja az uzsorást bűnös t úton szerzett vagyonának gyümölcsétől, sőt kártérítésre is kötelezi az általa tönkretett adóssal szemben. Annál inkább örömmel kell üdvözölnöm a javaslatnak ezt a rendelkezését, mert éppen a napokban olvastam a Kúriának 1932 január 27-én hozott azon határozatát, amely azt mondja, hogy a régi uzsoratörvény 8. §-ia értelmében az uzsora tényálladékának büntetőbírósági megállapítása esetében is a hitelezőt illeti azon érték, amelyet valósággal hitelezett. Helyeslem azt, hogy az üzletszerűen uzsorával foglalkozók börtönbüntetéssel büntettetnek, annál inkább helyeslem, mert ezen törvényjavaslat bizottsági tárgyalásánál bátor voltam rámutatni ennek a kérdésnek fontosságára és magam is azok közé tartozom, akik szigorú büntetést kívántak az üzletszerűen uzsorával foglalkozó uzsorásokkal szemben. Őszintén kívánom, hogy ez a törvény ne tartozzék azon törvények közé, amelyek a gyakorlati jogi életben nem nyernek kellő alkalmazást és hiszem, hogy bíróságaink élni fog-