Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-62

206 Az országgyűlés képviselőházának 62. ülése 1932 április 7-én, csütörtökön. nak azzal a joggal, amely részükre ezen javaslat törvényerőre^ emelésével biztosítva van. Minden törvénynek annyi az ereje, amenynyit az élet biztosít részére. Ha a törvények intézkedései minden egyes esetben alkalmazást nyernek, akkor meg is lesz az az eredmény, amelyet ettől a törvényjavaslattól várunk. Ha megszűnik az a kétely, amely a bíróságot a régi uzsoratörvény alkalmazásában gátolta, akkor joggal várhatjuk, hogy minden bűnös magánjogi és büntetőjogi vonatkozásban el fogja venni azt a büntetést, amelyet cselekménye után méltán megérdemel. Nem kívánom azt, hogy judikaturánkban hemzsegjenek az uzsorás-bűnesetek, sőt azt kívánom, hogy a bíróság ritkán találjon olyan esetet, midőn a törvényt alkalmaznia kell. Kívánom, hogy a törvény intézkedéseivel javítólag hasson a hitelélet és a gazdasági élet kinövéseire, de kívánom azt is, hogy ne legyen egyetlenegy olyan eset sem, amidőn a törvény szigora mellőztetik akkor, amikor alkalmazásának helye lenne. Nekem nem vigasztalás az, ha például átnézem Budapest székesfőváros statisztikai hivatalának az utolsó 12 évben kiadott zsebkönyveit és azokban megnézem, hogy úgy mondjam, vájjon a székesfőváros bűnügyi életére, minő adatokat találok és azt találom, hogy ezekben a könyvekben szó van becsületsértésről, szó van emberölésekről, szó van más egyéb bűncselekményekről, de arról, hogy hány ember követett el uzsorát, ezekben a könyvekben egy iszó sincs. Különösen nem megnyugvás ez akkor, amikor minden oldalról halljuk az egész országban az uzsorával kapcsolatos panaszokat. Tisztában vagyok azzal, hogy az élet meghozza a maga tévedéseit és bűncselekményeit, de akkor a büntetésnek sem szabad elmaradnia. T. Ház! A hiteluzsorának egyik alapvető kérdése a kamatuzsora. Hogy a kamatuzsora tulajdonképpen mit jelent, arra vonatkozólag bátor leszek egészen rövid kis ismertetést adni a t. Háznak. 1911-ben dr. Timko Zoltán budapesti kir. ügyész, aki ezidőszerint az igazságügyminisztériumban mint főügyész teljesít szolgálatot, a «Szövetkezeti uzsora» cím alatt kiadott egy kis füzetet. Ha ezt végiglapozzuk, akkor a szövetkezeti uzsorával kapcsolatban megtaláljuk, hogy minő címeken szoktak a szövetkezetek^ levonásokat eszközölni a folyósított hitelből. Ö a levonások címei között a következőket említi meg: 1. ügyvédi költség, 2. tudakozási díj, 3. kamat, 4. kezelési költség, 5. biztosítéki alap, 6. tartalékalap, 7. inkasszó díj, 8.'levelezési és nyomtatványköltség, 9. intézeti díj, 10. egyéb költség, 11. a kölcsön folyósításának időpontjáig esedékes heti részletek az üzletrészekre, 12. az ezek után kivetett késedelmid illeték, 13. beiratási díj és 14. tagsági könyv az üzletrészes tagoknál, avagy részjegykiállítási költség azoknál, akik ilyeneket jegyeztek. Ezek csak, hogy úgy mondjam^ kiragadott tételek és íme, látjuk, hogy itt szerényen tizennégy címen vonnak le attól a szegény embertől, aki valamiféle szövetkezettől kölcsönt akar felvenni. Ezek után bátran beszélhetünk kamatuzsoráról. Sok szó esett arról, hogy tulajdonképpen mekkora legyen az a kamat, amelynek szedése megengedtetik és hogy miképpen szabályoztassék ez a kérdés, hogy állapíttassék-e meg szabályszerűen egy kamatmaximum, vagy igazodjék az az általános gazdasági viszonyokhoz, vagy szabja azt meg a Nemzeti Bank, illetve az ahhoz hozzácsapott plusz. Hogy ezen megoldások közül melyiket választjuk, annak jelen esetben nincsen jelentősége, de hangsúlyoznom kell, hogy a kamatmaximum feltétlenül és minden körülmények között tartassék be és az ezen a téren elkövetett visszaélések a ^legszigorúbb büntetésben és megtorlásban részesíttessenek. Téves azt hinni, igen t. Ház, mintha a kamatrendelkezéseket tartalmazó 1877 : VIII. te. 2. §-a nem rendelkezett volna a kamatok tekintetében elég világosan. Ez a szakasz ugyanis kimondotta, hogy kamat alatt nemcsak a pénzben fizetendő minden melléktartozás értetik, hanem bármely dolog vagy haszon, amelynek adására, vagy teljesítésére az adós a hitelező részére a tőke visszafizetésén, illetőleg visszatérítésén kívül kötelezettséget vállal, — hogy továbbá minden esetben, amelyben a jelen törvény az adóstól követelhető kamat legmagasabb összegét megállapítja, abba a kötbér, üzletdíj, megtérítési összeg és mindennemű melléktartozás eis beszámítandó. Es ennek dacára a kamatuzsoráról évtizedeken keresztül hallottunk, sőt hallunk most is. Ha nem volna baj és nem volna hátra kívánnivaló ezen a téren, akkor nyilván nem tartotta volna szükségesnek a kormány azt, hogy az egyes hitelügyi kérdések szabályozásáról szóló 5610/1931. számú rendelet 9. §-ában újból ne hangsúlyozza, hogy tulajdonképpen mi is az a kamat és nemondja azt ki, hogy annak a kiszámításában, hogy a kamat a tőkének hány százaléka, nemcsak azt kell számításba venni, amit kifejezetten kamatként jelöltek meg, hanem mindenféle melléktartozást is, amelynek fizetésére az adós a tőkén felül kötelezettséget vállal és különösen számításba kell venni a kötbért, az üzleti díjat, a folyósítási, forgalmi jutalékokat, a folyószámlaköltséget és bármely más néven nevezett melléktartozást. Sajnos, meg kell állapítanom, igen t. Ház, hogy ezen szigorú rendelkezést tartalmazó rendeletnek megjelenése után is vannak olyan intézetek, amelyek ezen szigorú rendelkezésnek mellőzésére és kijátszására törekszenek. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Van a rendeletben büntető szankció is, tessék feljelenteni!) Kerületemben számos olyan elszámolást láttam, amelyben a kamatmaximumon felül, a hitelügyi tanács által megállapított kamatmaximumon felül például telekkönyvi szemle cím alatt 50 fillértől 3 pengő 50 fillérig terjedő díjakat szednek. Meg kell állapítanom azt is, hogy az Országos Hitelügyi Tanácshoz közelálló köröknek az^ az álláspontjuk, hogy a tényleg felmerült készkiadások az adóstól a kamatmaximumon felül is követelhetők. En ezt az álláspontot igen veszélyesnek tartom, olyannak tartom, amely számtalan visszaélésnek lehet forrása és nem tudok elzárkózni — bárhogyan forgatom is ezt a kérdést — attól, hogy az általam előadott esetben igenis a kamatmaximum túllépésének esetével állunk szeim ben. Azt mondja az igazságiügyminiszter úr, hogy az 5610. számú rendelet tartalmaz hüntetőszakasziokat, tessék elmenni és tessék feljelentést tenni. Ebben neki igaza is van. De a szegény ember számol a következményekkel és így jutunk oda, ami a már annyiszor hangoztatott tételt erősíti meg, hogy miért találkozunk mi a büntető és polgári judikaturában aránylag oly keveset az uzsorával: azért, mert félnek a feljelentők a következményektől. Amikor ezeket a bankkimutatásokat magammal hoztam és amikor ennek a kérdésnek itt Pes-